21. Reformkísérletek Rómában
Mivel az i.e. 2. században a szövetséges italicus népek (sabinok, sabellek) nem rendelkeztek annyi joggal, mint a latinok, reformkísérletek születtek.
Az első, Tiberius Gracchus néptribunus javaslata i.e. 133-ban az volt, hogy újítsák meg a Licinius Sextius-féle törvényt (i.e. 367: Leges Liciniae Sextiae; plebeiusok számára consulviselési jog, plebeiusadók csökkentése, max. 500 iugerumnyi bérelhető föld [=125 ha = 230 hold]) azzal a kiegészítéssel, hogy a bérlő két nem önálló fia számára plusz 250-250 (össz. 1000) iugerumnyi földet bérelhessen. E javaslatot államosítás követte, majd a proletároknak 30 iugerum földet juttattak fejenként.
Második javaslata az volt, hogy a Birodalomra hagyott Pergamoni Királyság kincseit sajátítsák ki, és az ottani földekkel együtt bocsássák a proletárok rendelkezésére. Ezt a javaslatot Marcus Octavianus néptribunus megvétózta, mert nagybirtokos vot, ezért megfosztották hatalmától, és a javaslat mégis törvényerőre emelkedett. A végrehajtást egy 3 férfiből álló testület, egy triumvirátus (tresviri) irányította. Tiberius Gracchust ugyan megölték, a reformhullám ment tovább.
I.e. 124. december 10-én megválasztották testvérét, Caius Gracchust néptribunusnak. Folytatta a reformokat. Elérte, hogy a hadsereg, a lovagrend és az itáliai szövetségesek egy politikai szövtségként álltak a nobilitasszal szemben. Javaslata volt testvére két javaslata és a lex frumentaria (i.e. 123: gabona-törvény), mely kötelezte az államot, hogy gondoskodjon a proletárok olcsó búzájáról. A keleti tartományok adóbehajtási jogát is a lovagrendre akarta bízni, valamint a lovagrend tagjaiból hatalmi visszaéléseket kivizsgáló testületeket akart a provinciákba küldeni. Javasolta, hogy ne vonjanak le mindenféle címen összegeket a katonák illetményéből, valamint, hogy biztosítsák a szövetségesek számára a latin jogot. Ebből nem lett semmi.
Két évvel később (i.e. 122) újra néptribunus lett, és elhajózott Carthago területére, hogy ott 6000 családot telepítsen le 200-200 iugerumnyi területen. Ez sem sikerült, mert ezalatt a Senatus bíztatására Livius Drusus azt javasolta, hogy 1000 család földosztását Italiában hajtsák végre. Ennek hatására Caius támogatótábora jelentősen megcsappant, mire öngyilkos lett.
I.e. 91-ben Livius Drusus ismét előhozta a Gracchusok javaslatait, majd őt is megölték. A földreform-kísérletek így kudarcba fulladtak.
Marius i.e. 2. sz. végi katonai reformja azért volt új, mert
így a hadsereg ettől kezdve nem kisbirtokosokból állt, hanem proletárokból, akik zsoldot, és 16 éves szolgálat után földet kaptak. A hadvezérek szerepe ezzel igen megnőtt.
Look back at Történelem II. 156-160.
Written by Asbót Márton 1996.