A hellén törzsek vándorlásai a Kr. e. IX. század elejére befejeződtek. A kialakult településeken, amelyek egy részéből fejlődtek ki később a poliszok (városállamok), a nemzetségi arisztokrácia (ez földbirtokos arisztokráciává alakult át) kezében volt a politikai hatalom. Kezdetben e közösségek élén királyok álltak. A köznép (démosz) zömét a kisbirtokos parasztság alkotta.

Az alapvető változásokat a Kr. e. VIII. században kezdődő nagy görög gyarmatosítás idézte elő, amelynek a fő oka az volt, hogy a rendelkezésre álló földterület elégtelennek bizonyult a megnövekedett lakosság ellátására. A gyarmatosításban helyzetüknél fogva természetesen főként a tengerparti városok (Khalkisz, Korinthosz, Megara, Milétosz stb.) vettek részt, és a görögség az elkövetkező századokban megvetette lábát a Földközi- és Fekete-tenger partvidékén. A gyarmatosítások az ipar (kézművesség) és a kereskedelem gyors fejlődését vonták maguk után, és annak hasznát nagymértékben lefölözte, és ennek megfelelően az addig alapvető mezőgazdaság jelentősége csökkent. Bár az arisztokrácia maga is részt vett a gyarmatosításban, és annak hasznát nagymértékben lefölözte, az egyre erősödő démosz (parasztok, iparosok és kereskedők) harcot indítottak ellene, hogy hatalmát korlátozza, ill. hogy a politikai egyenjogúságot kivívja. Ebben jelentősége volt annak is, hogy a hadviselésben a nehézfegyverzetű gyalogság (hopliták) révén megnőtt a démosz szerepe az arisztokrata lovas harcmodor ellenében. Az első eredményt a szokásjogon alapuló törvények írásba foglalása jelentette. Ezt követően a poliszok többségében egyensúlyi helyzet alakult ki a démosz és az arisztokraták között, és ezt kihasználva egyes arisztokraták a démoszra támaszkodva magukhoz ragadták a hatalmat, és türanniszt hoztak létre. E türannoszok azonban többnyire csak rövid ideig álltak a poliszok élén, majd a démosz megdöntötte uralmukat.

Athén fejlődése is nagyjából a fentiek szerint alakult azzal a különbséggel, hogy kimaradt a nagy gyarmatosításból. Az arisztokratikus köztársaság élén 9, egy évre választott arkhón állt. Kr. e. 621-ben Drakón írásba foglalta a törvényeket, és a polgárokat ingatlanvagyonuk alapján vagyoni osztályokba sorolta. Fontos változásokat Szolón reformjai jelentettek. Ő Kr. e. 594-ben arkhónként több fontos törvényt hozott: eltörölte az adósrabszolgaságot és az adósságokat, a polgárokat éves jövedelmük alapján 4 vagyoni osztályba sorolta, és a népgyűlés hatáskörét megnövelte. Kr. e. 561– 560-ban Peiszisztratosz ragadta magához a hatalmat, és türanniszt vezetett be Athénban. Fiait a VI. század végén meggyilkolták, ill. elűzték, és Kr. e. 508-ban Kleiszthenész reformjaival a démosz teljes győzelmet aratott. Ő Attika lakosságát területi alapon 10 phülébe osztotta, és ezek 50-50 tagot küldtek az ötszázak tanácsába. A tisztviselők és a tanács tagjai egy évig voltak hivatalban, a legfőbb hatalom birtokosa a népgyűlés lett, amelynek minden athéni polgár tagja volt.

A másik jelentős görög városállam, Spárta fejlődése ettől eltérően alakult. E várost a dórok alapították a Peloponnészoszi-félszigeten. A társadalom felépítése a Lükurgosz nevéhez kapcsolt alkotmány szerint a következő volt: élén két király és a 28 tagú vének tanácsa állt. A teljes jogú spártai polgárok között nem alakult ki vagyoni differenciálódás, mert a föld az állam tulajdonában volt. A teljes jogú spártaiak mellett voltak a szabad, de politikai jogokkal nem rendelkező körüllakók (perioikoszok), ill. az alávetett helyzetben lévő őslakosok (helóták). Spárta a nagy gyarmatosításban szinte nem vett részt (egyetlen gyarmata Tarasz [= Tarentum] városa volt Dél-Itáliában). Területét a szomszédos városok leigázásával növelte, és ezzel a legnagyobb városállam lett. A Kr. e. VI. század közepén megalakította a peloponnészoszi szövetséget, amelynek ő lett a vezetője.

A Kr. e. V. század elején tört ki a háború a görög poliszok és a perzsa birodalom között, mely kisebb-nagyobb megszakításokkal fél évszázadig tartott (492– 449). A háború korai szakaszában Athén és Spárta együtt küzdött a perzsák ellen. Kr. e. 490-ben Marathónnál, 480-ban Szalamisznál, 479-ben Palataiainál arattak győzelmet a perzsa seregek felett. Ezt követően a háború vezetése Athén kezébe került. A háborús sikerek nyomán alakult meg a déloszi szövetség 478– 477-ben, amelynek élén Athén állt. A háború későbbi szakaszában Kis-Ázsiában folytak a hadműveletek. Eredményük a gyarmatvárosok felszabadítása volt. A háborút Kr. e. 449-ben a Kalliasz-féle béke zárta.

Athénban Kr. e. 462-ben további fordulat történt, amely a demokráciát kiteljesítette: az arisztokraták utolsó védőbástyáját, az Areioszpagoszt is megfosztották politikai hatalmától. Az athéni demokrácia virágkora Kr. e. 431-ig tartott. Athén élén ekkor Periklész állt.

Közben megnőttek az ellentétek Athén és Spárta között. Már Kr. e. 460– 445-ben háború volt közöttük, amely végül megegyezéssel zárult. Ez természetesen nem oldotta fel a két városállam közötti ellentéteket, és a hegemóniáért 431– 404 között újabb háború tört ki, mely Spárta győzelmével végződött. Athén ezzel elvesztette korábbi szerepét, és Spárta lett a görög világ vezető hatalma. E pozícióját a 370-es évekig tudta fenntartani, amikor Leuktra mellett Thébaitól vereséget szenvedett. Ezt követően a poliszok meggyengültek. Egymás elleni küzdelmük tette lehetővé II. Philipposz makedón királynak, hogy kijátszva őket föléjük kerekedjen. Kr. e. 338-ban a khairóneiai csata megpecsételte a görög poliszok sorsát, Makedónia legyőzte és egyesítette őket – kivéve a Földközi-tenger nyugati felének görög városait. Ezeket Róma foglalta el a Kr. e. III. században.

1. A TÖRTÉNELEM ELŐTTI KOR (E1.html)
2. A KÖZEL-KELET ÓKORI BIRODALMAI ÉS ÁLLAMAI (E2.html)
3. A GÖRÖG POLISZOK (E3.html)
4. A RÓMAI KÖZTÁRSASÁG KORA (E4.html)
5. A PRINCIPATUS KORA (E5.html)
6. A DOMINATUS KORA. A NYUGATRÓMAI BIRODALOM FELBOMLÁSA (E6.html)
7. A KORAI FEUDALIZMUS (E7.html)
8. RENDI ÁLLAMOK A XIII– XV. SZÁZADBAN (E8.html)
9. A FÖLDRAJZI FELFEDEZÉSEK GAZDASÁGI-TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEI (E9.html)
10. A REFORMÁCIÓ ÉS A KATOLIKUS RESTAURÁCIÓ (E10.html)
11. AZ ABSZOLUTIZMUS SIKEREI ÉS KUDARCAI (E11.html)
12. A FELVILÁGOSULT ABSZOLUTIZMUS (E12.html)
13. AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE A XIII–XIX. SZÁZADBAN (E13.html)
14. A FRANCIA FORRADALOM ÉS NAPÓLEON (E14.html)
15. A MODERNKORI GYARMATBIRODALMAK KIALAKULÁSA 1789–1870 KÖZÖTT (E15.html)
16. A NEMZETI ÁLLAMOK LÉTREJÖTTE A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN EURÓPÁBAN (E16.html)
17. A KLASSZIKUS KAPITALIZMUS KÖZPONTJA: EURÓPA. A XIX. SZÁZADI FEJLŐDÉS FŐBB JELLEMZŐI (E17.html)
18. SZOCIALISTA–SZOCIÁLDEMOKRATA MOZGALMAK ÉS SZERVEZETEK A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN (E18.html)
19. A MODERNKORI GYARMATOSÍTÁS 1870–1918 KÖZÖTT (E19.html)
20. AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ (E20.html)
21. FORRADALMAK OROSZORSZÁGBAN 1917-BEN (E21.html)
22. OROSZORSZÁG A FORRADALMAKAT KÖVETŐEN, A SZOVJET POLITIKAI VISZONYOK A HÚSZAS-HARMINCAS ÉVEKBEN (E22.html)
23. GAZDASÁGI–TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK EURÓPÁBAN ÉS AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (E23.html)
24. KÖZÉP-KELET-EURÓPA A HÚSZAS-HARMINCAS ÉVEKBEN (E24.html)
25. A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ALAKULÁSA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (E25.html)
26. ANTIKOLONIALISTA NEMZETI FELSZABADÍTÁSI MOZGALMAK 1914–1939 KÖZÖTT (E26.html)
27. A NÁCIZMUS NÉMETORSZÁGBAN (E27.html)
28. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ (E28.html)
29. A NEMZETKÖZI VISZONYOK GLOBÁLIS FEJLŐDÉSE 1945 UTÁN (E29.html)
30. A KELET-EURÓPAI SZOCIALIZMUS ÖSSZEOMLÁSA (1985–1990) (E30.html)