11. Kréta és Mykene

 

Kréta a Földközi-tengeren a Cycladok szomszédja. Lakóinak életmódja főleg állattartásból, öntözéses földművelésből és halászatból, de leginkább kereskedelemből állt.

Korszakai közül első a Kora-minos (3000-2100) volt. Ekkor terjedt el a bronz, ekkor indult meg a városiasodás.

A közép-minos (2100-1500) volt a ploták kora. Több önálló központ (Gurnia, Phaistos, Mallia, Gortyn és Knossos) állt fenn. I.e. 1700 körül egy földrengés okozta a paloták pusztulását, és a kiemelkedő központ Knossos lett. Felsőbbrendűsége a 17-16. században volt. Katonai (Egyiptom) és kereskedelmi (Palesztína) vállalkozásokba fogtak, így a Földközi-tenger keleti medencéjének egyedüli ura lett.

I.e. 1500 körül a közeli Thera-szigeten kitört a Santorin vulkán, amit földrengés, tűzvész és szökőár követett. E csapásban elpusztultak a a paloták és az egész flotta. Ezzel megkezdődött a Késő-minos (1500-1200). A 15. századtól acháj hódítás semmisítette meg az egykori világközpontot. Ezt mutatja Theseus és a Minotaurus története.

Társadalma élén a király állt. Alatta az ariszokrácia (gazdag kereskedők, papság, gazdasági vezetők, írnokok) jött, majd a kézművesek, kereskedők, parasztok és a szolgák zárták a sort.

Mezőgazdasága esőzéses, öntözéses földművelésből (szőlő és olivaolaj), valamint juh- és kecsketenyésztésből állt.

Iparára a fazekasság és a fémipar volt jellemző.

A belkereskedelem itt is jelentéktelen volt, de exportáltak Kamares-vázát, ezüstedényeket Egyiptomba, Szíriába, Ciprusba és az egész Égeikumba. Innen aztán obszidiánt, rezet, aranyat, textilt, pecséthengert és tapasztalatot hoztak be.

Mykene őslakói a Közép-görögországi achájok voltak.

Történeti koraik közül az első a Kora-helladikus kor (2500-1850) volt. Az acháj bevándorlás az i.e. 3. évezred végére tehető. Ekkori életmódjuk földművelésből és állattartásból állt.

A Közép-helladikus korban (1850-1600) már fontosabb városállamok alakultak ki (Athen, Phylos, Argos, Tiryns és Mykene). Ezek mind krétai fennhatóság alatt éltek.

A Késő-helladikus korban (1600-1150) volt Kréta maghódítása (15. sz.), majd a dór törzsek vándorlása (12. sz.), amit egy átmeneti időszak (12-8. sz.) követett.

Az állam élén a király (vanax) állt. Őt a helyi vezetők (basileusok) támogatták. Minden föld tulajdonjoga a királyé volt. Alatta a vezető réteg, a papság és az arisztokrácia jött. Megvolt a függő paraszti réteg is, ami közmunkával és terménybeszolgáltatással tartozott.

A városállamok életmódjában a földművelés, az állattenyésztés és a kereskedelem mellett nagyon fontos volt a zsákmányszerző hadjárat, melyet közös vezetéssel folyattak.

 

Look back at Történelem I. 207-227.

Written by Asbót Márton 1996.