A drága keleti fűszerek és kelmék behozatala Európába mindig sok nemesfémpénz kiáramlása árán történt. Míg korábban ezüstöt, a XIII– XIV. század fordulójától kezdve a kontinens uralkodói immáron aranypénzt is verettek (köztük Károly Róbert magyar király is). Ezzel a nagyobb értéket képviselő érmével könnyebb volt a távolsági kereskedelem útján bejövő áruféleségeket kifizetni. Ez fokozódó aranyéhséget szült, nagyobbat, mint amekkorát az európai aranybányák – mindenekelőtt a magyarországiak – ki tudtak elégíteni. Ezért egyes földközi-tengeri országok hajósai – főként a Kelettel folytatott kereskedelemben élenjáró genovaiak és portugálok – aranylelőhelyek után kutatva felfedező vállalkozásokba kezdtek.

A portugálok ezért az afrikai partok mentén igyekeztek eljutni Indiába. Bartolomeo Díaznak sikerült megkerülnie Afrika déli csúcsát, a Jóreménység-fokát, s így kijutott az Indiai-óceánra (1487), Vasco da Gama 1498-ban elérte India déli partjait. Kolombusz Kristóf genovai származású, kasztíliai szolgálatban álló tengerész szintén Indiába remélt eljutni. Azért indult az Atlanti-óceánon nyugat felé, mert azt kívánta bizonyítani, hogy a Föld gömbölyű. 1492 októberében érte el a közép-amerikai szigeteket, haláláig sem tudván meg, hogy új földrészt fedezett fel.

Az újonnan felfedezett területeket az Európából érkezettek saját országuk részének tekintették. Már 1494-ben a pápának kellett közvetítenie a spanyolok és a portugálok között az addig megismert amerikai területek megosztásáról (tordesillai szerződés, 1494). Az európaiak késedelem nélkül láttak neki az ott talált nemesfémek kiaknázásához is. A bányákban az indián őslakosokat, majd egyre inkább az Afrikából átszállított négereket dolgoztatták rabszolgaként. Kegyetlen kizsákmányolásuknak és a bányák páratlan gazdagságának hamarosan jelentkezett az eredménye.

Az Európába özönlő nemesfém nagy részéből pénzt vertek. A hirtelen felduzzadt mennyiségű fizetőeszköz azonban inflációt eredményezett: a pénz vásárlóértéke csökkent, míg az áruféleségek mind többe kerültek. Az infláció mértéke a korabeli viszonyokhoz képest nagy volt, ezért a XVI. században árforradalomról beszélhetünk.

Az árforradalom nem minden szférában jelentkezett azonos mértékben. Nyugat-Európa legfejlettebb vidékein, ahol a falusi lakosság mind jelentősebb része végzett ipari tevékenységet, mivel felhagyott a mezei gazdálkodással, élelmiszerből behozatalra szorult. Az élelmiszerek ára ezért még az iparcikkeknél is gyorsabban emelkedett. Ebből főleg a bérmunkásokat foglalkoztató birtokosok húztak hasznot, valamint a jó piaci lehetőségeket kihasználó parasztok, akik ugyancsak alkalmaztak napszámosokat.

Az agrárkonjunktúra a szinte kizátólag mezőgazdasági jellegű közép- és kelet-európai országog számára átmenetileg jó lehetőségeket nyújtott. A kedvező piaci viszonyok lehetővé tették a legszükségesebb ipari termékek (földművesszerszámok, textíliák stb.) Nyugatról való behozatalát. Ezért a kelet-európai térség nem volt különösebben érdekelt saját iparának fejlesztésében. Hasonlóképpen volt ez az elsőként gyarmatosító Spanyolországban és Portugáliában is. Ezek ugyanis az Amerikából beáramló óriási mennyiségű nemesfémnek köszönhetően meg tudtak vásárolni minden szükségeset, aminek következtében roppant mértékben eladósodtak.

Európa gazdaságilag legfejlettebb vidékein – Németalföldön és Angliában – megnőtt az ipar, főként a textilipar termelése. Németalföldön vidéken is megjelent a bedolgozóipar, a városokban pedig kialakultak a bérmunkásokat foglalkoztató manufaktúrák. Angliában – Németalföldhöz hasonlóan – a parasztság nagy többsége földesura földjének szabad bérlője volt. Így a vállalkozó szellemű ún. újnemeseket (gentry) semmi sem akadályozta meg abban, hogy fölbontsák a parasztokkal kötött bérleti szerződést, és földjüket juhtenyésztésre hasznosítsák, hiszen a fejlődő textilipar számára nélkülözhetetlen gyapjúnak jó ára volt. Számos jómódú paraszt (yeoman) is hasonló célból kívánt földet bérelni.

A XVII. század elejétől kezdve mindkét, a kapitalista jellegű termelés útján élen járó ország maga is intenzív gyarmatosításba kezdett. Portugáliától és Spanyolországtól eltérően azonban nem egyoldalúan nemesfémtermelő gazdálkodást folytattak, hanem virágzó ültetvényes gazdálkodást honosítottak meg (ugyancsak rabszolga-munkaerő igénybevételével, messzemenően építve az élelmezésre kiválóan alkalmas tengerentúli növényi kultúrákra is). A legolcsóbb munkaerővel folytatott nagyüzemi gazdálkodás eredményeképpen immáron bőven fedezni tudták anyaországuk élelmiszer-szükségletét. A XVII. század közepe tájára tehát Nyugat-Európa élelmiszerekből is önellátó lett.

Ez a fordulat megszüntette a közép- és kelet-európai országok mezőgazdasági cikkei előtt az árforradalom által támasztott jó kiviteli lehetőségeket. Ennek következtében csökkent az országokba áramló pénz mennyisége is. Ezután már alig nyílott lehetőségük bérmunka alkalmazására, s a közép- és kelet-európai földesurak mind gyakrabban éltek a robotoltatás eszközével. Majorságaikat kiterjesztették, adó-, vámmentességet és az italmérés monopóliumának birtokában korlátozták a polgárság kereskedelmi tevékenységét. A nemesség politikai súlyát latba vetve igyekezett a törvény erejével biztosítani magának városba költözése esetére is kiváltságos helyzetét.

Magyarországon sem tartották be az 1514-es törvénynek a robotot heti egy napban maximáló határozatát, hanem jóval többet követeltek meg annál. Mészárszéket, malmot, kocsmát csak a földesurak tarthattak. A parasztság a földesúr kiszolgáltatottja volt jogi értelmben is, hiszen a földesúri bíróság, az úriszék pallosjoggal is rendelkezett.

1. A TÖRTÉNELEM ELŐTTI KOR (E1.html)
2. A KÖZEL-KELET ÓKORI BIRODALMAI ÉS ÁLLAMAI (E2.html)
3. A GÖRÖG POLISZOK (E3.html)
4. A RÓMAI KÖZTÁRSASÁG KORA (E4.html)
5. A PRINCIPATUS KORA (E5.html)
6. A DOMINATUS KORA. A NYUGATRÓMAI BIRODALOM FELBOMLÁSA (E6.html)
7. A KORAI FEUDALIZMUS (E7.html)
8. RENDI ÁLLAMOK A XIII– XV. SZÁZADBAN (E8.html)
9. A FÖLDRAJZI FELFEDEZÉSEK GAZDASÁGI-TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEI (E9.html)
10. A REFORMÁCIÓ ÉS A KATOLIKUS RESTAURÁCIÓ (E10.html)
11. AZ ABSZOLUTIZMUS SIKEREI ÉS KUDARCAI (E11.html)
12. A FELVILÁGOSULT ABSZOLUTIZMUS (E12.html)
13. AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XIII–XIX. SZÁZADBAN (E13.html)
14. A FRANCIA FORRADALOM ÉS NAPÓLEON (E14.html)
15. A MODERNKORI GYARMATBIRODALMAK KIALAKULÁSA 1789–1870 KÖZÖTT (E15.html)
16. A NEMZETI ÁLLAMOK LÉTREJÖTTE A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN EURÓPÁBAN (E16.html)
17. A KLASSZIKUS KAPITALIZMUS KÖZPONTJA: EURÓPA. A XIX. SZÁZADI FEJLŐDÉS FŐBB JELLEMZŐI (E17.html)
18. SZOCIALISTA–SZOCIÁLDEMOKRATA MOZGALMAK ÉS SZERVEZETEK A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN (E18.html)
19. A MODERNKORI GYARMATOSÍTÁS 1870–1918 KÖZÖTT (E19.html)
20. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ (E20.html)
21. FORRADALMAK OROSZORSZÁGBAN 1917-BEN (E21.html)
22. OROSZORSZÁG A FORRADALMAKAT KÖVETŐEN, A SZOVJET POLITIKAI VISZONYOK A HÚSZAS-HARMINCAS ÉVEKBEN (E22.html)
23. GAZDASÁGI–TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK EURÓPÁBAN ÉS AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (E23.html)
24. KÖZÉP-KELET-EURÓPA A HÚSZAS-HARMINCAS ÉVEKBEN (E24.html)
25. A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ALAKULÁSA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (E25.html)
26. ANTIKOLONIALISTA NEMZETI FELSZABADÍTÁSI MOZGALMAK 1914–1939 KÖZÖTT (E26.html)
27. A NÁCIZMUS NÉMETORSZÁGBAN (E27.html)
28. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ (E28.html)
29. A NEMZETKÖZI VISZONYOK GLOBÁLIS FEJLŐDÉSE 1945 UTÁN (E29.html)
30. A KELET-EURÓPAI SZOCIALIZMUS ÖSSZEOMLÁSA (1985–1990) (E30.html)