40. Az oszmán-török birodalom (11-15.sz.)

Az oszmánokat a szeldzsuk-törökök hívták be Kis-Ázsiába segítségül Bizánc ellen. Elsõ fénykoruk nagyvezíre Melih sah (1077-1092) volt. Ekkortájt foglalták el Izniket (1081) és tették meg Konyát központnak (1097). 1176-ban megverték Bizáncot.

Következõ fénykoruk I. Alaeddin Keykubad (1220-1237) uralkodása alatt volt. 1243-ban Kösedagnál súlyos vereséget szenvedtek a mongoloktól.

Elsõ jelentõs uralkodójuk Osman (1288-1300-1324) volt. 1300-ban kiáltották ki független uralkodónak, majd 1301-ben Bapheonnál legyõzte a görögöket. Ennek eredményeképp elismerték bégüknek.

Õt Orhan (1324-1362) követte a szultáni trónon. 1326-ban elfoglalták Bursát, 1331-ben Izniket (újra), 1337-ben Izmitet, majd 1354-ben Gallipolit. Ez utóbbit egy földrengés segítette. Megalapította az elsõ medresét (vallási iskolát), majd 1359-ben elkezdte ostromolni Edirnét.

1362-ben fia, I. Murad (1362-1389) bevette Edirnét, és 1365-tõl ez lett a fõváros. Bevette Szófiát is 1385-ben. 1389-ben az elsõ rigómezei csatában megverte a szerb-bolgár-albán szövetségeseket, de meghalt a csatatéren.

A következõ szultán Villám Bayezid (1389-1402) lett, aki nevét gyorsan feltûnõ csatáiról kapta; mindig ott jelent meg, ahol nem számítottak rá. Ekkor vezették be a gyermekadót. Miután 1396-ban megverte Luxemburg Zsigmondot Nikápolynál, megépítette a bursai Ulu camiit (20 kupola). 1402. VII. 28-án a cubuki mezõn (Ankara mellett) súlyos vereséget szenvedett a mongol Timur Lenktõl. Egy évvel késõbb fogságban halt meg.

A vereség teljes káoszt eredményezett a birodalomban. Ezt nevezzük Fetreh devrinek (interregnum). Bayezid gyermekei hadakoztak a hatalomért.

I. Mehmed (1413-1421) trónralépésével véget vetett ennek. Hosszú keserves munkával sikerült visszaállítania, megszilárdítania a rendet.

Utóda, II. Murad (1421-1451) újra visszaszerezte Izniket, majd leverte a különbözõ emírségeket. 1428-ban elfoglalta Galambócot, és 1438-tól rendszeressé vált a törökök felbukkanása Erdélyben. Õ ellene folytak Hunyadi hadjáratai (1443-44). A második rigómezei csata (1448. X. 18.) is török gyõzelemmel zárult. Mivel Brankovics elárulta Hunyadi útvonalát a töröknek, az fogságba esett.

II. Mehmed (1451-1481) legnagyobb eredménye Konstantinápoly sikeres ostroma volt. Sikertelenül ostromolta, azonban Nándorfehérvárat (1456). Õ csatázott velencével a velencei háborúban (1463-1479).

Társadalmi berendezkedésük élén a szultán állt. Övé volt minden föld, ami timar-rendszerben volt kiosztva. A timar-rendszer: has (legjobban jövedelmezõ; hivatalnokok), ziamet (közepesen jövedelmezõ) és timar (alacsony jövedelmû; spahik) javadalmi birtok. A földeket parsztok mûvelték. A nagyvezír volt a közigazgatás élén. Õ volt a divan vezetõje. A divanba tartoztak a vezírek, 2 defterdar, 2 kadiasker és a kancellár. A seyhülislam, avagy fõmufti, a korán ismerõje volt a szultán tanácsadója. A nem-mohamdánokra harac-adót vetettek ki.