A Nyugatrómai Birodalom bukását követő évszázadokban a IX– X. századig alakult ki Európában az új feudális rend. A változások a gazdaságban kezdődtek, s maguk után vonták a társadalom és a politikai szféra átalakulását is. Már a IV. században megfigyelhető volt a gazdasági élet súlypontjának áttevődése a mezőgazdaságba. A mezőgazdálkodáson belül egyre inkább a nagybirtok került előtérbe, a szabad parasztok fokozatosan függő helyzetbe kerültek. A mezőgazdaság belső fejlődése, technikájának átalakulása sokkal magasabb fokú ellátást tett lehetővé, mint az előző korszak termelési rendje. A nagybirtok sajátos üzemmé vált, ahol az ipar és a mezőgazdálkodás egy egységen belül működött. A birtokon belüli munkát nem rabszolgák, hanem parasztok végezték, akik maguk is érdekeltek voltak a termelésben. Európa nagy műveletlen területei kialakult előbb a legelőváltó, majd a háromnyomásos gazdálkodás, Dél-Európában a földpihentetés rendszere. A falvak termelési rendjét a faluközösség szabta meg. A IX– X. században a nehézeke felfedezése újabb területek megművelését tette lehetővé. Európa gazdálkodásba vont területe kitágult.

Az új gazdálkodási rend átalakította a társadalom szerkezetét is. A hosszú, több évszázados folyamat során egyes rétegek felemelkedtek, ill. megmaradtak a hatalom csúcsán, nagyobb rétegek azonban lesüllyedtek. A fejlődés során jogállásuk alapján két alapvető réteg alakult ki. Az egyik alapvető csoport (osztály) a földtulajdonnal rendelkező birtokosok (nemesek), a másik a földtulajdonnal nem, de földhasználattal rendelkező jobbágyok. A társadalom vezető rétegét alkotó birtokosok maguk sem alkottak egységes csoportot. A hűbéri láncolat fogta keretbe őket. A legfelső szinten a király állt, hűbéresei a nagybirtokosok, akik fegyveres szolgálatra és állami hivatalviselésre voltak kötelezettek. A nagybirtokosoknak is voltak hűbéresei, és a láncolat végén a kishűbéresek állottak. A jobbágyság legfőbb jellemzője, hogy nem rendelkezett földtulajdonnal, személyi függőségben élt földesurától. A gazdasági és társadalmi fejlődéssel együtt a politikai rendszer is megváltozott.

A Római Birodalom bukása után Nyugat-Európában a meghatározó erőt a frankok alkották, akik az V. században a Rajna és a Maas vidéken telepedtek le. Egyik uralkodójuk, Klodvig (481– 511) a laza törzsszövetségből kemény harcok árán egyeduralmat alakított ki. Egységes törvényeket hozott, új közigazgatást szervezett. Utódai nem tudták megtartani a hatalmat, és a VIII. században új dinasztia, a Karolingok kerültek a frankok élére. Legnagyobb uralkodójuk Nagy Károly volt, aki gyakorlatilag egész Európára kiterjesztette hatalmát. Jól szervezett, fejlett közigazgatással rendelkező birodalmat épített ki, melyet halála után örökösei a verduni szerződésben (843) három részre osztottak: Nyugati Frank Királyság (a mai Franciaország területén), Keleti Frank Királyság (a mai Németország területén), Lombardia, Burgundia Lotharingia. A két frank királyság a további fejlődés során egységes országokká alakult, a középső területek viszont más irányú fejlődésen mentek keresztül. A nyugati királyságban a Capeting-család épített ki egységes országot, a keletiben 962-ben I. Ottó a Német-római Császárságot hozta létre. A Pireneusi-félsziget arab uralom alá került, Itáliában az Egyházi Állam és kisebb városállamok jöttek létre.

Európa többi régiójában is új államok keletkeztek a IX– X. században. A Keletrómai Birodalom válsága a VII. században elmélyült, az államnyelv a görög lett, a fővárost ismét Bizáncnak nevezték. A IX– X. századra bevezetett katonai reformok – katonai szolgálathoz kötött földbirtokok – új fejlődést indítottak el, és stabilizálták a Bizánci Birodalmat. A szabad parasztságot függő helyzetbe kényszerítették, az állam elindult a feudalizálódás útján.

Kelet-Európa szláv népei a IX. században hozták létre első önálló államaikat. A keleti szlávok első állama az Oleg által alapított Kijevi Rusz volt. A déli-szlávok (bolgárok) állama Simeon cár alatt élte fénykorát, de a XI. században bizánci fennhatóság alá került. A horvátok állama a IX– X. században vált jelentőssé. A nyugati szlávok első államát a morvák hozták létre Mojmir vezetésével 830 körül. Birodalmukat a honfoglaló magyarok győzték le. A lengyel állam a IX– X. században jött létre. A IX. század végén a magyarok megjelenése zárta Kelet-Európa politikai kereteit.

1. A TÖRTÉNELEM ELŐTTI KOR (E1.html)
2. A KÖZEL-KELET ÓKORI BIRODALMAI ÉS ÁLLAMAI (E2.html)
3. A GÖRÖG POLISZOK (E3.html)
4. A RÓMAI KÖZTÁRSASÁG KORA (E4.html)
5. A PRINCIPATUS KORA (E5.html)
6. A DOMINATUS KORA. A NYUGATRÓMAI BIRODALOM FELBOMLÁSA (E6.html)
7. A KORAI FEUDALIZMUS (E7.html)
8. RENDI ÁLLAMOK A XIII– XV. SZÁZADBAN (E8.html)
9. A FÖLDRAJZI FELFEDEZÉSEK GAZDASÁGI-TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEI (E9.html)
10. A REFORMÁCIÓ ÉS A KATOLIKUS RESTAURÁCIÓ (E10.html)
11. AZ ABSZOLUTIZMUS SIKEREI ÉS KUDARCAI (E11.html)
12. A FELVILÁGOSULT ABSZOLUTIZMUS (E12.html)
13. AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XIII–XIX. SZÁZADBAN (E13.html)
14. A FRANCIA FORRADALOM ÉS NAPÓLEON (E14.html)
15. A MODERNKORI GYARMATBIRODALMAK KIALAKULÁSA 1789–1870 KÖZÖTT (E15.html)
16. A NEMZETI ÁLLAMOK LÉTREJÖTTE A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN EURÓPÁBAN (E16.html)
17. A KLASSZIKUS KAPITALIZMUS KÖZPONTJA: EURÓPA. A XIX. SZÁZADI FEJLŐDÉS FŐBB JELLEMZŐI (E17.html)
18. SZOCIALISTA–SZOCIÁLDEMOKRATA MOZGALMAK ÉS SZERVEZETEK A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN (E18.html)
19. A MODERNKORI GYARMATOSÍTÁS 1870–1918 KÖZÖTT (E19.html)
20. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ (E20.html)
21. FORRADALMAK OROSZORSZÁGBAN 1917-BEN (E21.html)
22. OROSZORSZÁG A FORRADALMAKAT KÖVETŐEN, A SZOVJET POLITIKAI VISZONYOK A HÚSZAS-HARMINCAS ÉVEKBEN (E22.html)
23. GAZDASÁGI–TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK EURÓPÁBAN ÉS AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (E23.html)
24. KÖZÉP-KELET-EURÓPA A HÚSZAS-HARMINCAS ÉVEKBEN (E24.html)
25. A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ALAKULÁSA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (E25.html)
26. ANTIKOLONIALISTA NEMZETI FELSZABADÍTÁSI MOZGALMAK 1914–1939 KÖZÖTT (E26.html)
27. A NÁCIZMUS NÉMETORSZÁGBAN (E27.html)
28. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ (E28.html)
29. A NEMZETKÖZI VISZONYOK GLOBÁLIS FEJLŐDÉSE 1945 UTÁN (E29.html)
30. A KELET-EURÓPAI SZOCIALIZMUS ÖSSZEOMLÁSA (1985–1990) (E30.html)