A felvilágosodás Nyugat-Európában
1. A francia klasszicizmus
A felvilágosodás egy olyan eszmetörténeti kategória, melynek során a polgár emancipálódási mozgalma megvalósul, a felvilágosodás tehát eszköz, ideológiai (eszmei) fegyver a Nagy Francia Forradalom megvívása érdekében. A felvilágosodás hat az egész 18. századi francia társadalomra, tudományra, a technika fejlődésére, a művészetre
„ A reneszánsz két ellentétes irányban hatott a gondolatra és a művészetre: egyrészt felszabadította és szertelenségekre ragadta, ez a barokk; másrészt szigorú formák közé rögzítette, ez a klasszicizmus. Az egyes nemzetek 17. századi irodalmában különböző arányokban keveredik ez a két elem.”
A racionalizmus filozófiai fogalom, az ész uralmának mindenek felett való tiszteletét jelenti, mely a 17. századtól áthatja a tudományok és a filozófia egészét. A racionalizmus szembeszáll a gyakorlatot, a kísérletet, a józan érzéki megismerést elvető keresztény dogmákkal szemben. A racionalista felfogás szerint az ember gondolkodó lény, és ha egy tudományos területen az addig igaznak vélt állítás nem állja ki a gyakorlat, a tapasztalat és a kísérletezés próbáját, akkor azt el kell vetni. A klasszicizmus a klassz szóból ered, melynek jelentése első osztályú, osztályon felüli. Eredetileg az antikvitásban így nevezték a legkiválóbb műalkotásokat. A klasszicizmus az antik minták hű, pontos, szigorú utánzását követeli, félreértik, szabállyá merevítik Arisztotelész Poétika című művében foglaltakat. Boileau „ receptesztétikát” hoz létre, a hármasegység szabályát rendkívül szigorúan betartatja a drámaírókkal, így a megszületett művek mára bizonyos szempontokból elavultak, és csak azok a művészeti alkotások jelentenek ma élményt, melyek ezeket a szabályszerűséget nem tartják be mereven. Erre legjobb példa: Moličre.
A klasszicizmus tragédiája
Corneille és Racine képviselik a francia klasszicizmus jellegzetes tragikus színpadát, mindkettőjüknél a kötelesség és a szenvedélyek harcolnak egymással, ám amíg Corneille-nél mindig a kötelesség győz, addig Racine-nál a vad szenvedélyek, sötét végtelen vágyak lebírják a józan észt, a kötelességet. Corneille egyik leghíresebb műve a Cid, melynek 1636-os bemutatóján óriási botrány kerekedett, amely bizonyítja, hogy ebben a kultúrában a színháznak a legfontosabb szerep jut.
A francia színház kialakulása
1622-ben, Moličre születésekor még nincs önálló színházépület Franciaországban, a vásári komédiák, az utcai színházak kora még ez. Alantas szórakozásnak számított, „ piaci” kultúrának.
1624-ben Richelieu bíboros Franciaország mindenható minisztere lesz (XIII. Lajos kora) és felismeri, hogy politikai céljai érdekében a színházban óriási propaganda-lehetőség rejlik.
Richelieu célja a belső központosított hatalom és a külső hegemónia, akár diktatórikus eszközökkel is.
1629-ben a királyi társulat kibérelte Párizsban az egyik szállodát és ugyanebben az évben szintén Richelieu támogatásával a második színház is megszületik, a Marais színház. Ebben a pillanatban válik a színház méltó, komoly szórakozássá, erkölcsi intézménnyé.
Egy olasz társulat is működik ekkor Franciaországban, a vezető neve Fiorolli volt, de színházi neve érdekesebb: Scaramonche. Ez az olasz társulat anyanyelven, vagyis olaszul játszott, elüt stílusuk a higgadt francia színjátszástól, a mozgásoknak, a gesztusoknak sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, rögtönöznek, és állandó figurákkal dolgoznak. Moličre rengeteget tanul tőlük és később Mazari bíboros együtt helyezi el Moličre társulatát Scaramonche-éval a Petit-Bourbon-ban (kis palota).
Racine
Racine a jezsuitáknál nevelkedik, amely egész életművére rányomja bélyegét, majd a janzenisták Port-Royal iskolájába jár és műveiben Nagy Sándor, Andromakhé, Britannikusz, Iphigenia, Phaedra azt vizsgálja, hogy egy nagy lélek hogyan képes szánalmat és részvétet kelteni, hatásában katartikussá lenni.
Moličre élete
Moličre művei:
1659 – Kényeskedők
1661 – Férjek iskolája
1662 – Nők iskolája
1664 – Tartuffe
1665 – Don Juan
1666 – Mizantróp (Embergyűlölő
1668 – Fösvény
1670 – Az úrhatnám polgár
1670 – Scapin furfangjai
1672 – Tudós nők
1673 – Képzelt beteg
A francia felvilágosodás
A Nagy Francia Enciklopédia
Vagy a tudományok, művészetek és mesterségek értelmező szótára
Az Enciklopédia ez esetben az első és utolsó olyan vállalkozás a világban, amelyben olyan friss információk vannak, amelyek a kiadáskor még nem voltak elavultak (ma már szinte lehetetlen ezt megvalósítani)
Az Enciklopédia legfontosabb „ motorja” Denis Diderot, aki d'Alambert-vel (matematikus) együtt szervezi a kiadást (a szótár 28 kötetes).
Az Enciklopédia a tudományok, művészetek, mesterségek bemutatásával azt célozza, hogy megváltozzék a közgondolkodás, és a 28 kötet során minden jelenséget tudományosan próbálnak megvizsgálni, félresöpörve a vallási–egyházi előítéleteket, megfogalmazva a szabadversenyes kapitalizmus erkölcseit. (Senki nem szól bele a pénz áramlásába, csak maga a pénz.)
A könyv:
Az angol felvilágosodás, mint a franciák nagy századának forrása. Angliában alakul ki először az újságírás műfaja, a publicisztika és az angolok első felvilágosodott írója Defoe. Eredeti foglalkozása újságíró volt. A puritanizmus szemlélete őt is meghatározta, művét sem elsősorban szórakoztatás céljából írta, hanem nevelni, javítani, a nemes eszméket terjeszteni akarta ezzel a művel, amely félúton áll a beszámoló leírás és a regény között. A józan kalandor jellegzetesen angol képviselője Robinson, a civilizáció jelképévé lesz. A regény megpróbál minden valószínűtlen kalandot kiszűrni, minden romantikus elemet kiiktatni, s az aprólékos, részletező leírásra koncentrál. A történet alapja egy skót tengerész naplója, vagyis az író úgy meséli el a történetet, hogy még a fiktivitás látszatát is kerülje.
Swift is az újságírás, a publicisztika műfajával kezdi írói pályáját (pamflet). Swiftre jellemző a gyilkos irónia, az életében is sikertelen gőgös embergyűlölő angol író nem meseregényt alkot, hanem hatalmas szatírát kora angol társadalmáról. Az első két történetet meseregénnyé szelídítették (Lilliput, Óriások), a másik két rész (tudósok, nemes lovak) nem lett ilyen népszerű. Az utolsó két részben nem csak a társadalmi élet kritikáját is adja. E művekben az író az egész emberi fajta gyengeségét, gonoszságát, ostobaságát ostorozza, műveiben a relativitás központi fogalom, alapérzés. Ellenutópia-szerű példázat (a regényeinek műfaja). A szereplők eszmék szócsövei, a műveit belengi a totális irónia, még Gulliver is ironikusan ábrázolt hős. nagyképű komolykodó, faarcú angol tudós, utazó.
Voltaire – az írók fejedelme
Az ész, a tudomány, a haladás, a jövő igazságos társadalma jelképe lehetne. Alkalmi írások, félig sikerült drámák, gyengécske eposzok és egy rendkívül népszerűvé váló kisregény kísérik útját.
A Candide irányregény (a Gondviselés ellen), pikareszk (utaztató regény), tézisregény (egy tétel cáfolatára íródott), szatirikus regény (az emberi társadalom, normai szabályai viszonylagosak), ironikus regény (könnyedsége mögött gyilkos gúny rejlik), a fanatizmus üldözésével a tiszta ész, a jog és a felvilágosodás regénye. A korabeli Európa valamennyi fontos jelenségének, problémájának foglalata: háborúk, fanatizmus, természeti csapások, erőszak, inkvizíció, kegyetlenség, rabszolgaság, hazug filozófiák, gyarmati kizsákmányolás, vérbaj, csalás–öncsalás, ostobaság, előítéletek, nők meggyalázása, hajótörés, vihar, máglya, társadalmi elnyomás, nemzeti elfogultság – az egész XVIII. század világképét magába sűríti a német kastély-élettől a portugál autodafék, hamis próféták, rabaszolgakereskedők világán át a jezsuiták undok hazugságaiig. Leibniz német filozófus állítása szerint világunk minden lehetséges világok legjobbika!!!
A Candide szerkezete
A Candide látszólag laza, összefüggéstelen kalandok sorozata, a valóságban azonban szigorúan megszerkesztet, logikusan felépített mű.
Alaphelyzet: Vestfaliai kastély, Thunder-ten-Tronch.
A gőgös báró kiűzi a méltatlannak tartott fiút a kastélyból, ezért a regény alapeleme: Candide szerelmes Kunigundába, ezért végig keresi majd őt. Pangloss mester tanítása (a világon minden a legjobban van) és Candide későbbi keserű tapasztalatai ütköznek össze.
A mű tehát egy édeni állapottal kezdődik, a bűnbeeséssel folytatódik, majd a Paradicsomból való kiűzéssel.
2. fejezet: Bolgárok között
A háború ostoba, öncélú pusztításait, a katonaság lélektelenségét, a katonai fegyelem öncélú ostobaságát mutatja be.
3. fejezet: Szökés
Itt találkozik Jacques-kal, az anabaptistával (vallási tolerancia bemutatása). Jacques szerepeltetésének funkciója, hogy nem vallásuk alapján kell az embereket értékessé vagy értéktelenné tartanunk, hiszen az emberi érték független etnikai, faji, vallási hovatartozástól.
4. fejezet: Találkozás a koldus Panglossal
Pangloss még vérbajosan, szerencsétlen koldusként is tartja filozófiai álláspontját: a világ, amiben élünk, a legjobb a világok között.
Ha a tanítást nem támasztja alá a tapasztalat, akkor az elvben, a tanításban, a dogmában van a hiba.
5. fejezet: Vihar, földrengés, Jacques vízbe fullad
Ennek a fejezetnek az isteni gondviselés megkérdőjelezése a célja, amelyben Voltaire deista álláspontja rajzolódik ki: Isten megteremtette a világot, majd magára hagyta azt működésében.
6. fejezet: Az autodafé
A Candide talán egyik legsötétebb fejezete: a kereszténység bírálata, a koncepciós perek mechanizmusának bemutatása és a bűnbak-képzés európai történelemben oly gyakori folyamatának keserű bemutatása.
7. fejezet: Az öregasszony, mint megmentő; találkozás Kunigundával
8–9. fejezet: Kunigunda története
A bolgár kapitány, a zsidó kereskedő és a főinkvizítor. Egy dologban minden ember hasonlít egymásra: a mérhetetlen erkölcstelenségben. Kunigunda szavaiból nem az őszinte megbánás és fájdalom, sokkal inkább az önigazolás szándéka hallatszik ki (önvédelem: Candide előtt tiszta akar maradni). Ennek következménye a kettős gyilkosság.
10. fejezet: Candide-ék Cadizban hajóra szállnak
11. fejezet: Az öregasszony története
Az öregasszony szerepe a Commedia dell' arte-hoz hasonlóan a naiv fiatalokat segítő idősebb személy.
12. fejezet: Tunisz, Tripolisz, Konstantinápoly, Algír, pestis, Moszkva és Németország volt az útvonala az öregasszonynak.
13. fejezet: Újra elválik egymástól Candide és Kunigunda
14. fejezet: Találkozás Kunigunda testvérével, aki egy jezsuita pap lett Paraguay-ban (erőszakos katolikus hitterjesztés; világi hatalomra törekvő felekezet). Erős a jezsuitákkal szembeni kritikája Voltaire-nek.
15. fejezet: Candide kénytelen újabb gyilkosságot elkövetni
16. fejezet: Majmok, lányok a Füleseknél
A francia felvilágosodás az angoloktól örökölte azt a szokást, hogy több kultúrát összehasonlítson. (L. Gulliver, Robinson, Perzsa levelek) Öröknek hitt dolgokat kérdőjeleznek meg ezzel.
17. fejezet: Eldorádó
Eldorádó nem csak pozitív jelkép. Valóságos ország (!), nem csak álmodja vagy képzeli Candide, hiszen pénzt is hoz innen (ettől valóságos !?). Az egyik értelmezés szerint Eldorádó az eszményi társadalom. Egyesek szerint a fejlődésre képtelen statikus, unalmas világot jelenti (mint Platón Állama (Spárta), hierarchikus, mint India vagy Egyiptom: nincs magántulajdon, művészet, az állam nem elhagyható)
Voltaire a magántulajdon mellett áll, a platóni államot (Spártát) és Eldorádót nem-ideálisnak tartja.
Eldorádó nem lehet ideális, utópisztikus állam, ha arra gondolunk, hogy Voltaire a magántulajdonban látja a társadalmi fejlődés alapját. Az állam feladata a tulajdon védelme. Az Eldorádó figyelmeztetés, fenyegetés és nem a legfőbb jó: statikus, elzárt, idegeneket be nem engedő „ spártai” .
19. fejezet: Candide-ék Surinamba érkeznek, de a város előtt találkoznak egy megcsonkított rabszolgával (leigázzák mint egy állatot, faji megkülönböztetés)
Surinamban Candide többször is szerencsétlenül jár: becsapják, ellopják kincsét. Megkeresi a legszerencsétlenebb embert, amivel szintén Pangloss állítását akarja cáfolni. Megtalálja Martint, a pesszimistát.
20. fejezet: Hajón utaznak Európa felé, mikor meglátják a piros állatot hátán a sok kinccsel a vízben úszni. Kiderül, hogy azért van ott, mert a hajó, amin elvitték és amin eredetileg Candide is rajta lett volna több száz utasával együtt elsüllyedt.
21. fejezet: Franciaország előtt Candide és Martin beszélgetnek a szerelem, rágalmazás és az üres locsogás országáról, melynek fővárosa, Párizs, maga a káosz.
22. fejezet: Candide és Martin Franciaországban vannak, megnézik a fővárost, Candide azonnal beteg lesz. Párizsban a barátságot is a pénz miatt kötik. Egy abbé színházba viszi a hősöket, a színésznő nagyon hasonlít Kunigundára, de helyette egy márkinével találkozik, aki enged Candide-nak (a gyűrűje miatt) már az első éjszaka egy veszteséges kártyaparti (-50000 frank) és egy hosszú beszélgetés (a kultúráról) után.
Állevelet kap Kunigundától – természetesen az abbé a szélhámos –, majd letartóztatják, de megvesztegetnek egy rendőrt, aki egy Angliába induló hajóra teszi őket.
23. fejezet: Angliában. Portsmouthban tanúi lesznek egy kivégzésnek. Az admirális nem ment elég közel a francia hajóhoz. Candide-ék azonnal Velencébe indulnak.
24. fejezet: A Szent Márk téren két boldognak tűnő embert látnak, fogadnak Martinnel, hogy valóban boldogok-e. Meghívják őket ebédre. A lányról kiderül, hogy ő a néhai báró szolgálója Paquette, aki betegsége miatt is nagyon szerencsétlen, másrészt egy gyóntató, egy orvos és egy bíró kezén (!) ment keresztül, majd ezt a mesterséget kénytelen volt folytatni Velencében is, ahová a bíró oldalán jutott. Fráter Giroflée sem boldog, hiszen szülei kényszerítették kolostorba, ahol viszály és gyűlölet van. Candide Martin ellenzése ellenére pénzt ad a két szerencsétlennek.
25. fejezet: Pococurante szenátornál. Mindenről kiábrándultan, fanyalogva beszél, még Horatiust, Catót és Miltont is leszólja: a világ nem jó.
26. fejezet: Megérkezik Cacambo, mint rabszolga. Hat idegennel találkoznak, akikről kiderül, hogy elűzött uralkodók és farsangolni jöttek Velencébe. Pénzt adnak a legszegényebb királynak.
27. fejezet: Candide, Martin és Cacambo egy török hajón elindulnak Konstantinápolyba. Kiderül, hogy Cacamboék kalózok fogságába estek, Kunigunda a Száműzött Rákóczinál edényt mosogat Konstantinápolyban. Candide kiváltja Cacambot. A hajón két gályarabban Panglossra és Kunigunda bátyjára ismernek és őket is kiváltják. (Pangloss is tapasztalja, hogy az élet nem jó.)
28. fejezet: A fiatal báró elmeséli, hogy felgyógyulása után spanyol fogságba esett. A rend Konstantinápolyba rendelte. Egyszer együtt fürdött egy muzulmánnal, ezért lett gályarab.
Panglosst felakasztása után egy kirurgus vette meg, s boncolta, de kiderült, hogy a holtnak hitt Pangloss még él. Felépült, majd egy máltai lovag szolgálatába állt, aki eladta egy velencei kalmárnak, aki Sztambulba vitte. Egy mecsetben félreérthetően viselkedett egy nővel, ezért lett rab. Gondolkodása azonban nem változott meg, hiszen filozófus.
29. fejezet: Kiváltják az öregasszonyt és Kunigundát. Candide elborzad Kunigunda látványán. Tanyára költöznek. Kunigunda házasodni akar, a bátyja viszont nem akarja engedélyezni.
30. fejezet: Candide azért is elveszi feleségül Kunigundát, és a bárót visszaküldi a gályán Rómába, a rend generálisához. A zsidók mindenükből kifosztják őket, csak egy kis majorságuk marad. Azon vitatkoznak, melyik a rosszabb: az eddigi életük, vagy a mostani tétlenség. Paquette és Giroflée is megérkeznek, akik felélték a pénzt, amit Candide-tól kaptak, börtönbe kerültek, majd a fráter felcsapott töröknek. A találkozás új vitákat eredményez.
Egy öreg megvendégelte a „ családot” saját kertjének gyümölcseivel, s figyelmeztette a hősöket, hogy a munka arra jó, hogy három bajt megelőzzön: az unalmat, a bűnt és a szükséget. ezután a kis major felvirágzott. Pangloss néha bonyolult fejtegetésekbe kezdett, de Candide ilyenkor mindig a munkát hozta szóba.
A kis major a paradicsomba való visszatérés szatírája. A föld nem az édenkert, de nem is a pokol. Panglossnak és Martinnek sincs teljesen igaza. Az öregasszony ezt mondja a műben: „ …de hát szeretem az életet. Ez a furcsa gyengeség talán leggyászosabb hajlandóságunk: mert hát van-e butább dolog, egyre hordoznunk azt a terhet, amelyet bármikor eldobhatnánk?” Ha nem magyarázni, hanem élni akarjuk életünket, ha okoskodás helyett a munkát választjuk, még talán boldogok is lehetünk.
Rousseau
Új Heloise
Rousseau jelentősége az Új Heloise, A társadalmi szerződés és az Emile című munkák megírásában keresendő. Az Új Heloise a kor legnagyobb könyvsikere, óriási divatot teremt a szerelem szentimentális forradalma. A történet: egy szegény művelt fiatalember beleszeret egy gazdag nemesi báró lányába, nem lehetnek egymáséi (a polgár küzd a feudális házasság ellen az őszinte érzelmek jegyében). A szenvedély és az erény, az erkölcs és a becstelenség küzdenek egymással. Testi kapcsolat alakul ki a két fiatal közt, ami egyértelműen a züllés jelképe, majd Julie megjavul, erényes felesége lesz férjének, majd bekövetkezik a tragédia.
Julie boldog házassága egy kis idealizált közösség képét mutatja, erényes felesége lesz férjének, ám amikor az ifjú Saint-Preux visszatér, és Julie, férjével együtt rábízza gyermekük nevelését a szerelem, a szenvedély újra fellángol közöttük. A gyermek azonban tragikus baleset folytán meghal (beesik egy tóba), Julie tüdőgyulladást kap (a gyerek után ugrott), majd gyermeke után megy, haldokolva Saint-Preux nevét suttogja.
Emile
Az Emile nevelési regény (pedagógiai regény) (nevelődési regény: XIX. századtól; egy személy életét mutatja be (karrier regény, fejlődési regény)), ami egy Emile nevű fiatalember nevelését mutatja be. Rousseau bemutatja, milyennek kellene lennie minden nevelési folyamatnak. A természetes, önzetlen polgár (citoyen) nevelésének legfontosabb szempontjai: anya-gyermek kapcsolatának fontossága, a gonoszság elkerülése, az érdeklődés felkeltése, a kíváncsiság, a kreativitás, a gyakorlati érzék, kézügyesség, testkultúra fontossága a civilizációtól távol, az érintetlen természetben. Először a testi-érzéki fejlesztés, majd az ismeretek később színházjelenetek során és nem könyvek, magyarázatok alapján tanuljon erkölcsi kérdésekről, és Istenről a már csaknem megérett ifjú halljon először.
A társadalmi szerződés
Rousseau-nak ez a műve a legfontosabb politikai szempontból, szinte a forradalmat készíti elő. A műben minden rossz felelőse a magántulajdon, amelynek megjelenésével az ember önzővé, kapzsivá, gonosszá, erőszakossá, soha ki nem elégíthetővé, embertársát kizsákmányolóvá stb. lett. Egyben a népfelség elvét is megfogalmazza. „ Ne a társadalom, hanem a természet tanítson minket” (ősállapot, aranykor).
Vallomások
Ez Rousseau utolsó műve.