1. Az emberré válás

 

Az emberiség “keletkezési helye” Közép-Afrikában volt. A legkorábbi leletek a Ramapithekus, az Australopithecus és a Rudapithecus Hungaricus fajok.

Az első fontosabb a Mindel és Riss/Würm interglaciális (két jégkorszak közötti) időszak. Ez i.e. 500 000 - i.e. 300 000-ig tartott. Ekkor jelentek meg az Anthropus-formák (Homo Erectus) Heidelbergben, Jáván, Peking és Vértesszőlős környékén. E faj jellegzetességei az agykoponyánál nagyobb arckoponya és a nagy szemöldökcsont. Már voltak pattintott kő és csont eszközei és ismerte a tüzet. Gyűjtögetett és vadászott. Ősközösségi társadalomban éltek, de már megvolt a munkák nemek közötti elosztása.

A második korszak a Riss/Würm intg. és a Würm 1. körüli időszak (i.e. 300 000 - 80 000-ig). Ekkor jelentek meg a Paleoanthropus-formák, ismertebb nevükön a neander-völgyi emberek. Jellegzetességük az arckoponyánál már nagyobb agykoponya és a még meglevő szemöldökcsont. Ismerték a tüzet, pattintott kő és csont eszközöket használtak. A gyűjtögetés és a (specializált) vadászat mellett már megjelent a halászat. Halottaik eltemetése már valamilyen. vallásra utal. Az ősközösségi társadalmukban már megvolt a nemek szerinti munkamegosztás.

A harmadik korszak a Würm 2 - Würm 3. közötti idő (i.e. 80 000 - 8000-ig). Ekkorra alakult ki a Crô Magnonban fellelt ősemberfaj, a Homo Sapiens Fossilis. Jellegzetessége a szemöldökcsont hiánya és a mai agytérfogat (1500 cm3). A tüzet nemcsak ismerte hanem készíteni is tudta. A gyűjtögetés és halászás mellett már fejlett vadász-társadalomban éltek. Eszközei között még volt kőből pattintott, de már kaparót, szigonyt is készített csontból. Sátrakat, kisebb kunyhókat tudtak felállítani és már az íjat is ismerték. Volt vallásuk. Ősközösségben éltek nemek szerinti munkamegosztással. Matriarchalis (anyajogú) társadalomban éltek.

A mezolitikumban, tehát kialakultak a neolitikum feltételei. A neolitikus forradalomban kezdődött meg az állatok háziasítása. Az első a kutya volt (farkas) az i.e. 12. ée. körül Közép-Európában és a Közel-Keleten kb. egyszerre. Ezt a juh (muflon) i.e. 9-8. ée. és a kecske (bezoárkecske) i.e.8. ée.-ben a Közel-Keleten, Iránban követte. A következő a sertés lehetett (vaddisznó) i.e. 6700 körül. Nyomokat találtak erre Darmoban (ÉK-Irak), Jerichóban (Izrael), Çayciiban (Töröko.). Ezt aztán a szarvasmarha (őstulok) követte i.e. 6400 körül szintén Jerichóban és Çatal Höyükben. I.e. 6000 körülre már mindez megvolt mind a Közel-Keleten, mind DK-Európában. A lovat (vadló) csak az i.e. 4. ée. 2. felére háziasították. A baromfit (vad formákból) pedig, csak a középkorban háziasították.

A Zargos-hg.-ben az i.e. 8-6. évezeredben már búzát, árpát termesztettek.

Mindezek hatására életmódváltozás következett be az emberek életébe; gyűjtögetés helyett földet műveltek, vadászat helyett fontosabb lett az állattartás, de a halászat szerepe nem változott. Ezután már tehát nem volt úgy kiszolgáltatva a természetnek, és így kisebb területen nagyobb népesség jöhetett létre. Nem kellett már nomád életet élniük, és a föld is lekötötte őket, ezért letelepedtek, falvak jöttek létre.

A falvakban nagyobb szükség lett a kézművességre (fazekasság, szövés, fonás). A népesség megnőtt, termékfelesleg keletkezett. Ezt a felesleget közvetlen, ill. közvetett cserével adták le (só, állat, ~bőr, fém, i.e. VIII.sz. pénz). Ennek hatására persze vagyoni különbségek jöttek létre.

A kezdetekben két vezető volt, a törzsi vezető és a varázsló. Ez utóbbi feladata volt szertartásokkal biztosítani az élelemszerzés sikerét, és ő volt az orvos is. Az ősközösség bomlásakor helyzetük megtartására törekedtek a törzsi vezetők, varázslók. Ebben nekik családjuk, rokonságuk és barátok segítettek, akiket ezért kiemelt a közemberek közül. Ők lettek a törzsfő fegyveres kísérete. Ők voltak a leggazdagabbak. A fém fegyverek létrejöttével aztán még inkább előtérbe került a hódítás. Mindezáltal felbomlott az ősközösség és a Közel-Keleten kialakultak az első államok. Ezek egyiptomi és šumer városállamok.

Általános azonosságként elmondható ezekről, hogy a (patriarchális) rabszolgaság termelő munkát nem végzett. A földtulajdonjogok közt megemlíthetjük a tulajdonjogot (több, mint 50% a fáraóé vagy a templomgazdaságé), a birtoklási jogot (a nagybirtokos arisztokrácia szedhetett érte bérleti díjat) és a használati jogot (a parasztság cserébe adót fizetett /az államnak és az arisztokráciának/, csatornákat épített és karbantartásokat végzett).

 

Look back at Történelem I. 41-53.

Written by Asbót Márton 1996.