4. Egyiptom és Mezopotámia gazdasága, társadalma

az i.e. 4-2. évezredben

Egyiptomban a rézkor az i.e. 4. évezredben köszöntött be. Ez volt a Badari-kultúra. Már fellépett a munkaszervezés igénye, az õsközösségek felbomlottak, és egyesíteni kezdték a nagyobb területeket. Az évezred végére létrejött Alsó- és Felsõ-Egyiptom.

A történeti korok közül az elsõ az Archaikus kor (I-II. din.; 30-28. század) volt. 3000 körül Felsõ-Egyiptom (Aha-Menes) elfoglalta az Alsót. Ekkor készült Narmer király plettája. A birodalom fõvárosa Memphis lett. Erõs volt az arisztokrácia. Bevezették a Nomos-rendszert (Nomarches: kerületi kormányzó).

Az óbirodalom (III-VI. din.; 27-22. század) a piramisépítõ fáraók kora volt. Doser piramisa Saqqarában (Imhotep tervezte) még lépcsõs volt, de Snofrué Dahšurban már fejlettebb, törtpiramis volt. A legszebb és egyben legnagyobb piramisok Gizában épültek (Hufu: Kheops, Hafre: Khepren, Menkaure: Mykerinos). Az istenkirályé, fáraóé (per-aa: nagy ház) volt minden föld. Az arisztokrácia alárendelt volt. Fokozatosan gazdagodtak a nomarchesek (gazdaságilag és katonailag), így függetlenítették megukat a központi hatalomtól.

Ezt az elsõ átmeneti kor (VII-X. din.; 23-21. szaázad) követte. Egyiptom részekre hullott, dúl az anarchia, és a memphisi felkelés hatására két nagyobb központ alakult ki: Herakleopolis és a végül gyõztesen kikerülõ és újraegyesítõ Theba.

A középbirodalom (XI-XII. din.; 21-18. század) elején megszilárdult a rend, leváltották a nomarcheseket és Új fõvárost jelöltek ki, It-Tauit. Líbia és Núbia (2. katarakta) felé terjeszkedtek.

A második átmeneti korban (XII-XVII. din.; 18-16. század) Egyiptom ismét részekre hullott. Ismét anarchizmus volt, és ekkor vándoroltak be a hyksosok (új: ló és harci szekér), akik északon át is vették a hatalmat. Ellenállásra csak Thebában találtak.

Társadalmában fontos a hivatalnokok sora. Ide tartozott a vezír (gazdasági ügyek fõfelügyelõje, a nomarches (adóbehajtás, bíráskodás, gazdasági ügyek), az írnok és a papság. Megvolt a szabad kézmûves és paraszti réteg, valamint a rabszolgák.

Mezõgazdasága a Nílus áradására épült. Csatornázó öntözéses földmûvelést folytattak, datolyát és szõlõt termesztettek. Állattenyésztésükben fontos a juh, szamár, szarvasmarha, kecske és szárnyasok voltak.

Ipara fonás-szövésre, fazekasságra, kõfaragásra és bõrfeldolgozásra korlátozódott.

Kereskedelmi kapcsolatai közül a belkereskedelem jelentéktelen volt, de kifelé kapcsolatuk volt Krétával, Líbiával, Núbiával, Szíriával és Mezopotámiával. Fõként búzát exportáltak és fát (libanoni cédrus), nyersanyagokat hoztak be.

Mezopotámia politikai történetét lásd a 3. tételben!

Az i.e. 3. évezredben társadalma élén a király állt. Ez Ez lehetett lugal (katonai; fontosabb) vagy ensi (papi, politikai). A vezetõ rétegbe tartozott még a fõpapság is. Az arisztokrácia volt a gazdasági (papi, földközösségi, palotai) vezetõ. Ide tartoztak az írnokok is. Szabadok voltak a parasztok, kézmûvesek, kereskedõk és a katonák. Voltak függõ helyzetben levõ iparosok és földmûvesek, akik a palotáknál vagy templomgazdaságoknál dolgoztak. Megvolt a rabszolga-réteg is.

A 2. évezredre három nagy társadalmi csoport alakult ki. Legfelül az awilum állt. Ide tartozott a király, az arisztokrácia (gazdasági vezetõk, írnokok, papok, gazdag kereskedõk) és a szabad parasztok, kézmûvesek. A középs, a muškenum rétegbe a katonaság és a függõ helyzetûek tartoztak. A wardum volt a rabszolgák rétege.

Mezõgazdasága öntözéses és áztatásos földmûvelésbõl állt. Búzát, árpát és datolyát termesztettek. Állataik juhból, kecskébõl, szarvasmarhából, sertésbõl és szamárból álltak.

Ipara csak fonás-szövésbõl, fazekasságból és fémiparból állt.

Itt is jelentéktelen volt a belkereskedelem, exportjuk itt is gabona volt, míg a behozatal hiánycikkbõl állt (nemesfém).

Look back at Történelem I. 67-75.,

85-92., 94-102., 105-112.

Written by Asbót Márton 1996.