A katolikus egyház életét megújítani, modernizálni akaró mozgalmak a középkor folyamán szinte állandóan jelen voltak az egyházon belül. A XVI. század első felében megnyilvánuló újabb vallásmegújító mozgalom azonban túllépett addigi keretein. A reformáció nem megújította az egyházat, hanem új vallásokat hozott létre, megtörve a katolikus egyház európai egyeduralmát. A jelentkező vallási megújító mozgalom területei a változatos egyenetlenséggel kialakult német, svájci és németalföldi társadalmak. A közvetlen kiváltó ok az ún. búcsúcédulák árusítása volt. A németországi cédulaárusítást – a cédula megvétele bűnbocsánatot jelentett a vevők számára – Tetzel János dominikánus barát vezette a Kúria, a Fugger Bankház és a mainzi érsek közös üzleteként a Szent Péter-templom építésére.

A reformáció elindítója Luther Márton ágoston rendi szerzetes, a wittembergi egyetem tanára, 1517-ben 95 pontba foglalta össze tanait a Szentírásról, az egyházról. A kor szokásainak megfelelően tanait több egyetemnek megküldte megvitatásra. Luther tételeiben a külsőleges és bensőséges, az üres és a valódi jótett különbségéről szólt. Arról, hogy a Krisztusban való mély hit az egyedüli módja az isteni kegy megszerzésének, az egyház csak hirdetője a kegyelemnek, de nem kieszközlője, és üdvözölni csak a hit által lehet. Luther tételeit tudományos vitára szánta, és a katolikus vallás megújítását akarta. A pápa és az egyház tételeinek visszavonását követelte tőle, dr Luther kitartott tanai mellett, így 1520-ban a pápa kiátkozta. Az 1521-es wormsi birodalmi gyűlésen a császár akaratának megfelelően birodalmi átokkal sújtották. A szász választófejedelem Wartburg várában védőőrizet alatt tartotta. Luther Wartburgban németre fordította a Bibliát, és kidolgozta a lutheri vallás tételeit, egyházi tanításait.

Luther tanaival közel egy időben német Svájcban jelentkezett tanaival Zwingli Ulrik (1484– 1531). Lutherhez hasonlóan egyetemi tanulmányokat folytatott, majd 1518-ban lett a zürichi székesegyház szónoka. 1523-ban 67 tételben foglalta össze tanításait az egyházról. Ebben elvetette az egyházi hierarchiát, a szentmisét, a szerzetesi fogadalmat, a papi cölibátust. A zürichi kanton 1525-ben elfogadja Zwingli tanait, és még ez évben megjelent Az igaz és hamis vallás magyarázata címmel Zwingli tanításait összefoglaló mű. A tanítás középpontjában a világ abszolút uraként szereplő Isten áll, akinek akaratától függ minden a világon, jó és rossz is. A létrehozott egyházszervezet rendkívül egyszerű és demokratikus. Zwingli és Luther, a két nagy reformátor 1529-ben Marburgban találkozott egymással. 15 pontban egyeztették tanaikat, azonban az úrvacsora tanban nem sikerült megegyezésre jutniok. Zwingli és hívei fegyverrel is terjeszteni akarták tanaikat, és 1531-ben megtámadták a katolikus kantonokat, de Kappelnél vereséget szenvedtek, és Zwingli is elesett. Halála után Bullinger, a zwingliánusok vezetője fokozatosan megegyezett Kálvinnal, és egyesültek Kálvin követőivel.

Németországban egyre nagyobb teret nyert a reformáció, amelyet egyes tartományurak is támogattak. A radikálisabb szárnya Münzer Tamás vezetésével kirobbantotta az ún. német parasztháborút 1525-ben. Felkelésüket azonban rövidesen leverték. Maga Luther biztatta a tartományurakat “az elállatiasodott paraszthordák” megfékezésére. 1529-ben a speyeri birodalmi gyűlés a katolikus rendek és a császár nyomására megtiltotta a reformáció további terjesztését. A nem katolikus rendek tiltakoztak, “protestáltak” az ellen (a protestáns elnevezés kezdete). 1529-ben Luther Nagy Káté című munkájában foglalta össze a lutheri vallás alaptételeit, majd 1530-ban Melanchton a különböző tanításokat egyeztetve dolgozta ki a 28 cikkelyből álló ágostai hitvallás alaptételeit. A 28 cikkelyből 21 a hitről, 7 pedig a visszaélésekről szól.

Az 1530-as években a lutheri egyházszervezet megerősödése ment végbe. Németországban ún. territoriális államegyházak jöttek létre. Az 1550-es évekre Luther tanításai letisztultak, megszilárdultak. A váltakozó sikerű vallásháborúkat az 1555-ös augsburgi vallásbéke zárta le. A béke “cuius regio eius religio” elvére épül. A birodalmi rendek és a városok maguk választhatták meg vallásukat, az alattvalók számára viszont ők határozták meg azt. A vallási béke azonban nem terjedt ki a kálvinistákra és kisebb szektákra.

Az előző reformátorokétól eltérő radikálisabb irányzatú vallásmegújítást Kálvin János (1509– 1564) képviselte. Kálvin más reformátorokhoz hasonlóan egyetemre járva jutott el reformáló elképzeléseihez. Franciaországból menekülve Genfben hirdette meg tételeit 1536-ban A keresztény vallás rendszered című művében. Kálvin szerint az Ószövetség mindenható Istene szabja meg mindenki sorsát; az emberi tett és érdem tehetetlen Isten kifürkészhetetlen, öröktől fogva elhatározott rendelésével szemben. E tan a predestináció tana. Kálvin Genfben szigorú rendet vezetett be, az emberek magánéletébe is erősen beavatkozott. Tiltotta a fényűzést, a táncot, sőt a kocsmákat is be akarta zárni. Rövid időre távozni is kényszerült Genfből, 1514-ben azonban újból visszatért. Az általa létrehozott egyházszervezet presbiteriánus jellegű. Tanai az 1560-as években nem utolsósorban Bullinger hatására kissé átalakultak.

Kálvin, Luther és mások tanítás mellett jelentkeztek kisebb reformációs irányzatok. Így az antitrinitáriusok, a mennoniták, az anabaptisták. Ezek azonban csak kisebb területen terjedtek el.

A reformációs irányzatokkal szinte egyidejűleg a katolikus egyházon belül is megindultak az egyház szervezetét, belső életét megjobbító munkálatok. Itáliában és Spanyolországban jártak ebben az élen. Az 1530-as években meginduló új szerzetesrend, az 1540-ben jóváhagyott Jézus Társaság járt a hit terjesztésében az élen. Vezetője Loyolai Szent Ignác spanyol nemes volt. A katolikus egyház egyre nagyobb gondot fordított az iskolai nevelésre, a lelkipásztorkodásra. A jól képzett, szigorú rendben élő jezsuiták sikeresen vették fel a harcot a protestáns prédikátorokkal. A katolikus európai uralkodók is támogatták tevékenységüket és a katolikus egyház megújulását.

A további feladatok meghatározására ült össze 1545-ben a tridenti zsinat. A többször félbeszakított tanácskozás 1563-ban ért véget. A zsinati határozatot végül 216 zsinati atya írta alá. A vallás megújítása érdekében több fontos határozatot hoztak. Ezek közül a papképzés megreformálása, a főpapok számára a székhelyeiken való tartózkodás, a papképző szemináriumok felállítása, a papi fegyelem megszilárdítása, a lelkészkedő papság megteremtése volt a legfontosabb. A zsinat határozatai rövid időn belül a katolikus egyház újabb dinamikus fejlődését eredményezték.

1. A TÖRTÉNELEM ELŐTTI KOR (E1.html)
2. A KÖZEL-KELET ÓKORI BIRODALMAI ÉS ÁLLAMAI (E2.html)
3. A GÖRÖG POLISZOK (E3.html)
4. A RÓMAI KÖZTÁRSASÁG KORA (E4.html)
5. A PRINCIPATUS KORA (E5.html)
6. A DOMINATUS KORA. A NYUGATRÓMAI BIRODALOM FELBOMLÁSA (E6.html)
7. A KORAI FEUDALIZMUS (E7.html)
8. RENDI ÁLLAMOK A XIII– XV. SZÁZADBAN (E8.html)
9. A FÖLDRAJZI FELFEDEZÉSEK GAZDASÁGI-TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEI (E9.html)
10. A REFORMÁCIÓ ÉS A KATOLIKUS RESTAURÁCIÓ (E10.html)
11. AZ ABSZOLUTIZMUS SIKEREI ÉS KUDARCAI (E11.html)
12. A FELVILÁGOSULT ABSZOLUTIZMUS (E12.html)
13. AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XIII–XIX. SZÁZADBAN (E13.html)
14. A FRANCIA FORRADALOM ÉS NAPÓLEON (E14.html)
15. A MODERNKORI GYARMATBIRODALMAK KIALAKULÁSA 1789–1870 KÖZÖTT (E15.html)
16. A NEMZETI ÁLLAMOK LÉTREJÖTTE A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN EURÓPÁBAN (E16.html)
17. A KLASSZIKUS KAPITALIZMUS KÖZPONTJA: EURÓPA. A XIX. SZÁZADI FEJLŐDÉS FŐBB JELLEMZŐI (E17.html)
18. SZOCIALISTA–SZOCIÁLDEMOKRATA MOZGALMAK ÉS SZERVEZETEK A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN (E18.html)
19. A MODERNKORI GYARMATOSÍTÁS 1870–1918 KÖZÖTT (E19.html)
20. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ (E20.html)
21. FORRADALMAK OROSZORSZÁGBAN 1917-BEN (E21.html)
22. OROSZORSZÁG A FORRADALMAKAT KÖVETŐEN, A SZOVJET POLITIKAI VISZONYOK A HÚSZAS-HARMINCAS ÉVEKBEN (E22.html)
23. GAZDASÁGI–TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK EURÓPÁBAN ÉS AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (E23.html)
24. KÖZÉP-KELET-EURÓPA A HÚSZAS-HARMINCAS ÉVEKBEN (E24.html)
25. A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ALAKULÁSA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (E25.html)
26. ANTIKOLONIALISTA NEMZETI FELSZABADÍTÁSI MOZGALMAK 1914–1939 KÖZÖTT (E26.html)
27. A NÁCIZMUS NÉMETORSZÁGBAN (E27.html)
28. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ (E28.html)
29. A NEMZETKÖZI VISZONYOK GLOBÁLIS FEJLŐDÉSE 1945 UTÁN (E29.html)
30. A KELET-EURÓPAI SZOCIALIZMUS ÖSSZEOMLÁSA (1985–1990) (E30.html)