19. A makedón világbirodalom kialakulása

Makedónia az i.e. 8-7. században a Balkán-fsz közepén alakult ki. Nem biztos, hogy görögökbõl, de nyelvük azokéhoz hasonló. Életmódjuk állattartásból, földmûvelésbõl állt. Törzsszövetségben éltek, és a törzsek élén egy-egy király volt. A törzsek egyesítése a IV. századi Argeardes dinasztiához fûzõdik. (Archealos i.e. 413-399-ig uralkodott. Lovas és gyalogos hadsereget hozott létre, de halálát (359-ig) anarchia követte.)

Utóda II. Philippos (359-336) volt. Õ már terjeszkedett. Kb. 350-ben vezetett sikeres hadjáratot Thrákia ellen, majd a görögök irányába is elkezdett érdeklõdni. (I.e. 356-346: Szent háború Phokis és Thessalia közt. Philippos ez utóbbit támogatta.) Észak-Görögországban tehát makedón fennhatóság lett. Athen a kereskedelem miatt lett nyugtalan, és két irányzat kezdett terjedni. Isokrates Görögország és Makedónia egyesítése mellett volt, míg Demosthenes Athen függetlenségét tartotta fontosabbnak. I.e. 348-ban a makedónok lerombolták Olythost, így az Égei-tenger északi része makedón fennhatóság alá került. I.e. 346-ban aztán békét kötöttek. 339-ben a makedónok sikertelenül ostromolták Byzanthiont, mert Athen segített az ostromlottaknak, hisz gabonáját Olbiából kapta. Makedónia a khaironeiai csatában (338) végképp bebizonyította erejét, amikor (Parmenion) megverte Athen és Theba szövetségét. A következõ évi korinthosi kongresszus elismerte Makedónia uralmát, cserébe a városok megtarthatták autonómiájukat. Különbözõ törvényeket hoztak a magántulajdon védelmére, és elkezték a görög-perzsa bosszúhadjárat tervezését is. 336-ban aztán váratlanul meghalt Philippos.

Fia, Alexandros (336-323) került a trónra. Elsõ dolga uralmának megszilárdítása, és a görög városállamok felkelésének leverése volt. Apja feleségét, Kleopátrát és annak fiát, Attalost megölette, majd elkezdte elõkészíteni a perzsák elleni hadjáratát. 334-ben megindult a perzsák ellen (görög-perzsa háborúk), és átkelve a Granikos folyón gyõzelmet aratott. Felszabadította a ion városállamokat (ellenállásba csak Miletosban és Halikarnassosban talált), majd elért Gordionba is (Gordiosi csomó). 333-ban zajlott le az issosi csata, ahonnan ellenfele, III. Dareios Kodomanos ugyan még elmenekült, de a családja fogságba esett, és a királyi haderõ is verve volt. 332-re elérte Egyiptomot, és megalapította a magáról elnevezett Alexandriát. A következõ évben, 331-ben Gaugamela (Arbela) -nál is megverte Dareiost, de a perzsa király ismét elmenekült (Baktriába), de 330-ban megölték (az ottani kormányzó, Bessos). Rövid szünet után i.e. 328-ban Kelet-iráni tartományokat hódított meg, majd 327-ben feleségül vette Roxanét. Alexandros keleti uralkodótípus akart lenni, ezért - miután 326-ban átkelt az Induson, és Hydaspesig jutott, majd visszafordult - 325-ben fõvárosául Babilont választotta. A békítés kedvéért 324-ben megtartotta a suzai mennyegzõt, ahol 80 makedón vezetõt 80 perzsa arisztokratával, 10000 makdón katonát pedig 10000 perzsa nõvel házasított össze. 323-ban valószínûleg maláriában halt meg.

A birodalmat fõvezérei, a diadokhosok osztották fel magul közt, de errõl részletesen lásd a 20. tételt!

Look back a Történelem II. 101-111.

Written by Asbót Márton 1996.