18. Róma külpolitikája a korai köztársaság korában

Ez volt Italia meghódításának korszaka. I.e. 496-ban Róma legyõzte a latinok ariciai szövetségét, melynek élén Tusculum állt. 493-ban megkötötték a foedus Cassianumot, így Róma is a szövetség tagja lett. Az i.e. 5. század elsõ felében, azonban Rómának még több összetûzése volt az italicusokkal. Az i.e. 5. Század végén még egy etruszk próbálkozás volt a Róma fölötti hatalom megszerzésére. Ez volt a veii-i háború (406-396), mely Róma gyõzelmével végzõdött. Ennek hatására végre teljesen függetlenedni tudott az etruszkoktól.

I.e. 390-ben senonok (gallok, kelták) törtek be Italiába, és megtámadták az etruszkokat az etruriai Clusiumnál. Róma szövetséget kötött az etruszkokkal, de vereséget szenvedtek. 387-ben már Rómát is megtámadták, és itt sem a védekezõ rómaiak gyõztek (dies Alliensis). Brennus, a betörõk vezére ekkor mondta állítólag, hogy Vae victis!, Jaj a legyõz9tteknek, de megjelent a római fõ haderõ, és kiverték a senonokat. A megingást kihasználva a latin szövetség is Róma ellen fordult, de az a Divide et impera-módszerrel leverte õket. A szövetség felbomlott. I.e. 361-ben még volt egy újabb gall támadás, de ekkor már Róma gyõzött.

I.e. 358-ban megújították a latin szövetséget, amit aztán 331-ben egy Róma-kelta békekötés folytatott.

Ezt a latin-háború (340-338) követte, mely során hatalmas vereséget mértek a latinokra. Neapolis ostroma (326) robbantotta ki a második samnis háborút (326-304). Ez is Campaniaért folyt, és a háború végére egész Campania Róma kezére került.

Az i.e. 3. században újabb kelta betörés volt, mely során az etruszkok, a kelták és a samnisok szövetkeztek Róma ellen. Ez volt a harmadik samnis háború (298-290). A rómaiak sorozatos gyõzelmekkel egész Közép-Italia fölött megszerezték a hatalmat, így szomszédosak lettek Magna Graeciával.

Dél-Italiát ez idõben Tarentum uralta. Thurii szemben állt a lucanusokkal, ezért 285-ben Római segítséget kért. 282-ben az odaérkezõ római hajókat Tarentum félelmében elsüllyesztette, ezért megtorlásként megindult a tarentumi háború (282-272). Tarentum szövetségese háborúban Epeiros (Pyrrhos) volt. 280-ban Herakleiánál és 279-ben Ausculumnál ugyan a szövetségesek gyõztek, a 275-ös beneventumi római gyõzelem hatására 270-ben a Dél-italiai törzsek behódoltak, majd i.e. 265-ben Rhegiont is meghódította Róma.

Politikai és kereskedelmi területnövekedésének azonban a punok állták útját Rómának, így az összecsapás elkerülhetetlen volt. Az I. pun háború (264-241) azzal kezdõdött, hogy campaniai görög zsoldosok elfoglalták Messanat. Az itteniek két pártra szakadtak. Az egyik Carthagót, a másik Rómát hívta segítségül. Róma 264-ben hivatalosan is hadat üzent Carthagónak. 264 és 262 között Róma szárazföldön (elfoglalták Messanát és Akragast [Agrigrentum], majd békét kötöttek Syracusával), Carthago tengeren ért el sikereket. Erre Róma csapóhíddal felszerelt hajókat kezdett építeni, hogy bevethesse szárazföldre kiképzett harcosait. 256-ban a rómaiak partra szálltak Észak-Afrikában, de a carthagóiak által felbérelt görög zsoldosoktól vereséget szenvedtek. A carthagóiak Hamilkar Barkas vezetésével 247-ben sorozatos sikereket értek el, de i.e. 242-ben az Aegetes-szigeteknél a rómaiak egy döntõ tengeri gyõzelemmel békekötésre kényszerítették ellenfeleiket. A 241-es béke értelmében Carthago lemondott Siciliáról és az azt körülvevõ kisebb szigetekrõl.

Ezt egy átmeneti korszak követte 241-218-ig. Ezalatt Róma elfoglalta Sardiniát és Corsicát, míg Carthago az Ibér-félszigeten terjeszkedett. A carthagóiak vezetõje Hasdrubal (229-221) volt. Õk alapították Catagenát (Carthago Novát). I.e. 226-ban egyezmény született, hogy Carthago max. az Iberus folyóig terjeszkedhet.

Sarguntumnak azonban kölcsönös segítségnyújtási szerzõdése volt Rómával, 219-ben Hannibal mégis elkezdte ostromolni. Így kirobbant a II. pun háború. Róma 218-ban üzent hadat Carthagónak, és Hannibal már 218-ban megtámadta északról Rómát, hogy majd a kelták szövetkezhessenek vele. 218-ban a Ticinus-folyónál, 217-ben a Trasimenus-tónál ütközött meg Rómával, és mindkét csata római vereséggel zárult. Így ellenõrzése alá került egész Észak-Italia. Az ekkor megválasztott római dictator, Fabius Maximus nem bocsátkozott nyílt csatába Hanniballal, innen kapta a Cunctator, habozó melléknevet. A sok visszavonulás eredményeként Róma Cannaenál i.e. 216-ban súlyos vereséget szenvedett. Erre egész Dél-Italia, a samnisok, a lucanusok, Kyme, Tarentum, Thurri és Syracusa is Róma és annak megmaradt szövetségesei (Latium, Etruria, Campania és Umbria) ellen fordultak. Hiába a hatalmas gyõzelem, Hannibal nem használta ki. Innen származik sok mondás is: “Hannibal, gyõzni tudsz, de a gyõzelemmel élni nem!”, “Hannibal ante portas!”, Hannibal a kapu elõtt (mikor eljutott Rómáig, de nem támadta meg). 210-ben a hadvezér Cornelius Scipio lett, aki új taktikát alkalmazott. Átkelt az Ibér-félszigetre, és sorozatos gyõzelmeket ért el. Ennek eredményeképp 205-ben consullá választották, majd 204-ben átkelve Észak-Afrikába Numidiával kötött szövetséget. Erre Carthago hazarendelte Hannibalt, de 202-ben Zamánál Róma gyõzedelmeskedett. Az i.e. 201-es béke alapján Carthago elvesztette Afrikán kívüli területeit, nem folytathatott Róma engedélye nélkül háborút és 10000 talentum hadisarcot fizetett.

Ezalatt már zajlott az I. makedón háború (215-205), de egyenlõre Róma beavatkozása nélkül. Az ellenfelek V. Philippos és Pergamon (+aitóliai szövetség) voltak.

V. Pkilippos szövetkezett III. Antiokhosszal Egyiptom meghódítására, de ez nem kedvezett volna Athennek, Pergamonnak, Egyiptomnak és Rómának, így kitört a II. makedón háború (200-197). III. Antiokhosszal való tárgyalások eredményeképp Róma legyõzte a szövetséges nélkül maradt makedónokat, de a Seleukida uralkodó azt kérte cserébe, hogy Róma nézze el az Egyiptom elleni (V. Szír) háborúját. A makedónoknak el kellett ismerni a görög városállamok függetlemségét, le kellett szerelni szereljék hadseregüket és flottájukat át kellett adják. Ezek ellenõrzésére római legiók is bevonultak. A szíreket 190-ben Magnesiánál verték meg, majd i.e. 180-ban békét kötöttek.

A III. makedón háború (171-167) új vezére Perseus volt, de 168-ban Pydnánál vereséget szenvedtek a makedónok.

I.e. 148-ban Andriskos felkelést szított, de még ugyanaz évben Pydnánál újabb vereséget szenvedtek így létrejött Provincia Macedonia.

A III. pun háború (149-146) kitörését az okozta, hogy Carthago római engedély nélkül kezdett háborúzni a be-betörõ numíbiai Massinissával. Róma hadjárata sikeres volt, megsemmisítették Carthagót, létre hozták Africa Provinciát.

A Pergamoni királyságból i.e. 133-ban lett Asia Provincia, miután III. Attalos Rómára hagyta országát.

Look back at Történelem II.79-85.,136-146.

Written by Asbót Márton 1996.