A fejlett ipari államok közül az első világháborúból vesztesen kikerült Németországban volt a legmélyebb a gazdasági válság. A gazdasági válsággal együttjáró társadalmi és szociális válság a radikális változásokat sürgető politikai erők (a náci párt, a kommunista párt s az ehhez képest mérsékeltebb szociáldemokrata párt) megerősödéséhez vezetett.

A nemzetiszocialisták ideológiája a fajelmélet, az antiszemitizmus, az élettér-elképzelés és a munkásmozgalom-ellenesség talaján állt. 1931-ben alakult meg a Harzburgi Front, amely a náci párt, a Ruhr-vidék iparmágnásai, a banktőke, a junker nagybirtokosok és szélsőjobboldali fegyveres szervezetek szövetsége volt. Alapvető célkitűzésük a baloldali erők hatalomra jutásának megakadályozása volt, amit elősegítettek azok megosztottsága. Széles társadalmi tömegek – mindenekelőtt a középrétegek és a kispolgárság – támogatta az NSDAP (a náci párt rövidítése) munkahelyteremtő, a gazdasági válságból kivezető gazdaságpolitikáját, amelynek szerves része volt a katonai-ipari potenciál erősítése.

A Harzburgi Frontban tömörült társadalmi rétegek 1933. január 30-án juttatták hatalomra a náci pártot: kancellárrá választották a párt führerét (vezérét), Adolf Hitlert. Jelentős kormányzati pozíciók ellenére az NSDAP egyelőre kénytelen volt megosztani a hatalmat más jobboldali pártokkal, s figyelembe kellett vennie a demokratikus és szocialista ellenzék legális létét. Ezt követően fokozatosan épült ki Németországban a totális fasiszta diktatúra.

A Reichstag 1933. február 27-i felgyújtása után egy nappal korlátozták a polgári szabadságjogokat, majd rövid idő múlva valamennyi pártot – a náci párt kivételével – betiltottak. Feloszlatták a szakszervezeteket, és a dolgozókat a párt vezére alá rendelt – a vállalkozókat is tömörítő – Munkafrontokba szervezték. Fokozatosan összeolvadt az ipari nagytőke, a banktőke és a fasiszta államapparátus, egyre jobban erősödtek az állammonopolista tendenciák. 1934-ben, Hindenburg halála után Hitler lett az államfő is, s ezáltal egy kézben összpontosultak a pártvezéri, a kancellári és az államfői funkciók. 1938-ban a fegyveres erők főparancsnoka is lett. Különféle megszorítások és az 1938-as “Kristály-éjszaka” után megkezdődtek a tömeges repressziók az ellenzékiek és a zsidók ellen, amelyek néhány év folyamán elvezettek a németországi, valamint később az európai zsidóság nagy részének (kb. 6 millió lélek) kiirtásához.

A náci párt gazdaságpolitikájának egyik központi eleme volt a nagyvállalkozói csoportok támogatása a kis- és közvállalkozók rovására, ezt hívták kényszerkartellezési törvénynek. Az elfogadott új agrártörvény érintetlenül hagyta a fennálló birtokstruktúrát, s lényegi sajátosságnak az öröklési jog újrarendezése tekinthető a paraszti gazdaságok elaprózódásának megakadályozása érdekében.

Németország 1933-ban kilépett a Népszövetségből, s megkezdte a gazdasági élet átalakítását a haditermelésre és a hadsereg újrafelfegyverzésére. A háborús előkészületek jegyében vezették be az általános hadkötelezettséget, s állítottak fel légierőt – a versailles-i békeszerződésben rögzítettek ellenére – 1935-ben.

1. A TÖRTÉNELEM ELŐTTI KOR (E1.html)
2. A KÖZEL-KELET ÓKORI BIRODALMAI ÉS ÁLLAMAI (E2.html)
3. A GÖRÖG POLISZOK (E3.html)
4. A RÓMAI KÖZTÁRSASÁG KORA (E4.html)
5. A PRINCIPATUS KORA (E5.html)
6. A DOMINATUS KORA. A NYUGATRÓMAI BIRODALOM FELBOMLÁSA (E6.html)
7. A KORAI FEUDALIZMUS (E7.html)
8. RENDI ÁLLAMOK A XIII– XV. SZÁZADBAN (E8.html)
9. A FÖLDRAJZI FELFEDEZÉSEK GAZDASÁGI-TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEI (E9.html)
10. A REFORMÁCIÓ ÉS A KATOLIKUS RESTAURÁCIÓ (E10.html)
11. AZ ABSZOLUTIZMUS SIKEREI ÉS KUDARCAI (E11.html)
12. A FELVILÁGOSULT ABSZOLUTIZMUS (E12.html)
13. AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XIII–XIX. SZÁZADBAN (E13.html)
14. A FRANCIA FORRADALOM ÉS NAPÓLEON (E14.html)
15. A MODERNKORI GYARMATBIRODALMAK KIALAKULÁSA 1789–1870 KÖZÖTT (E15.html)
16. A NEMZETI ÁLLAMOK LÉTREJÖTTE A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN EURÓPÁBAN (E16.html)
17. A KLASSZIKUS KAPITALIZMUS KÖZPONTJA: EURÓPA. A XIX. SZÁZADI FEJLŐDÉS FŐBB JELLEMZŐI (E17.html)
18. SZOCIALISTA–SZOCIÁLDEMOKRATA MOZGALMAK ÉS SZERVEZETEK A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN (E18.html)
19. A MODERNKORI GYARMATOSÍTÁS 1870–1918 KÖZÖTT (E19.html)
20. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ (E20.html)
21. FORRADALMAK OROSZORSZÁGBAN 1917-BEN (E21.html)
22. OROSZORSZÁG A FORRADALMAKAT KÖVETŐEN, A SZOVJET POLITIKAI VISZONYOK A HÚSZAS-HARMINCAS ÉVEKBEN (E22.html)
23. GAZDASÁGI–TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK EURÓPÁBAN ÉS AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (E23.html)
24. KÖZÉP-KELET-EURÓPA A HÚSZAS-HARMINCAS ÉVEKBEN (E24.html)
25. A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ALAKULÁSA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (E25.html)
26. ANTIKOLONIALISTA NEMZETI FELSZABADÍTÁSI MOZGALMAK 1914–1939 KÖZÖTT (E26.html)
27. A NÁCIZMUS NÉMETORSZÁGBAN (E27.html)
28. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ (E28.html)
29. A NEMZETKÖZI VISZONYOK GLOBÁLIS FEJLŐDÉSE 1945 UTÁN (E29.html)
30. A KELET-EURÓPAI SZOCIALIZMUS ÖSSZEOMLÁSA (1985–1990) (E30.html)