3. Mezopotámia politikatörténete az i.e 4-2. Évezredben

A történeti korok elejét a šumer városállamok és az írás megjelenése jelentette (i.e.IV. évezred végétõl i.e. 25-24. századig). A fõbb šumer városállamok közé Nippur, Lagaš, Umma, Ur, Uruk, Isin, Larsa és Kiš tartozott. Élükön a lugal, mint katonai és az ensi, mint papi, politikai vezetõ állt. Az i.e. III. évezred a mítikus királyok kora volt (Gilgameš - Uruk). A városállamok harcainak kora az i.e. 25-24. századra tehetõ (Lagaš, Umma). Életmódjuk egyszerû, csatornázó öntözéses földmûvelés volt. A földek tulajdonjoga 60%-ban a templomgazdaságoké, 30%-ban a földközösségé és csak 10%-ban volt a királyé. A talaj azonban elszikesedett, ezért csökkent a terméshozam, és a dél gazdasági jelentõssége csökkent. Mindez által a központ északabbra helyezõdött.

Az akkád kor az i.e. 24. században I. Šarrukin agadei uralkodóval kezdõdött. Katonai erõvel egyesítette Dél-Mezopotámiát, majd korlátozta a városállamok önállóságát. A föld tulajdonjogát a királyra ruházta. Kereskedelmi kapcsolatokat épített ki Anatóliával, Szíriával, Iránnal és Egyiptommal. A peremterületek kereskedelmi haszna így elveszett, majd a gutik/gutuk i.e. 22. századi betörése miatt az i.e. III. évezred vége ismét a városállamok kora lett. Az elsõ törvénykönyvek Urban (i.e. 21.) és Isinben (i.e. 20. század) keletkeztek.

Óbabilon történelme az i.e. 21. században az amurruk betelepülésével (Szíriából) kezdõdött. Ezek a nomád állattartók a városok köré telepedtek le. Az i.e. 20. században már városlakók voltak (bérmunkások, zsoldosok). Az i.e. 19. században már õk alkották a városok vezetõ rétegét, majd az i.e. 18. században átvették a hatalmat (Bab-Ili: Babilon). I.e. 1792-1750-ig volt uralkodójuk Hammurapi, aki Közép- és Dél-Mezopotámiát egyesítve egyközpontú államot hozott létre. Tõle származik az Igazságos ítéletek gyûjteménye. A társadalomban az awilum volt a szabad ember, a muškenum a függõ helyzetben levõ és wardum a (rab-) szolga. Nevéhez fûzõdik a talio-elv, az adósrabszolgaság bevezetése és a magántulajdon védelme. Hammurapi halála után fokozatos gyengülés következett be, majd I. Mursilis (hettita) i.e. 1595-ben elfoglalta, majd kirabolta Babilont.

A Hettita Birodalom a mai Kis-Ázsia területén alakult ki. Fõ folyója a Halys (a mai Kizil Irmak). A terület õslakói a hattik, akik esõztetõ földmûvelést és állattartást folytattak. Az indoeurópai bevándorlás ideje az i.e. 20. századra tehetõ. Meghódították a hattikat, majd létrehozták a hettita államot. Fõvárosuk Hattusas, a mai Bogazkale lett Labarnas király (1680-1650) uralma alatt. Egyesítette a kis-ázsiai államokat, így egy egyközpontú államot hozott létre. I. Mursilis (1620-1590) elfoglalta Babilont, de halálát gyengülés követte. Újbirodalmi korszaka I. Suppiluliumasszal (1375-1335) kezdõdött. Meghódította Szíriát, Palesztínát és Mitannit. I. Muwatallis harcolt i.e. 1296-ban Qadešnél II. Ramses ellen. III. Hattusilis 1280-ban aztán békét kötött az egyiptomi uralkodóval, de késôbb ismét megkezdõdött a központi hatalom gyengülése, melyet az egész állam gyengülése követett. 1180-ban a tengeri népek vándorlásának hatására elbuktak. Helyén nyugaton Lydia, keleten Phrygia alakult ki.

Dél-Mezopotámiában az elsõ nagy változást I. Mursilis hozta i.e. 1595-ben, így az i.e. 16. században átvették a kaššuk a hatalmat (ezek az i.e. 18. században vándoroltak Észak-Mezopotámiába, majd a 17. században beszivárogtak keletre). Életmódjuk állattartásból (ló elterjesztése) és kereskedelembõl állt. Átvették az akkád nyelvet. Fõvárosuk I. Kurigalzuról kapta nevét, Dur-Kurigalzu. A kereskedelemi behozataluk rézbôl állt (Ciprusból és Kis-Ázsiából), amit ötvözve bronzot nyertek. Exportjuk a ló volt. A kaššu kor végét az 1160-as elami fosztogatás jelentette. Az elamiak még Hammurapi törvényoszlopát is elvitték. Az i.e. 12. században jelent meg a II. Isin dinasztia. Uralkodói Nabu-apal-usur, majd I. Nabu-kudurri-usur (1124-1103). Ez utóbbi legyõzte Elamot, majd egyesítette Közép- és Dél-Mezopotámiát. Halála után, azonban összeomlott a birodalom, és az arámiak vették át a hatalmat.

Mitanni történelme az i.e. II. évezredben a hurrik megjelenésével kezdõdött. Ezek indoeurópai nyelve indiai rokonságra utal. Fõvárosuk Wassukanni lett, életmódjuk lótenyésztésbõl állt. Az i.e. 15. században már keleti nagyhatalomnak számítottak. Šauššatar királyuk vezetésével hódították meg Szíriát és Aššurt. III. Thotmes ugyan kiszorította Mitannit Szíriából, de ezt egyensúlyozta egy házassággal. Mitanni utolsó jelentõs királya Tušratta volt. A 14. században már bomlásnak indult, majd I. Suppiluliumas és I. Aššur-uballit hódította meg a területet.

Elam területe már az i.e. III. évezredben (eneolitikum) is lakott volt. Kapcsolatuk volt a šumerekkel, földet mûveltek, állatokat tartottak és vadásztak. Az évezred végére már volt bronzuk. Igazi fejlõdésnek csak az i.e. II. évezredben indult. Szigorú törvények születtek, fejlõdött a gazdaság és új hadsereget állítottak fel a védekezésreés hódításra. A királyi hatalom anyai ágon öröklõdött (matriarchatus). Az i.e. 12. században már nagyhatalomként hódított Mezopotámiában.

Look back at Történelem I. 79-83., 112-113.

Written by Asbót Márton 1996. On site ASBOT HOME I.