Az első világháború súlyos megpróbáltatásokkal járt a legfejlettebb ipari államokhoz képest viszonylag elmaradott, lassan kapitalizálódó Oroszország számára. A számos feudális elemmel átszőtt orosz gazdaság egyre nehezebben tudott megbirkózni a hadsereg és a lakosság igényeinek kielégítésével. A politikai rendszert alapjában átszövő cári önkényuralom nem engedett teret a politikai jogok és szabadságok érvényesülésének, s a vezetés ideológiájában fontos helyet foglalt el a nagy orosz sovinizmus.

1916–17 fordulójára általános társadalmi, politikai, gazdasági és morális válság alakult ki a birodalomban, s a közös célban, ti. az abszolút monarchia megdöntésében, széles társadalmi rétegek értettek egyet. Az 1917. február 23-án Pétervárott kirobbantott munkássztrájk másnapra általános sztrájkká szélesedett, s március elejére az egész országban győzött a polgári demokratikus forradalom. Miklós cár március másodiki lemondását követően megalakult az Ideiglenes Kormány. Mögötte olyan társadalmi rétegek álltak – a liberális polgárság és földbirtokosok elsősorban –, amelyek célul tűzték ki a tőkés gazdasági viszonyok és a polgári politikai rendszer széles körű kibontakoztatását a háború további folytatásával egyidejűleg. A parasztság, a munkásság és a katonák hatalmas tömegei azonban földosztást, a nyolcórás munkaidő bevezetését, a gyárak társadalmasítását és a háború befejezését követelték. Az érdekeiket képviselő Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjei megalakulásával kettős hatalom jött létre. A központi hatalmi funkciókat az Ideiglenes Kormány és a Pétervári Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetje látta el. A társadalmi átalakulásokat (földosztás) mindenekelőtt az eszer párt baloldala és a bolsevik párt (államosítás, nyolcórás munkanap) támogatta. Utóbbi egyik legjelentősebb vezetője, Lenin, ún. áprilisi téziseiben fogalmazta meg a szocialista jellegű szovjet köztársaság megteremtésének gondolatát.

Az Ideiglenes Kormány katonai győzelmekkel kívánta enyhíteni a belpolitikai válságot. A júniusi offenzíva azonban összeomlott, s a hatására kirobban július negyediki tömegmegmozdulást erősszakkal oszlatta szét a kormány. Az átalakított kormány a jobboldali eszer Kerenszkij vezetésével számos bolsevik vezetőt tartóztatott le. Megszűnt a kettős hatalom. Az abszolút monarchia visszaállítását katonai eszközökkel megvalósítani törekvő Kornyilov-féle puccsot az Ideiglenes Kormány – a bolsevikok segítségével – leverte.

1917 őszére tovább romlott az ország gazdasági helyzete, tovább erősödött a munkások, parasztok és katonák törekvése a társadalmi struktúra átalakítására. Egyre határozottabban sorakoztak fel az eszer párt baloldala és a bolsevikok mögé. Az általános társadalmi elégedetlenség vezette el a bolsevik párt vezette októberi fegyveres felkeléshez, amely 24-én és 25-én győzött Pétervárott. (A szovjet történetírás által – jóval később – szocialista forradalomként tárgyalt események hosszabb ideje vitát váltanak ki a történettudomány képviselői körében. Valójában 1917-ben a fokozatosan radikalizálódó népi tömegek a polgári demokratikus forradalom után részben tudatos és részben spontán úton népi jellegű forradalom révén próbálták elérni elképzeléseiket és vágyaikat.)

Az október 25-én este megnyílt Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusa kikiáltotta a szovjet hatalmat, majd másnap elfogadták a békéről szóló dekrétumot (Oroszország kilépése a háborúból), valamint a földről szóló dekrétumot, amely megszüntette a föld magántulajdonát (állami tulajdonba került), de a parasztság nyomására “örökös használatra” szétosztották azt a parasztok között. Ez a megoldás a baloldali eszerek egyenlősítő földhasználaton alapuló programja volt. Oroszország európai területein a bolsevikok és a baloldali eszerek irányításával győzött a forradalom 1917 novembere és 1918 februárja között. 1917. november másodikán fogadták el “Az oroszországi népek jogairól” szóló dekrétumot, amely garantálta Oroszország népei számára az önrendelkezési jogot.

Az új államhatalom központi törvényhozó szerve a Szovjetek Összoroszországi Kongresszusa, végrehajtó testülete pedig a Népbiztosok Tanácsa lett, Lenin vezetésével. A hatalom ténylegesen a bolsevik párt elitjének kezébe került, s megindult a pártállami rendszer kiépítése. Széles körű államosítások kezdődtek a gazdasági életben, bevezették a nyolcórás munkanapot, szétválasztották az egyházat az államtól stb.

Hosszas huzavonák és viták után Szovjet-Oroszország 1918. március 3-án aláírta a békét Németországgal Breszt-Litovszkban, amelyben komoly területi engedményeket biztosított ellenfelének.

1. A TÖRTÉNELEM ELŐTTI KOR (E1.html)
2. A KÖZEL-KELET ÓKORI BIRODALMAI ÉS ÁLLAMAI (E2.html)
3. A GÖRÖG POLISZOK (E3.html)
4. A RÓMAI KÖZTÁRSASÁG KORA (E4.html)
5. A PRINCIPATUS KORA (E5.html)
6. A DOMINATUS KORA. A NYUGATRÓMAI BIRODALOM FELBOMLÁSA (E6.html)
7. A KORAI FEUDALIZMUS (E7.html)
8. RENDI ÁLLAMOK A XIII– XV. SZÁZADBAN (E8.html)
9. A FÖLDRAJZI FELFEDEZÉSEK GAZDASÁGI-TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEI (E9.html)
10. A REFORMÁCIÓ ÉS A KATOLIKUS RESTAURÁCIÓ (E10.html)
11. AZ ABSZOLUTIZMUS SIKEREI ÉS KUDARCAI (E11.html)
12. A FELVILÁGOSULT ABSZOLUTIZMUS (E12.html)
13. AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XIII–XIX. SZÁZADBAN (E13.html)
14. A FRANCIA FORRADALOM ÉS NAPÓLEON (E14.html)
15. A MODERNKORI GYARMATBIRODALMAK KIALAKULÁSA 1789–1870 KÖZÖTT (E15.html)
16. A NEMZETI ÁLLAMOK LÉTREJÖTTE A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN EURÓPÁBAN (E16.html)
17. A KLASSZIKUS KAPITALIZMUS KÖZPONTJA: EURÓPA. A XIX. SZÁZADI FEJLŐDÉS FŐBB JELLEMZŐI (E17.html)
18. SZOCIALISTA–SZOCIÁLDEMOKRATA MOZGALMAK ÉS SZERVEZETEK A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN (E18.html)
19. A MODERNKORI GYARMATOSÍTÁS 1870–1918 KÖZÖTT (E19.html)
20. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ (E20.html)
21. FORRADALMAK OROSZORSZÁGBAN 1917-BEN (E21.html)
22. OROSZORSZÁG A FORRADALMAKAT KÖVETŐEN, A SZOVJET POLITIKAI VISZONYOK A HÚSZAS-HARMINCAS ÉVEKBEN (E22.html)
23. GAZDASÁGI–TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK EURÓPÁBAN ÉS AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (E23.html)
24. KÖZÉP-KELET-EURÓPA A HÚSZAS-HARMINCAS ÉVEKBEN (E24.html)
25. A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ALAKULÁSA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (E25.html)
26. ANTIKOLONIALISTA NEMZETI FELSZABADÍTÁSI MOZGALMAK 1914–1939 KÖZÖTT (E26.html)
27. A NÁCIZMUS NÉMETORSZÁGBAN (E27.html)
28. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ (E28.html)
29. A NEMZETKÖZI VISZONYOK GLOBÁLIS FEJLŐDÉSE 1945 UTÁN (E29.html)
30. A KELET-EURÓPAI SZOCIALIZMUS ÖSSZEOMLÁSA (1985–1990) (E30.html)