22. Az I. triumvirátus

 

Az első triumvirátus tagjai Pompeius, Crassus és Caius Iulius Caesar voltak. Pompeius sok csatát nyert (kalózok, Mithridates, Szíria, Iudea), mégsem kapott Rómában triumphust, de még veteránjait sem telepíthette le. Crassus a Spartacus-féle rabszolgafelkelést verte le, de nem kapott semmit, ezért neki is rossz viszonya volt a Senatussal. Caesar ekkortájt néppárti volt.

I.e. 64-ben Crassus és Caesar földosztási javaslatot nyújtottak be, de ezt következő évben Cicero consul megakadályozta.

63-ban Caesart megválasztották Pontifex Maximusnak, és sikerrel verte le a Catilina-féle összeesküvést.

60-ban Caesar kezdeményezésére megalakították az első triumvirátust. Céljuk egymást segítve a minél nagyobb hatalom megszerzése, és elosztása, valamint hívek szerése volt.

59-ben Caesar lett Consul, majd 58-ban Gallia (Cisalpina és Narbonensis) Provincia helytartója lett. E státusza 54-ig tartott. Erős, ütőképes hadsereget alakított ki, majd megkezdte a hódítást.

56-ban Lucában triumvirátusi találkozást tartottak, amelyre 200 senatort is meghívtak. Itt a további tervekben, feladatokban egyeztek meg (következő évben a consulok Crassus és Pompeius legyenek, Caesar további öt évre legyen Gallia helytartója). Még ez évben meghódította Caesar egész Galliát, majd (55-54) átkelt Britanniába.

55-ben a megegyezés szerint Crassus és Pompeius voltak a consulok, majd 54-ben Crassus Syria, Pompeius Hispania helyartója lett. Crassus támadást indított a parthusok ellen, de azok 53-ban megölték. Felbomlott a triumvirátus. Ez zavart keltett, így 52-ben Pompeius egyedül lett consul.

Pompeius rendet csinált Rómában, majd Caesar ellen fordult. Azt a rendeletet hozta, hogy ha valaki állami hivatalra pályázik, akkor személyesen kett megjelenjen Rómában. 49. januárjában így a Senatus utasította Caesart, hogy bocsássa el hadseregét, és jelenjen meg beszámolni eredményeiről. Caesar hadseregével megindult Róma felé. (A Rubico-folyót átlépve modta, hogy Alea iacta est, a kocka el van vetve.) Pompeius a váratlan fordulat hallatán Görögország területére menekült, hadserege átállt Caesarhoz. Ez átkelt Hispaniába, és megverte Pompeius vezér nélküli seregét, majd 48-ban ellenfele után ment. Pharsalosnál csaptak össze, és Caesar győzött. Pompeius Egyiptomba menekült, de ott XIV. Ptolemaios megölette. Az odaérő Caesar VII. Cleopatrát segítette hatalomra.

Még ugyanez évben consul, néptribunus és örökös censor lett. 47-ben leverte a pontusi királyfi, Pharnakes hadait Zelánál. Innen küldte haza a Senatusnak a Veni, vidi, vici. üzenetet.

46-ban ismét consul lett, és 10 évre megválasztották dictatornak. Két évvel később örökös dictatornak nevezték ki, így reformokba fogott. A náptári év kezdetét március 1-ről január 1-re tette, bevezette az aranydenárt, veteránokat telepített le és a Senatus létszámát 900-ra emelte.

I.e. 44. március 15-én Cassius és Brutus megölte Caesart, akinek utolsó szavai Et tu mi fili Brute? voltak.

Look back at Történelem II. 167-177.

Written by Asbót Márton 1996.