36. Franciaország a 11-15. Században

A Frank Birodalomban az elsõ császár a III. Leo pápa által (800. December 25-én) koronázott Nagy Károly volt. Az országot 803-ban a verduni egyezmény alapján osztották 3 részre. 987-ben meghalt az utolsó Karoling uralkodó, és Capet Hugoval a Capeting dinasztia lépett uralomra.

A francia királyt rex francorumnak hívták, de csak Ile-de-France-ban kormányzott. Az egyesítés, a hivatalnoki szervezet és a hatalomkiépítés VI. Lajos nevéhez fûzõdik.

A 2. Keresztes hadjárat már VII. Lajos (1137-1180) uralkodása alatt zajlott, de eredmény nélkül.

II. Fülöp Ágost (1180-1223) a 3. Keresztes hadjáratot vezette (1189-1192), 1202-ben a Loirtól északra fekvõ Anjout és Bretagnet szerezte meg az Angoloktól. Flandria függetlenedett (gyapjú). Az 1214-es bouvinesi csatát is õ vezette Anglia ellen.

Õt IX./Szent Lajos (1226-1270) követte a trónon, aki a kudarcba fulladt 7. és 8. keresztes hadjáratot vezette. Fõbb reformjai a világi bíróságok, a zsoldos hadsereg létrehozatala és a nagyobb számú testõrség volt. Õ szerezte meg a Nápoly-Szicíliai Királyságot új területnek.

IV./Szép Fülöp (1285-1314) vissza akarta szerezni Flandriát, de törekvései kudarcba fulladtak. Részt vett az utolsó keresztes háborúban is. 1302-ben összehívta az elsõ rendi gyûlést. A 3 rend a papság és nemesség (ezek szavazzák meg az adókat), valamint az adófizetõ polgárság. Hírhedt jelszava volt, hogy a királyt senki nem korlátozhatja. Investiturát alkalmazott, és adóztatta a papokat, ezért III. Bonifác pápa (1294-1303) 1296-ban kiátkozással fenyegette, mire az uralkodó aranykiviteli tilalmat rendelt el az országban, tehát (például) a pápai adószedõk nem tudtak az adókkal visszatérni a pápához. Válaszul a pápa 1302-ben a Lateráni zsinaton pápai bullát adott ki (Unam Sanctam), mely a két kardról szól. Mindkettõt az Egyház birtokolja, de a világit a királyokra ruházta, hogy azok ezzel védelmezzék az Egyházat. A francia papság erre eretneknek nyilvánította Bonifácot, mire az kiközösítette Fülöpöt, majd meghalt.

Fülöp befolyására a következõ pápa a bordeauxi érsek, V. Kelemen (1307-1314) lett. Õ Róma helyett Avignonba helyezte a pápai székhelyet 1309-ben. Ezt csak 1377-ben XI. Gergely változtatta vissza. Így függetlenedtek a Német-Római Császárságtól, de francia befolyás alá kerültek. Ezt nevezték késõbb avignoni fogságnak.

Következett a 100 éves háború (1337-1453). Ez azzal kezdõdött, hogy az utolsó Capeting, IV. Károly (1322-1328) meghalt, és III. Edward Angol király mint IV. Fülöp unokája igényt tartott a trónra. Flandria el is ismerte, de a franciák VI. Fülöpöt választották. A háború elsõ szakasza 1337-1360-ig tartott. 1340-ben Sluisnél tengeren, majd 1346-ban Crécynél és 1356-ban Poitiersnél szárazon gyõztek az angolok, akik egyértelmû fölényben voltak. Ebben a csatában fogságba esett a francia király, Jó János is. A szakasz 1360-ban a brétigny-i békével zárult, amikor sokminden angol kézre került. A második szakasz 1360-1415-ig tartott. Ekkor, ugyanis a francia király, V. Károly (1364-1380) vissza akarta szerezni az elveszett területeket, ami a nagyobb kikötõvárosok (Calais, Brest és Bordeaux) kivételével sikerült is. A trónon õt VI./Õrült Károly (1380-1422) követte, akinek angol kortársa V. Henrik volt. Ez utóbbi igényelte a francia koronát, és Burgundia közben el akart válni. Az 1415-ös azincourti csatában az angol nyilasok jobbnak bizonyultak a francia lovasoknál. A harmadik szakasz 1415-1428-ig tartott. Ekkor az angolok a Loirtól északra fekvõ területeket hódították meg, és Károly elismerte anglia trónigényét, majd lányát adta Henrikhez. Ebbõl a házasságból született a szintén nem egészen normális VI. Henrik. Õ 1428-ban Orleans várát, Dél-Franciaország kapuját kezdte ostromolni.

Az 1412-ben Domrémyben született Jeanne d’Arcnak, azonban látomása volt, mely szerint meg kell mentse Franciaországot, és VII. Károlyt meg kell koronázza. Népfelkelés vezetõje lett. 1429-ben felmentették Orleanst, majd 1430-ban Reimsben megkoronázta VII. Károlyt. A fõurak attól kezdtek tartani, hogy a vezetõ réteg ellen fordul, ezért mikor Compiegne várát védte (1431), egy kitörés után kizárták a várból. 1436-ban a felkelõk visszafoglalták Párizst, majd 1453-ban francia gyõzelemmel zárult a 100 éves háború. Csak Calais maradt angol kézen.

Ezalatt, azonban az országban pestis pusztított, mely 1341-ben Közép-Ázsiából indult, majd 1348-ban érte el Franciaországot. A háborúk okozta éhínség nyílt utat adott terjedésének. Fõleg a városokban pusztított, ezért ez idõ alatt a városi polgárság álag 70%-a kipusztult. Ez az iparcikkek árának növekedésével, míg a mezõgazdasági termények árának csökkenésével járt. Ez a parasztságot sújtotta.

Mivel 1356-ban a poitiersi csatában fogságba esett a király, és az angolok váltságdíjat követeltek, Károly összehívta a Rendi gyûlést, hogy megszavazzák a polgárság külön megadóztatását, de mivel ez nem sikerült, feloszlatta a gyûlést. Ezt Etienne Marcel vezetésével egy párizsi felkelés követte. A felkelõk összehívták a Rendi gyûlést 1357-ben, és követeléseket állítottak ki. Ezek között volt, hogy évente külön összehívás nélkül is legalább kétszer ülésezzen a gyûlés, hogy adókivetés csak az õ hozzájárulásukkal lehet és hogy a királyi tanácsosokat is a Rendi gyûlés választhatja. Az uralkodó ezeket elfogadta, majd elszökött Párizsból. A hadsereggel lezárta a városba vezetõ utakat; ki akarta éheztetni a lakosságot. A katonák, azonban közben a környéken fosztogattak, és ezt már nem tûrhették a parasztok. 1358-ban kitört a Jacquerie (parasztfelkelés) Guillanne Cale vezetésével. A párizsiak azonban nem mûködtek együtt a vidéki felkelõkkel, ezért azokat le is verték. Vezetõjük “Dózsa-halált” halt, majd a katonaság bevonult Párizsba, és Marcelt is megölték.

A következõ jelentõsebb uralkodó VII. Károly (1430-1461) volt. Állandó zsoldos sereget tartott fenn, amit a rendszeres adókból fizetett ki. Az õ uralkodása alatt zárult le a 100 éves háború (1453.). Utódja, XI. Lajos (1461-1483) célja Franciaország egyesítése volt. Ez fõleg a burgund önállóságra nézve volt veszély. 1477-ben megverte a burgund herceget, Merész Károlyt, így Burgundia Franciaországé lett, míg a Németalföld lányán, (annak férjén, Habsburg Miksán) keresztül Habsburg kézre került.