35. Anglia a 11-15. században

 

A brit szigetet kezdetben kelták lakták, majd ezeket az angolszászok, majd a normannok követték.

Nagy Kanut hódította meg egész Angliát, így ő volt Normandia, Dánia és Anglia királya, de halála után e birodalom szétesett.

Őt I./Hitvalló Edward követte a trónon.

I./Fattyú/Hódító Vilmos (1066-1087), Normandia hercege 1066. októberében Hasingsnél megverte Haroldot, az újonan választott angol királyt.1086-ban ő hívta össze a salisbury-i gyűlést, bevezette, hogy minden vazallus közvetlenül a királynak tartozik hűséggel. Még ugyanez évben összeíratta a Domesday/Doomsday Bookot, mely Anglia akkori összes birtokát és tulaját tartalmazta. Az angol birtokoknak két fajtája a jobbágybirtok (copyhold) és a szabadbirtok (freehold). Halálát újabb angol-normann viszályok követték.

I. Henrik (1100-1135) volt a következő jelentős uralkodó. Trónját megszilárdította, majd reformokat vezetett be. Például mozgóbíróságokat hozott létre a helyi bírósági ítéletek jogszerűségének eldöntése érdekében, sheriffeket nevezett ki a grófságok élére, akiknek a feladata a rendfenntartás és az adók begyűjtése volt, valamint megszervezte a Királyi Kincstár Igazgatóságát. Lánya, Matild Plantagenet Gottfried Anjou herceghez ment feleségül.

II./Plantagenet Henrik (1154-1189) király felesége Aquitaniai Eleonora volt. Családi kapcsolatai révén szerezte hát meg Angliát, Normandiát, Aquitaniát, Anjout és Gascognet. Reformjai közé tartozott a peres szokás eltörlése, a 12 fős bírói esküdtszék felállítása a bűnösség eldöntésére, a papi helyett királyi bíróságok létrehozatala, valamint a pajzspénz bevezetése, mely szerint a hűbéresek fizetség ellenében nem kellett, hogy hadba menjenek. A bevételből zsoldosokat fogadtak fel. Reformja még a legfőbb hivatal, a kancellárság bevezetése. Az első kancellárt - a királlyal való megromlott kapcsolata miatt - 1170-ben megölték.

Fia, I./Oroszlánszívű Richard (1189-1199) foglalta el a III. Keresztes háborúban Ciprust így egyedül ő ért el sikereket ekkor. I./Badenberg Lipót, Austria hercege elfogta, és váltságdíjat követelt érte, de öccse, János nem fizetett.

I./Földnélküli János (1199-1216) következett, aki 1202-ben a Loirtól északra növelte az adókat, valamint birtokokat kobozott el, a tulajdonosokat bebörtönözte. 1209-ben a carterbury-i érsek nem a pápa, hanem az ő jelöltje lett (investitura!), ezért III. Ince országával együtt kiközösítette Jánost, aki ennek következtében felajánlotta neki Angliát hűbéri birtoknak. 1214-ben a bouvinesi csatában veszített Franciaországgal szemben. Mindezek hatására 1215. június 15-én aláíratták vele a Magna Charta Libertatumot, a Nagy Szabadságlevelet. Ez egy 61 cikkelyből álló okmány. Szerepel benne, hogy a király csak a főúri tanács hozzájárulásával vethet ki plusz adót, hogy szabad polgárt szabadságától megfosztani (elfogni, bebörtönözni) csak bírói ítélettel szabad, hogy a korábban jogtalanul elkobzott birtokokat vissza kell adni, valamint, hogy a kereskedelmet, hajózást és ipart korlátozó intézkedéseket törlöljék el. A 61. cikkely, az ellenállási záradék biztosította, hogy a mindenkori uralkodó betartsa az egyezményeket. Ezt egy 25 fős testület ellenőrizte, és figyelmeztette a királyt, ha szabálytalanul viselkedett. Ha nem változtatott, akkor a 30. nap után szövetkezhetnek az urak anélkül, hogy lázadás vétkébe estek volna. Csak az uralkodó és családja épségére kellett vigyázniuk.

A következő uralkodót, János fiát, III. Henriket (1216-1272) 9 évesen koronázták meg. Uralkodása alatt megszaporodtak a francia kegyencek az udvarban. Növelte az adókat, ezért 1264-ben Simon de Monfort vezetésével megmozdulás indult, hogy a király is tartsa be a törvényeket. 1265-ben Monfort összehívta Westminsterbe a papság képviselőit, arisztokratákat, megyénkét 2db lovagot és városonként 2 polgárt. Ez volt az első Rendi gyűlés. A kereskedelem fellendülésének hatására megismerkedtek egymással a távolabb élő azonos helyzetű, érdekű, azonos jogokkal rendelkező csoportok, így kialakulnak a rendek. Különbségeiket a jogok biztosították. A 16. század végére így kialakult a Rendi Monarchia. A király tehát ezentúl az adókra támaszkodva a rendekket egyetértésben kormányzott. Ő biztosította a rendszeres Rendi gyűlést is. 1265-ben Henrik leverte Monfortot, de kellett neki a pénz a skótok ellen vívott háborúhoz, de ehhez a gyűlést már nem ő tartotta.

A gyorsan trónralépő I. Edward (1272-1307) 1295-ben megtartotta azt a bizonyos “minta-“ parlamentet, amelytől kezdve a gyűlések rendszeressé váltak. Ezen a gyűlésen a jobbágyi adók megszavazásához a papoknak és a főnemességnek személyre szóló, míg a báróknak, városoknak kollektív meghívót küldött. A kialakult 3 rend ekkorra a főnemesség és főpapság (arisztokrácia), - ez adta a Lordok házát, a Felső házat, - második a köznemesség (lovagi réteg) és végül a polgárság. Ez utóbbi kettő alkotja az Alsó házat. Edward nevéhez fűződik Wales elfoglalása (1282-1284), így elnyerte a walesi herceg címet is. Elkezdődött a zsidók megkülönböztetése, amit 1290-ben egy olyan rendelet követett, mely szerint minden zsidó el kell hagyja Angliát.

 

A 100 éves háborút lásd a 36-os tételnél!

 

Az 1348-as pestis persze ide is elért, de csak 1349-ben Észak-Angliában. A szigeten azonban 1375-1377-ig is pusztított egy második hullám. Az okok és a hatása itt is olyan, mint Franciaországban (háború, éhínség, árak).

Ekkortájt lépett színre John Wycliffe, aki támadta a katolikus egyházat, és társadalmi egyenlőséget hirdetett. Tanait a lollardok (vándorprédikátorok) hirdették, akik közül a legnevesebb John Ball volt.

A tanítások és a pestis következtében 1381-ben kirobbant Wat Tyler felkelése. Elfoglalták Londont, és követeléseket támasztottak, melyek szerint számolják fel a jobbágyságot, töröljék el a robotot és biztosítsák a szabad kereskedelmet. Követelték az egységes, alacsony pénzjáradék bevezetését is. Az uralkodó, V. Henrik szorult helyzetében persze engedett, és elfogadta a követeléseket. Erre ketté oszlott a felkelők sokasága; egyik részük megelégedve hazament, míg a másik rész újabb követelésekkel jött elő. Ezek közé már az egyházi birtokok elkobzása és azok a parasztok közti szétosztása, valamint a rendek egyenlővé tétele szerepelt. Wat Tylert aztán ennek kapcsán egy tárgyaláson leszúrták, így a felkelés könnyen leverhetővé vált. Az mégis - egyedülállóan - megmaradt, hogy Angliában robot helyett pénzjáradékot kellett fizetni.

A Rózsák háborúja (~1450-1485) tulajdonképpen III. Edward (1327-1377) uralkodása után kezdődött. Fiai, Edward (Feketeherceg), John (Lencester-ág) és Edmund (Yorki-ág) nem is uralkodtak, olyan sokáig bírta apjuk. A trónörökös így csak II. Richard (1377-1399), Edward fia lett. Neki viszont nem lett fiú utóda, így kihalt a Plantagenet-dinasztia. Őt a Lencester IV. (1399-1413), V. (1413-1422) és VI. Henrik (1422-változó ideig) követte. Az ág szimbóluma a vörös rózsa volt. Ez utóbbinak fiai nem voltak, és fölötte gyámkodott (Edmund unokája, Richard fia) Richard, aki a kormányzáshoz később is ragaszkodott, ezért azt folyton visszaszerezte. E yorki ág jelképe a fehér rózsa volt. 1461-ben meghalt Richard, így fia, IV. Edward (1461-1483) került a trónra. Az ő halála után nem fiai, hanem testvére, III. Richard (1483-1485) lett uralkodó. Megölte Edward gyermekeit, de 1485-ben Bosworthnél a lencesteri oldalággal (John - John - Margit + Tudor) Tudor Henrikkel való összecsapásakor meghalt. A hatalom tehát VII. Henrik (1485-1509) néven Tudor Henriké lett. Feleségül a yorki Erzsébetet vette.

 

Look back at Történelem III.83-86.,232-235.,237-245.

Written by Asbót Márton 1996. On site ASBOT HOME II.