34. A keresztes háborúk

 

A keresztes háborúkat II. Orbán pápa hirdette meg az 1095-ös clermonti zsinaton. E háborúk fő katonai erejét a lovagság (nem elsőszülött: lovag, pap), fő tömegét a parasztság adta. Ez utóbbiakat főleg a földszerzés lehetősége csábította a harcokba. A harcosokat Velence és Genova szállította, ezzel kereskedelmi haszonra, Bizánc feletti elsőbbségre számítottak.

Az első “hadjárat” már 1096-ban megindult Amiensi Remete Péter vezetésével. Ez a szinte fegyvertelen, szegény sereg lemészárolta a Rajna-menti zsidóságot, nálunk is fosztogattak (Könyves Kálmán kora), majd miután Bizánc gyorsan átszállította őket, megsemmisítő vereséget szenvedtek.

A lovagság I. hadjárata Bouillon Gottfried vezetésével indult meg. A Dél-italiai normannok vezetője Talentoi Tankred volt. Miután Bizáncban hűségesküt tettek le, hogy az elfoglalt területeket Bizáncnak adják, megindult a hodítás. 1097-ben elfoglalták Nikaiát (átadták) és Edesszát, 1098-ban Antiochiát, majd 1099-ben Jeruzsálemet és Tripolist. Ez utóbbiakat nem adták át. Az elfoglalt területekből létrejött a Jeruzsálemi Királyság, az Antiochiai Fejedelemség, a Tripolisi és az Edesszai Grófság.

Ekkortájt jöttek létre a lovagrendek. Az első (1070) a Johannita, avagy Ispotályos rend (betegek ápolása), második (1118) a Temlomos Lovagok rendje volt, míg a Teuton, avagy Német Lovagrend csak a 12. század végén alakult ki.

A II. hadjárat (1147-1149) előzménye és egyben kirobbantója az volt, hogy 1144-ben Nur ad-Din (selcuk emír) visszafoglalta Edesszát. III. Konrad (német) és VII. Lajos (francia) eredmény nélkül harcolt, de II. Roger (szicíliai normann uralkodó) megszerezte Bizánctól Corinthost és Thebát.

1187-ben Salah ad-Din ibn Ayyűb (Egyiptom uralkodója) megverte a kereszteseket a Genezáreti-tónál, mejd visszafoglalta Jeruzsálemet, kirobbantotta ezzel a III. keresztes hadjáratot (1189-1192). A három jelentősebb itt harcoló uralkodó közül csak Oroszlánszívű Richard ért el eredményt, mert elfoglalta Ciprust (Rőtszakállú/Barbarossa Frigyes [NRCs]: megfulladt, II. Fülöp Ágost [fr]: eredménytelen).

A IV. hadjárat (1202-1204) során Velence nem kapta meg a szállításért a bért, ezért a kereszteseket Bizáncban tette ki. A lovagok elfoglalták Bizáncot, létrejött a Latin Császárság (1204-1261). Sokan elvonultak Bizáncból, és Iznikben, Trapezutban telepedtek le. 1261-ben genovai segítséggel vették vissza Bizáncot.

A sok eredménytelenség azt sugallta az Egyháznak, hogy a hadsereg túl bűnös, tisztátalan, ezért 1212-ben lezajlott a Gyermekek hadjárata. Ez persze súlyos kudarcba fulladt.

Az 1217-es V. hadjáratban, melynek hamar vége lett, II. András (Endre) vezetésével magyarok is részt vettek.

Fontos a II. Frigyes (NRCs) vezette VI. hadjárat (1228-1229), mert ebben szövetséget kötöttek az arabokkal, mely szerint a szírek elleni segítségért cserébe övék lehetett Jeruzsálem. A bűnös szövetségért ki lettek átkozva.

1244-ben Baybars (mameluk) visszafoglalta Jeruzsálemet. IX. Lajos (fr) a VII. hadjáratban (1248-1249) Egyipom, a VIII. hadjáratban (1270) Tunisz ellen vezetett sikertelen hadjáratot.

1291-ben veszett el az utolsó erődítmény, Akkon. A keresztes háborúk így lezárultak, de a sok kudarc ellenére sokminden köszönhetett ezeknek Európa. Velencének megszűnt a bizánci konkurenciája; a lovagság zsoldos katonasággá alakult. Sok ismeretet szereztek a növényektől, gyümölcsöktől a tudományos ismereteken át a görög filozófiáig.

 

Look back at Történelem III. 71-83.

Written by Asbót Márton 1996.