Az egységes egyiptomi állam Kr. e. 3000 körül Alsó- (az északra lévő Delta-vidék) és Felső-Egyiptom (a Nílus-völgy délibb része) egyesítésével jött létre. A főváros a két országrész határán fekvő Memphisz lett. Az állam élén a fáraó (istenkirály) állt; az Óbirodalom kezdetétől (Kr. e. 2635) a föld elvben az ő, azaz az állam tulajdonában volt. Emellett kismértékben létezett magántulajdon is. A gazdasági élet alapja az öntözéses földművelés volt.

Az Óbirodalom időszakának (Kr. e. 2635– 2155) elejére szilárdult meg az egyiptomi állam. Erre a korszakra esik a kőépítkezések kezdete, ill. a nagy piramisok építése, melyek a fáraók temetkezési helyéül szolgáltak, és halhatatlanságukat voltak hivatottak biztosítani. Közülük a legnagyobb Kehopsz (Kr. e. 2545-től uralkodott) piramisa Gizában.

Az Óbirodalmat az első átmeneti kor (Kr. e. 2155– 2040) zűrzavara követte, mikor is a belháborúk miatt az állam meggyengült. Végül ismételten Dél egyesíti Egyiptomot Théba vezetésével, mely az új főváros lett. A Középbirodalom (Kr. e. 2040– 1785) időszakában Dél felé folytak hódítások, és Núbia egyiptomi uralom alá került.

A második virágkort egy újabb átmeneti kor követte (Kr. e. 1785– 1552), amelynek második felében a hükszószok (nomád pásztorkodással foglalkozó törzsek) szerezték meg az uralmat Egyiptom felett. I. Jahmesz thébai uralkodó győzte le őket, aki az Újbirodalom (Kr. e. 1552– 1070) megteremtője lett. Az ország felszabadításán túl helyreállította a Núbia feletti uralmat is. III. Thotmesz (Kr. e. 1490– 1436) hódításai következtében Egyiptom határai az Eufráteszig terjedtek ki, és a Közel-Kelet legerősebb nagyhatalmává vált. Az ázsiai területekből függő államok rendszerét hozták létre.

A következő évszázadban IV. Amenhotep (= Ehnaton) (Kr. e. 1364– 1347) tett kísérletet arra, hogy bevezesse az egyistenhitet egy Nap-kultusz (Aton) formájában, ez azonban sikertelen maradt. Ezt követően a Hettita Birodalom támadásai miatt Egyiptom nagyhatalmi pozíciója megrendült, amelyet csak II. Ramszesznek (Kr. e. 1290– 1224) sikerült helyreállítania, aki a hettitákkal szövetségi szerződést kötött. A Kr. e. XII. században a tengeri népek és a líbiaiak támadásainak visszaverése súlyosan meggyengítette Egyiptomot, és hódításait – Núbián kívül – elvesztette. Az Újbirodalom utáni évszázadokat a lassú hanyatlás jellemzte. Kr. e. 525-ben Kambüszész perzsa király hódítása nyomán szűnt meg az egyiptomi állam.

Az Óbirodalom időszakában az ország második embere a vezír volt, aki kezdetben a királyi család tagja, később a tisztviselők közül került ki. A központi irányítás nagy hivatalnokszervezet létrehozását tette szükségessé, melynek legalsó fokán az írnokok álltak. Az egyiptomi írás az egységes állam megteremtésével egyidejűleg alakult ki.

A papi tisztségek csak az Óbirodalom végétől különültek el a civil funkcióktól. Egyiptomot nagy kiterjedése miatt kerületekre (nomoszok) osztották fel, amelyek élén kormányzók álltak. Jelentőségük a központi hatalom meggyengülésekor megnőtt, ezt azonban a Középbirodalom végére teljesen elvesztették. A termelőmunkát jelentős részben a közrendű szabadok végezték, akik a királyi és a templomi földeken dolgoztak. A rabszolgaság és a rabszolgamunka az előzőekhez képest nem volt jelentős.

Egyiptom egyesítésével egy időben alakultak ki a Tigris és az Eufrátesz folyók völgyében a sumer városállamok (Ur, Uruk, Nippur, Kis stb.). E városok központjai a templomok voltak, amelyek a munkákat irányították (templomgazdaság). A gazdasági élet alapja itt is – mint Egyiptomban – az öntözéses földművelés volt. Az írás (ékírás) a városokkal egyidejűleg alakult ki. A városok élén az uralkodók álltak, akik főként a papok közül kerültek ki. Í gy Sumer királyai is, akiket a “sumer királylista” alapján ismerünk. Közéjük tartozik Gilgames, a sumer irodalom egyik hősi alakja (Gilgames-eposz).

A sumer királyok alatt a városállamok a fennhatóság elismerése mellett önállóak voltak. Az egyesítést Sarrukín (Kr. e. 2334– 2279) valósította meg, aki Agadében új fővárost hozott létre, és észak-nyugat felé is kiterjesztette a hatalmát. Agade hatalma azonban a Kr. e. XXII. század elején a gutik (egy északról jövő barbár törzs) támadása következtében összeomlott. Ezt követően Ur vezetése alatt egyesült Sumer, melynek királyai mindenre kiterjedő bürokráciát vezettek be. Kr. e. 2000 körül ammurú királyságok jöttek létre a helyén, majd Babilon városa Hammurapi uralkodása alatt (Kr. e. 1792– 1750) egyesítette Sumer és Akkád városait (Óbabilóniai Birodalom). Hammurapi törvénykönyve, amely részben régebbi törvénygyűjteményekből merített, a magántulajdont védte. Kr. e. 1500 körül a kassúk jutottak hatalomra Babilonban. Ezután kezdődött meg Asszíria felemelkedése. Harcias királyai a Kr. e. XIV. században kezdték hódításaikat. Fővárosa kezdetben Assur, egy Tigris partján fekvő kereskedőváros volt.

A Kr. e. VIII– VII. században Asszíria a Közel-Kelet legnagyobb birodalma lett. Fokozatosan terjesztette ki minden irányban a határait, meghódítva a palesztinai és föníciai városokat, Babilont és végül Egyiptomot. A birodalom munkaerőgondját áttelepítésekkel oldották meg. A birodalom utolsó királyainak egyike volt Assur-bán-apli (Kr. e. 668– 627), aki ninivei könyvtárával az ókori Mezopotámia irodalmát örökítette az utókorra. Az asszírok birodalmát a Kr. e. 610-es években a médek és a babilóniaiak döntötték meg. Helyén északon Média, míg délen az Újbabilóniai Birodalom jött létre, melyeket Kr. e. 548-ban, ill. 539-ben Kürosz perzsa király foglalt el.

E birodalom központja Közép-Anatóliában volt (fővárosa Hattusas). Főleg dél felé (Szíria) terjeszkedett, ezzel Egyiptom érdekeit sértette. A Kr. e. XIV– XIII. században a Közel-Kelet egyik nagyhatalmává vált. Kr. e. 1200 körül a tengeri népek vándorlása semmisítette meg.

A Kr. e. XII. században vetették meg lábukat Palesztinában az izráeliek. Törzsszövetségben éltek, és vallásuk ekkor alakult ki. Izráel egyesítése Dávid vezetése alatt történt meg, aki Kr. e. 1000– 961 között uralkodott. Salamon halála (Kr. e. 922) után a királyság kettévált (az északi része Izráel, míg a déli Júda). Ezek az államok a Kr. e. VIII. századtól többször kerültek függő helyzetbe. Kr. e. 587-ben a babiloni hadsereg elfoglalta és a földig lerombolta Jeruzsálemet, a lakosságot deportálták (babiloni fogság). A zsidók csak Kr. e. 538-ban térhettek vissza Palesztinába, de ettől kezdve e terület a Perzsa Birodalom része lett.

A birodalom megteremtője Kürosz, aki Kr. e. 548-ban meghódította a méd királyságot, majd 545 körül Lüdiát, 539-ben Babilont. Fia Kambüszész Egyiptomot foglalta el (Kr. e. 525), így Perzsia a Közel-Kelet egyetlen nagyhatalma lett. Kambüszész utóda, I. Dareiosz (Kr. e. 522– 486) kelet felé az Indusig terjesztette ki a birodalom határait, Szkítia ellen harcolt, majd a kis-ázsiai görög városok felkelését verte le (Kr. e. 500– 494). A görög szárazföld elleni támadása azonban kudarccal végződött. Fia, Xerxész szintén kudarcot vallott, és a görög-perzsa háborúk megegyezéssel értek véget Kr. e. 449-ben. A Kr. e. IV. század a birodalom hanyatlásának időszaka. Kr. e. 331-ben Nagy Sándor makedón király foglalta el a birodalom területét.

1. A TÖRTÉNELEM ELŐTTI KOR (E1.html)
2. A KÖZEL-KELET ÓKORI BIRODALMAI ÉS ÁLLAMAI (E2.html)
3. A GÖRÖG POLISZOK (E3.html)
4. A RÓMAI KÖZTÁRSASÁG KORA (E4.html)
5. A PRINCIPATUS KORA (E5.html)
6. A DOMINATUS KORA. A NYUGATRÓMAI BIRODALOM FELBOMLÁSA (E6.html)
7. A KORAI FEUDALIZMUS (E7.html)
8. RENDI ÁLLAMOK A XIII– XV. SZÁZADBAN (E8.html)
9. A FÖLDRAJZI FELFEDEZÉSEK GAZDASÁGI-TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEI (E9.html)
10. A REFORMÁCIÓ ÉS A KATOLIKUS RESTAURÁCIÓ (E10.html)
11. AZ ABSZOLUTIZMUS SIKEREI ÉS KUDARCAI (E11.html)
12. A FELVILÁGOSULT ABSZOLUTIZMUS (E12.html)
13. AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XIII–XIX. SZÁZADBAN (E13.html)
14. A FRANCIA FORRADALOM ÉS NAPÓLEON (E14.html)
15. A MODERNKORI GYARMATBIRODALMAK KIALAKULÁSA 1789–1870 KÖZÖTT (E15.html)
16. A NEMZETI ÁLLAMOK LÉTREJÖTTE A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN EURÓPÁBAN (E16.html)
17. A KLASSZIKUS KAPITALIZMUS KÖZPONTJA: EURÓPA. A XIX. SZÁZADI FEJLŐDÉS FŐBB JELLEMZŐI (E17.html)
18. SZOCIALISTA–SZOCIÁLDEMOKRATA MOZGALMAK ÉS SZERVEZETEK A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN (E18.html)
19. A MODERNKORI GYARMATOSÍTÁS 1870–1918 KÖZÖTT (E19.html)
20. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ (E20.html)
21. FORRADALMAK OROSZORSZÁGBAN 1917-BEN (E21.html)
22. OROSZORSZÁG A FORRADALMAKAT KÖVETŐEN, A SZOVJET POLITIKAI VISZONYOK A HÚSZAS-HARMINCAS ÉVEKBEN (E22.html)
23. GAZDASÁGI–TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK EURÓPÁBAN ÉS AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (E23.html)
24. KÖZÉP-KELET-EURÓPA A HÚSZAS-HARMINCAS ÉVEKBEN (E24.html)
25. A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ALAKULÁSA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (E25.html)
26. ANTIKOLONIALISTA NEMZETI FELSZABADÍTÁSI MOZGALMAK 1914–1939 KÖZÖTT (E26.html)
27. A NÁCIZMUS NÉMETORSZÁGBAN (E27.html)
28. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ (E28.html)
29. A NEMZETKÖZI VISZONYOK GLOBÁLIS FEJLŐDÉSE 1945 UTÁN (E29.html)
30. A KELET-EURÓPAI SZOCIALIZMUS ÖSSZEOMLÁSA (1985–1990) (E30.html)