Közép- és Délkelet-Európában független államok alakultak meg a hatalmas birodalmak helyén. Csehszlovákia Cseh- és Morvaország, Szlovákia, Kárpátalja, a Szudéta-vidék és Teschen egyesüléséből jött létre. Lengyelország a korábbi Orosz–Lengyelországból, a német fennhatóság alól felszabadult Poznan környékéből és a Monarchiától visszakapott Galíciából szerveződött meg. A Szerb–Horvát–Szlovén Királyság Szerbia, a Monarchia délszlávok lakta területeinek (Krajna, Horvátország és Szlovénia), az Alföld déli, vegyes lakosságú vidékeinek (Bácska és a Bánát egy része), továbbá Macedónia, Montenegro és Bosznia–Hercegovina társulásával alakult meg (1929-ben felvette a Jugoszlávia nevet). A korábban már független Románia jelentősen gyarapodott területileg: Szovjet-Oroszországtól Besszarábiát, Bulgáriától Dél-Dobrudzsát, Magyarországtól pedig Erdélyt, a Bánát egy részét és az Alföld keleti peremét szerezte meg. A háborúban vesztes Bulgária viszont jelentős területeket vesztett el, amelyekkel Románia, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság és Görögország gyarapodott. Ausztria a birodalom német ajkú tartományaiból – Dél-Tirol és a Szudéta-vidék kivételével – alakult meg.

A korábban területi-gazdasági egységek felbomlása és a különböző fejlettségű területek új határok közötti összekapcsolása gyökeresen megváltoztatta a gazdasági élet feltételeit a térségben. A régió államai protekcionista gazdaságpolitika révén próbálták gazdasági függetlenségüket megteremteni. A protekcionizmus a behozatali és kiviteli tilalmak rendszerének kiépítését jelentette a nemzeti piacok védelmére. Ausztria és Csehszlovákia kivételével (e két ország nyugat-európai fejlettségű iparral rendelkezett) valamennyi ország agrár vagy agrár-ipari állam volt azzal a további sajátossággal, hogy a balkáni államok Lengyelországhoz és Magyarországhoz viszonyítva is fejletlenebbek voltak. A gazdasági világválságot követően megindult gazdasági növekedés lassúbb ütemű volt a háború előttinél, s ráadásul stagnáltak vagy alig jelentek meg a modernizálást biztosító ágazatok (vegyészet, autógyártás stb.). Növekedett a térség elmaradottsága a fejlett ipari országokhoz viszonyítva.

Csehszlovákia polgári demokratikus köztársaság volt, a többi ország politikai berendezkedése – Ausztria speciális helyzetét nem tekintve – tekintélyuralmi alapokon nyugodott. Lengyelországban Pilsudski marsall 1926-ban vezette be a tekintélyuralmi rendszert, az ún. “szanációs” diktatúrát. A Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban kezdettől fogva a görögkeleti szerbek és a római katolikus horvátok harca jellemezte a hatalmi viszonyokat. A szerb hatalmi túlsúlyt tovább erősítette a I. Sándor király által bevezetett uralkodói diktatúra 1929-ben. II. Károly román király 1930-ban vezette be a diktatórikus irányítást. Bulgáriában, az 1923-as szeptemberi munkásfelkelés leverése után III. Borisz cár is királyi diktatúrát teremtett meg, ami 1926-tól némileg enyhült. Ausztriában hosszú időn keresztül parlamentáris államforma volt, a húszas évek végétől azonban egyre erősödtek a diktatórikus vonások (1929-ben például olyan alkotmányt fogadtak el, mely korlátozta a szabadságjogokat). Az 1932-ben kancellárrá választott Dollfuss irányításának időszakában tovább erősödtek a fasizálódási tendenciák, amelyek 1934-re elvezettek a nyílt diktatúra megteremtéséhez.

Külpolitikai téren mindenekelőtt említést érdemel a kisantant politikai-katonai szövetség – Románia, Csehszlovákia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság részvételével 1920–21-ben. A szövetség a legyőzött államok revíziós törekvéseinek megakadályozására, a szovjet államok revíziós törekvéseinek megakadályozására, a szovjet állam elszigetelésére és a Habsburg-ház restaurációjának megakadályozására irányult. A német fasizmus harmincas évekbeli erősödésének hatására a kisantant fokozatosan veszített jelentőségéből, s az évtized végére elhalt.

1. A TÖRTÉNELEM ELŐTTI KOR (E1.html)
2. A KÖZEL-KELET ÓKORI BIRODALMAI ÉS ÁLLAMAI (E2.html)
3. A GÖRÖG POLISZOK (E3.html)
4. A RÓMAI KÖZTÁRSASÁG KORA (E4.html)
5. A PRINCIPATUS KORA (E5.html)
6. A DOMINATUS KORA. A NYUGATRÓMAI BIRODALOM FELBOMLÁSA (E6.html)
7. A KORAI FEUDALIZMUS (E7.html)
8. RENDI ÁLLAMOK A XIII– XV. SZÁZADBAN (E8.html)
9. A FÖLDRAJZI FELFEDEZÉSEK GAZDASÁGI-TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEI (E9.html)
10. A REFORMÁCIÓ ÉS A KATOLIKUS RESTAURÁCIÓ (E10.html)
11. AZ ABSZOLUTIZMUS SIKEREI ÉS KUDARCAI (E11.html)
12. A FELVILÁGOSULT ABSZOLUTIZMUS (E12.html)
13. AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XIII–XIX. SZÁZADBAN (E13.html)
14. A FRANCIA FORRADALOM ÉS NAPÓLEON (E14.html)
15. A MODERNKORI GYARMATBIRODALMAK KIALAKULÁSA 1789–1870 KÖZÖTT (E15.html)
16. A NEMZETI ÁLLAMOK LÉTREJÖTTE A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN EURÓPÁBAN (E16.html)
17. A KLASSZIKUS KAPITALIZMUS KÖZPONTJA: EURÓPA. A XIX. SZÁZADI FEJLŐDÉS FŐBB JELLEMZŐI (E17.html)
18. SZOCIALISTA–SZOCIÁLDEMOKRATA MOZGALMAK ÉS SZERVEZETEK A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN (E18.html)
19. A MODERNKORI GYARMATOSÍTÁS 1870–1918 KÖZÖTT (E19.html)
20. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ (E20.html)
21. FORRADALMAK OROSZORSZÁGBAN 1917-BEN (E21.html)
22. OROSZORSZÁG A FORRADALMAKAT KÖVETŐEN, A SZOVJET POLITIKAI VISZONYOK A HÚSZAS-HARMINCAS ÉVEKBEN (E22.html)
23. GAZDASÁGI–TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK EURÓPÁBAN ÉS AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (E23.html)
24. KÖZÉP-KELET-EURÓPA A HÚSZAS-HARMINCAS ÉVEKBEN (E24.html)
25. A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ALAKULÁSA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (E25.html)
26. ANTIKOLONIALISTA NEMZETI FELSZABADÍTÁSI MOZGALMAK 1914–1939 KÖZÖTT (E26.html)
27. A NÁCIZMUS NÉMETORSZÁGBAN (E27.html)
28. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ (E28.html)
29. A NEMZETKÖZI VISZONYOK GLOBÁLIS FEJLŐDÉSE 1945 UTÁN (E29.html)
30. A KELET-EURÓPAI SZOCIALIZMUS ÖSSZEOMLÁSA (1985–1990) (E30.html)