12. Az archaikus Görögország

 

Görögország részei ekkor északon Thessalia, Makedóina és Epeiros, középen Euboia, Attika és Boiotia, délen, a Peloponnesosi-fészigeten Argolis, Lakonia és Messenia voltak. A főbb városállamai Pella (észak), Dodone (délebbre, jóshely), Delphoi (Korinthosi-öböl, jóshely), Theba (közép), Athen (kelet) és Spárta (dél) voltak.

A dór vándorlás az i.e. 1200 körül indult meg a Balkán felől. Az achájok így hódolt néppé váltak a Peloponnesosi-félszigeten, míg Athen visszaverte a támadásokat. Sokan elmenekültek Argolisba, Argosba, onnan Attikába, majd kelet felé Kis-Ázsiába. Ők lettek a ionok. Főbb városaik Miletos, Ephesos és Smyrna voltak. Ésőbb az aiolok beáramlása miatt délebbre kellett húzódjanak.

A 12 és a 8. század közé tehető a dórok berendezkedése.

Spárta társadalmában minden teljes jogú dór (spártai) katona volt. Gazdasági-politikai egyenlősében éltek. Mindenki egyenlően kapott rabszolgát és földet (kleros), és ezt minden évben újraosztották. Külön réteget képeztek a körüllakók (perioikosok). Ezek nem teljes jogú dórok voltak, de dór származásúak. Iparosok, kereskedők voltak szavazati jog nélkül. A rabszolgák, a leigázott őslakosság (heloták) volt a spártaiak földjét művelő réteg.

Gazdaságukra az elzártság volt jellemző. Vaspénzt használtak. Földjeiket vaspapucsos faekével művelték, olajat, gyümölcsöket termesztettek. Állataik szarvasmarhából, kecskéből, juhból, ökörből és lóból álltak.

Az i.e. 7. században egy uralkodójuk, Lykurgos új alkotmányt vezetett be. Bevezette a klarost, az öröklődő családi földbirtokot. Ez társadalmi különbségeket, magántulajdont hozott létre. Politikai berendezkedésük élén a 2 db. basileus (háborúban hadvezér, békében főbíró, főpap) állt. Ezeket 5 ephoros vigyázta. A vének tanácsa, a gerusia a két királyból és 28 vénből állt. Legalul az apella, a népgyűlés állt, amiben minden 30 év feletti férfi vehetett részt. Az államforma tehát arisztokratikus köztársaság volt.

A görög gyarmatosítás egyrészt azért indult meg, mert a földbirtokos arisztokrácia a parasztság rovására növelte területeit, ezért azok elmentek új városokat alapítani. A másik ok az volt, hogy a politikai harcokban mindig a parasztság volt a vesztes. Az így létrejött gyarmatvárosok tartották a kapcsolatot az anyavárossal (árucsere), politiaki berendezkedésük is hasonló volt. I.e. 800-770-ig még csak kereskedőtelepeket hoztak létre, és árucsere-kapcsolatba kerültek a bennszülöttekkel, de 770-750-ig már szabályos gyarmatosítás zajlott. Ekkor alapult Dél-Italiában Pithecusai (760) és Kyme (754: Euboia). A legjelentősebb gyarmatosítási korszak i.e. 750-700-ig tartott. 734-ban Naxos (Euboia), 733-ban Syracusai (Korinthos) és 706-ban Tarnas (=Tarentum, Spárta). Mindhárom Dél-Italiában van.

Ezzel létrejött Megale Hellas, Nagy Görögország. Az i.e. 7-6. században gyarmatosították a Fekete- és Márvány-tenger környékét (Byzantion, Olbia (gabona Athennek), Sinope, majd Massilia (Phokaia)). Még az i.e. 7. században alapították kereskedők az Észak-afrikai Kyrenét és Naukratist.

 

Look back at Történelem I. 228-236.,240-247.

Written by Asbót Márton 1996.