9. A buddhizmus

 

Az indiai Védikus kor vallása a védikus vallás volt. Erre a természeti erők megszemélyesítése, politeizmus volt jellemző. Az istenek tulajdonságai a természeti jelenségek, természeti erők voltak. A tulajdonképpeni főistenek Indra (időjárás), Visnu (világfenntartó), Siva (vihar, rombolás), Varuna (jog-, igazságvédő), Mitra (szerződések, szövetségek őre) és Agni (tűz).

Az epikus kornak a brahmanizmus avagy hinduizmus volt a vallása. Az istenhármasság tagjai Brahma, Visnu és Siva. Brahma, a világteremtő 4 fejű, 4 karú isten volt. Időről időre újjáteremti a tojás alakú világot. Felesége a tudományok istennője. Visnu a világ fenntartója 4 kezében egy lótusz-virágot, egy kereket, egy kagylót és egy buzogányt tart. Felesége a szépség és szerelem istennője, gyermekük Káma, a kívánás. Siva a pusztítás 4 karú istene. Felesége tűzhalált halt, így ő lett az indiaiak számára a hűség mintaképe (az özvegyeket elégetik). Női párja, Kali az idő és a halál úrnője. 8 karú fekete nő, nyakában koponya lóg. Ez nemcsak vallás, hanem filozófia is volt (yoga, szankhja). A lélek reinkarnációjának meghatározója a karma, a cselekedetek összessége.

I.e. 563 körül Kapilabastuban (a mai Nepál területén) született Szuddhodanától és Mayától Sziddhartha Gautama Sakja (Neve: Aki elérte célját; család; törzs [ksatria varna része]). Anyja a születését követő hetedik napon meghalt, ezért nagynénje vette kezébe nevelését. Apja azt szerette volna, ha katona lesz, de a fiú inkább a filozófia iránt érdeklődött. A házasságba is csak apja unszolására lépett be, de i.e. 534-ben négy látomás (öreg, beteg, halott, aszkéta) után elhagyta a palotát és családját, végrehajtotta a nikkhamant. A megvilágosodást, a világ értelmét kereste, ezért egy yoga és egy szankhja mester tanítványa lett. I.e. 532-ben rájött, hogy nem ez a helyes út, ezért 528-ig aszkéta életmódot folytatott. Miután rájött, hogy ez sem vezet a megvilágosodás felé, Uruvelába (Magadha-fejedelemség) ment. Útközben nem evett, nem ivott, és egy fához telepedve eljutott a háromszoros felismeréshez. Ezekben visszaemlékezett korábbi életeire, látta a világ jelenlegi állapotát és felismerte a négy igazságot. Bodhi (szaddha) állapotba jutott tehát. Innen kapta a Buddha nevet. Innen aztán Benaresbe ment, és ott öt aszkétával ismertette meg a négy igazságot, a szenvedést, a szomjúságot, a szomjúság megszüntetését és a nyolcas utat a szenvedés megszüntetésére. A nyolcas út: helyes hit, elhatározás, beszéd és cselekvés, helyes életmód, igyekezet, vizsgálódás, valamint helyes elmélyülés. Ezeken át lehet a nirvanába jutni. Ezek után szerzetesrendet alapított, és a magadhai radzsa ajándékaként Pátaliputra mellett egy bambuszligetben kolostor is épült. Legjelentősebb kolostora egy kosalai kereskedő támogatásával épült. Miután meghalt apja, annak özvegye azt kérte, hogy alapítson női rendet is. E kérést teljesítette is (bár nem volt teljesen elragadtatva tőle). 520-ban még egy tanító-terjesztő vándorútra ment, majd 509-től haláláig (483) teljes visszavonultságban élt. Halálát 6 napos gyász követte. A hetedik napon holttestét elhamvasztották, és hamvait szétosztották. A buddhista síremlékek a sztúpák.

A buddhizmus szerint semmi sem állandó, minden körforgásban van. Minden a világtörvény, a dharma szerint zajlik. Az újjászületések során fokozatosan tisztul a lélek, levetkezi a testi és lelki szenvedést, majd eljut a szenvedésmentes állapotba. Innen kerül aztán az örök nyugalom, a nirvana állapotába. A vallási csoportok két része a szerzetesek, akik kolostorokban élnek, és a laikusok, akik rendes életet élnek, csak szertartásokra térnek a kolostorokba. A hívők számára szabályokat is dolgozott ki Buddha. Ezek közül az első öt mindkét csoportra, a második öt csak a szerzetesekre vonatkozik.

Tartózkodjunk az emberi élet kioltásától, az önként át nem adott dolgok birtoklásától, a nemi tisztátalanságtól, a hazugságtól és a részegítő, bódító, izgató szerek fogyasztásától. Tartózkodjunk továbbá a rossz időben való étkezéstől (csak reggeltől délig szabad), a tánctól és énekléstől, a díszes felcicomázástól, a magas és széles fekvőhelyek használatától, valamint az arany és ezüst tárgyak birtoklásától.

Buddha halála után a közösségek nem választottak közös vezetőt, ügyeiket maguk intézték. Az első zsinatot i.e. 480-ban rendezték, majd a harmadik i.e. 244-ben Asoka uralkodása alatt (terjesztette) volt. Ezeken egységesítették a vallást.

A buddhizmus két nagy irányzata a hinayana (kisszekér) és a mahayana (nagyszekér). A kettő különbsége abból áll, hogy az első szerint egy kozmikus világrendben csak egy embernek adatik meg, hogy buddha lehessen, míg a mahayana-irányzat szerint nincs elvi akadálya a buddhaságnak.

Az i.sz. 7. századra eljutott a vallás Tibetbe is, ahol a vörös sipkás irányzat egy kisebb irányzataként a 14. századra létrejött a sárga sipkások irányzata, melynek vezetője az ihasai főpap, ismertebb nevén a dalai láma lett.

 

Written by Asbót Márton 1996.