A békeszerződések aláírásával nem tért vissza a “régi jó békevilág” : minden megdrágult, s az árak a fegyvernyugvás után sem csökkentek.

Európában a gazdasági élet 1922-től kezdve élénkült meg. A gazdasági stabilizáció, majd a tőkés gazdálkodás fellendülése azonban más és más mértékben ment végbe az egyes országokban. Ugyanakkor minőségi változások következtek be a háború előtti nemzetközi gazdasági viszonyaihoz és struktúrájához képest. A nemzetközi gazdasági élet vezető hatalma, fő hitelezője az USA lett. Visszaestek a korábban vezető gazdasági ágazatok (pl. a szénbányászat, a vas- és fémipar), s új területeken (pl. a villamosenergia- és autóipar) indult meg robbanásszerű fejlődés.

Az Egyesült Államokból az 1920-as évek végéig folyósított hiteleik visszafizetését Anglia, Franciaország és kisebb szövetségesek összekapcsolták a Németországtól követelt jóvátételekkel. Ez az eljárás gerjesztette az inflációt, amit ismét csak amerikai kölcsönökkel lehetett fékezni 1924–1925-re. 1926–1928 között 20 milliárd dollárt ért el az amerikai tőkekivitel. Az egész pénzügyi rendszer az amerikai tőkepiac függvénye volt, ami a húszas évek végén végzetes következménnyel járt. 1929-ben az amerikai tőkekivitel hirtelen az előző évek tizedére csökkent. Az amerikai pénzpiac összeomlása, a hitelek megszűnése katasztrófát jelentett a világgazdaságban.

1929–1933 között zajlott le a kapitalizmus addigi történetének legmélyebb túltermelési válsága, melynek szociális és politikai hatásai is voltak. Vállalatok egész sora ment tönkre, mert pangott a piac (ipari válság), hasonló okok miatt a parasztgazdaságok százezrei jutottak csődbe (agrárválság – ez már a húszas évektől megvolt), ráadásul a pénzügyi életben is jelentkeztek nehézségek (pénzügyi válság). A gazdasági válság szociális válsággal járt együtt, hiszen dolgozók milliói kerültek utcára a gyárak bezárása, ill. a termelés csökkentése miatt, nem is beszélve a földjüket, állatállományukat elveszített parasztok tömegeiről.

Az általános gazdasági válság további következménye volt a tőkekoncentráció. Ez a folyamat elsősorban azzal magyarázható, hogy a válság főképpen a kevésbé tőkeerős közép- és kisvállalkozói rétegeket érintette, körükből kerültek ki nagy számban a csődbejutottak. Az így tönkrement üzemeket a nagyvállalkozói réteg szerezte meg, tovább erősítve saját gazdasági helyzetét.

A gazdasági szférában jelentkező nehézségek a politikai rendszerben is éreztették hatásukat. A válság következményeit elviselni kénytelen dolgozói rétegek (munkásság, alkalmazottak, értelmiségiek), a kispolgárság és a birtokos parasztság körében egyre fokozódott a politikai elégedetlenség. Megerősödtek a szélsőjobboldali, illetve a fasiszta mozgalmak, amelyek totalitariánus politikai berendezkedések bevezetésével kívántak úrrá lenni a válságon, így akadályozva meg a kommunista erők térnyerését. Ezek ugyanis jelentős befolyásra tettek szert számos országban, mint például Németországban. A hagyományos politikai áramlatok közül a XIX. századi liberalizmus meggyengült. A háború következményei hatására felértékelődött az állam szerepe. A szabadelvűségnek az állam a békeidőben is korlátokat szabott, a liberális pártok éppen csak léteztek. A fejlett ipari államok közül azok, amelyek komoly demokratikus hagyományokkal rendelkeztek (pl. Nagy-Britannia és az USA) képesek voltak megőrizni a polgári politikai berendezkedést, továbbra is garantálni tudták a politikai szabadságjogok érvényesülését. Elősegítette ezt az erős gazdasági háttér és a gyarmatok, ill. a befolyási övezetek feletti rendelkezés.

Közép- és Kelet-, illetve Dél-Európában, továbbá Japánban és a dél-amerikai kontinensen megerősödtek, sőt számos országban hatalomra is kerültek a nyílt diktatórikus eszközöket tartalmazó totalitariánus rendszerek. Megkönnyítette ezt az átmenetet a gyenge lábakon álló polgári rendszerek ingatagsága, a parlamentáris, jogállami hagyományok rövidebb időszakra visszatekintő történelmi múltja.

A válság hatására megváltozott az állam gazdasági szerepe is. A korábbi időszakokhoz képest jelentősen megerősödött az állam gazdaságirányító szerepe. Ez a jelenség általános volt a kapitalista rendszerekben. Tipikus megjelenési formájának tekinthető az állami beavatkozásnak az amerikai New Deal (új irányvonal). Szakemberek közreműködésével az USA 1932-ben megválasztott elnöke, F. D. Roosevelt fogalmazta meg ezt a programot, s kezdett megvalósításához 1933 tavaszán. Az új irányvonal a gazdasági életbe történő állami beavatkozás erősítését és a munkásságnak és kisárutermelőknek nyújtott engedményeket mint válságkezelő eszközöket állította középpontba.

1933-tól fokozatosan megindult a gazdasági fellendülés.

A két világháború között az említett nehézségek és válságok ellenére ment végbe a második ipari forradalom felgyorsulása. Az előző korszak találmányai mind technológiailag, mind üzletileg beértek (rádió, gépkocsi, repülőgép, villamosenergia-termelés és -felhasználás stb.), bekerültek a polgári fogyasztás-alkalmazás körébe. Angol, német, dán, francia, szovjet, olasz és amerikai laboratóriumokban zajlott “a fizika forradalma” , (l. a radioaktivitással, az uránmaghasadással kapcsolatos kutatási eredményeket).

A második ipari forradalom kibontakozása társadalmi változásokat indított el. Módosult a lakosság foglalkozási összetétele (Nyugat-Európában és az USA-ban csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, némileg nőtt az iparban elhelyezkedőké, s erőteljesen emelkedetett az ún. harmadik szektorban [szolgáltatások] alkalmazottak hányada). A szolgáltatások szférájában különösen a nők foglalkoztatása ugrott meg, ami a szociális vívmányok megvalósulásával állt összefüggésben. A módosulást látványosan mutatta az urbanizációs növekedés (a városlakók aránya Európában és az USA-ban átlépte a bűvös 50%-os határt). Bár egyenetlen elosztás keretei között, de általában emelkedett az életszínvonal, megváltozott az emberek életvitele (különösen a középosztálybeli rétegek körében).

1. A TÖRTÉNELEM ELŐTTI KOR (E1.html)
2. A KÖZEL-KELET ÓKORI BIRODALMAI ÉS ÁLLAMAI (E2.html)
3. A GÖRÖG POLISZOK (E3.html)
4. A RÓMAI KÖZTÁRSASÁG KORA (E4.html)
5. A PRINCIPATUS KORA (E5.html)
6. A DOMINATUS KORA. A NYUGATRÓMAI BIRODALOM FELBOMLÁSA (E6.html)
7. A KORAI FEUDALIZMUS (E7.html)
8. RENDI ÁLLAMOK A XIII– XV. SZÁZADBAN (E8.html)
9. A FÖLDRAJZI FELFEDEZÉSEK GAZDASÁGI-TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEI (E9.html)
10. A REFORMÁCIÓ ÉS A KATOLIKUS RESTAURÁCIÓ (E10.html)
11. AZ ABSZOLUTIZMUS SIKEREI ÉS KUDARCAI (E11.html)
12. A FELVILÁGOSULT ABSZOLUTIZMUS (E12.html)
13. AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XIII–XIX. SZÁZADBAN (E13.html)
14. A FRANCIA FORRADALOM ÉS NAPÓLEON (E14.html)
15. A MODERNKORI GYARMATBIRODALMAK KIALAKULÁSA 1789–1870 KÖZÖTT (E15.html)
16. A NEMZETI ÁLLAMOK LÉTREJÖTTE A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN EURÓPÁBAN (E16.html)
17. A KLASSZIKUS KAPITALIZMUS KÖZPONTJA: EURÓPA. A XIX. SZÁZADI FEJLŐDÉS FŐBB JELLEMZŐI (E17.html)
18. SZOCIALISTA–SZOCIÁLDEMOKRATA MOZGALMAK ÉS SZERVEZETEK A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN (E18.html)
19. A MODERNKORI GYARMATOSÍTÁS 1870–1918 KÖZÖTT (E19.html)
20. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ (E20.html)
21. FORRADALMAK OROSZORSZÁGBAN 1917-BEN (E21.html)
22. OROSZORSZÁG A FORRADALMAKAT KÖVETŐEN, A SZOVJET POLITIKAI VISZONYOK A HÚSZAS-HARMINCAS ÉVEKBEN (E22.html)
23. GAZDASÁGI–TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK EURÓPÁBAN ÉS AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (E23.html)
24. KÖZÉP-KELET-EURÓPA A HÚSZAS-HARMINCAS ÉVEKBEN (E24.html)
25. A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ALAKULÁSA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (E25.html)
26. ANTIKOLONIALISTA NEMZETI FELSZABADÍTÁSI MOZGALMAK 1914–1939 KÖZÖTT (E26.html)
27. A NÁCIZMUS NÉMETORSZÁGBAN (E27.html)
28. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ (E28.html)
29. A NEMZETKÖZI VISZONYOK GLOBÁLIS FEJLŐDÉSE 1945 UTÁN (E29.html)
30. A KELET-EURÓPAI SZOCIALIZMUS ÖSSZEOMLÁSA (1985–1990) (E30.html)