1. Királydrámák

• a rózsák háborúja; Jeanne d'Arc; Anjou Margit
• a mû végén VIII. Henrik hozza el a békét
• TUDOR-MÍTOSZ

• a nagy machiavellista hõs a gondolkodó, gátlástalan gazember megrendezi a káoszt, a gyilkosságok sorozatát, ám a káosz õt is elnyeli

• A hatalom lélektorzító hatását ebben a mûben egy kisszerû emberen mutatja be Shakespeare. Ezt a témát a XX. századi német drámaíró, Dürrenwatl is feldolgozta.

• a korona méltatlan képviselõje, akitõl éppen ezért kell elvenni a hatalmat

• V. Henrik (az eszményi király) nevelõdéstörténete
• megjelenik Falstaff figurája

• zseniálisan rossz darab
• ERZSÉBET-TUDOR-MÍTOSZ

2. Komédiák

• A komédiák fõszereplõje a „ nevetés” és a „ halál” , melyen a hõsök úrrá lesznek. Shakespeare mûveiben a szárnyaló reneszánsz kedély és az attikai ókomédia hagyományai keverednek – Arisztophnész; római követõje: Plautusz. Két másik fontos forrása a commedia erudita (olasz, humanista vígjátékok) és a commedia dell' arte (vásári komédia). A komédiák központi témája a boldogságkeresés, melynek eszköze és célja a szerelem. Bohózati humor, borsos népnyelv, az emberi ostobaság keveredik költészettel, lírai szóvarázzsal és igen gyakran melankóliával. A komédiák tanulsága szerint az ember tökéletlen, de tökéletesíthetõ.

• Plautusz receptje alapján még kiforratlan helyzetekre épülõ mû, felcserélhetõ párok, ikrek stb.

• barátságmotívum; elõször jelenik meg a népi zseniális bohóc

• az elsõ igazi Shakespeare komédia; négy nevarrai fiú és négy okos francia lány szerelme, melyben elõször jelenik meg a józan nõi ész, a hölgyuralom, bár a cselekmény eléggé vérszegény

• A Romeo és Júlia paródiája egy összeurópai tündérmesében, melyben keveredések és átváltozások össztáncát látjuk. A történet négy szála egymást minõsíti és a szerelem sokféleségére, változataira figyelmeztet. Athén képviseli a tudatos világot, a nappalt, az erdõ pedig éden-metafora, mely egyszerre tündéri és sötét. Oberon az értelem, Titánia a sötét termékeny erõ, Zuboly pedig a nyers állati vadság jelképe
• A darab megbízásra készült, valószínûleg Erzsébet unokatestvérének, Elisabeth Carynak Lord Berkeleyjel kötendõ esküvõjére.

• A mû hõse, Falstaff már a királydrámákban is megjelent, itt azonban egyértelmûen komikus, börleszk figura, a commedia dell' arte enni-inni szeretõ figurája, melynek középpontjában szintén a szerelem áll, itt elsõsorban a testi valóságában.

• A reprezentatív szerelmesek: Héro és Claudio, a mese történetét megadó szerelmesek: Beatrice és Benedetto.

• Thomas Lodge hasonló témájú mûve ihlette az Ahogy tetszik cselekményét. A mûben Shakespeare nem a pásztorjátékok paródiája a fontos, hanem az „ erdõ” .
• Vízkereszt vagy amit akartok
• Shakespeare utolsó komédiája, melynek befejezése, hangulata, bohócfigurája komor, sötét, a shakespeare-i világ elkomorulását mutatja, ezután keletkeznek a tragédiák, ahol már szétfoszlik a jól berendezett világ Tudor-mítosza.
• Az utolsó komédia, amely egyrészt a legkiforrottabb, másrészt a legkegyetlenebb.
• Alkalmi darab (de a tartalomnak nincs semmi köze az alkalomhoz).

3. Tragédiák

• Háromféle szerelemélmény jelenik meg a mûben, ebbõl is látható, hogy a szerelem a reneszánsz korélmény mindent magában rejtõ metaforája. Mindhárom szerelemélmény egyszerre van jelen, de úgy, hogy azok egyoldalúsága megszûnik, de lényegük megmarad.
• A mese eredete bizonytalan. Xenophon is ír már sorsüldözött szerelmesekrõl. Dante korában élt két torzsalkodó család, Guelf- és Ghibellin-párti Montecchi és Capelletti néven. Dante be is helyezte õket a purgatóriumba és majd a Dekameronban is szerepelnek hasonló motívumok. Ezután igen sokszor fölbukkannak még a különbözõ változatok, ám Matteo Bandello 1554-es változata a Romeo és Giuiletta különösen figyelmet érdemel, igazi reneszánsz novella. Angliába átkerülvén Arthur Brooke mûve versben született meg Romeusz és Júlia tragikus históriájában.
• A szonettezõ poéta és a színházi rendezõ találkozott a mû leírásakor. Kihagyott a motívumokból, ahol lehetett, felgyorsította az iramot, ám új figurákkal gazdagította: Mercutio, a dajka és Lõrinc barát alakja már az õ leleménye.
• A szerelem öngyulladó természetérõl a fiatalság lázas égõ öngyulladásáról a kamaszok ön- és közveszélyes energiájáról, agressziós és erotikus mohóságáról szól a Romeo és Júlia.

• források: A szüzsé Belleforest Tragikus históriák címû mûvébõl származik, de már Belleforest is modernizált. Ez eredetileg egy brutális történelmi regény volt, amit Saxo Grammaticus XII. századi dán történész írt Dánia történetébõl. Ezt a mûvet 1514-ben latin nyelven kinyomtatták, s így került Angliába. De Saxo is csak lejegyzett egy szájhagyomány útján terjedõ Amlet-mondát. Az Amlet-monda eredete a germán õsidõkbe vész
• szerkezet:

• Helsingör, éjszaka
• õrök és a szellem
• Horatio és a szellem
• Hamlet és a szellem
• Hamletet a király és a királynõ nem engedi vissza Wittenbergbe
• Claudius megfigyelése; imádkozás közben megnemölése
• Laertes Párizsba küldése
• Polonius megölése a függöny mögött
• Laertes visszatérése, Claudius elleni támadása
• Claudius Laertest felbujtja Hamlet ellen
• Ophelia halála
• temetõ-jelenet
• sírásók: a sírásók képviselik a mûben a groteszk életérzést
• Hamlet III. felvonásban elhangzó nagymonológja élet és halál tragikus, fennséges misztériumáról szól, a sírásók azonban a halál rút, torz és egyben nevetséges (groteszk) voltát hangsúlyozzák. E két egmással szembenálló halálfelfogás képekben is megjelenik: a sírásók nem ismernek kegyelletet, dobálóznaka csontokkal, míg Hamlet tisztelettel és fájdalommal tartja kezében az emberi koponyát.
• Claudius aljas csele nyilvánvalóvá teszi bûnösségét és Laertest is eszközül használja föl tervéhez

• Shakespeare két lábbal középkor talaján állva összefoglalja a középkori haláltánc-motívumot
• Hamlet halálképében már megjelenik a humnista szkepszis. Amíg a középkori ember számára a halál utáni élet színtere és ténye nyilvánvaló volt, addig a reneszánsz embernek – fõleg a humanóriákon nevelkedettek – egyre több kétely, sokkal kevésbé evidens képzetek kísérik gondolkodását. A hamleti forrásokból látjuk, hogy az emberiség õsi emlékezetébe veszõ véres sejtelmes történet hogyan válik az emberi lélek legmélyebb rajzává.
• A címszereplõ alakja magát az emberi lelket, a gondolkodó embert jelképezi; a nagytragédiák hõse a világ gonoszsága és a hõs hübrisze, a Hamlet esetében azonban a meghatározó bûntényt nem a fõhõs követi el. A bûnesetet a világ „ normálisnak” látja, akinek ez nem normális, az õrült.
• Hamletnek rengeteg arca van és a reneszánsz új erkölcs önmagával is megütközik a mûben.
• Az individualizmus (önzõ, önmaga érdekeit szem elõtt tartó machiavellista hõs) ütközik össze a reneszánsz sokoldalú individuummal (személyiség).
• Hamlet hasonlít a bohócokra, hiszen érzi, hogy hamis, hazug világban és, míg a többiek azt hiszik, hogy õk a normálisak
• Hamlet azt hiszi, hogy minden viszonylagos
• eltagadja szerelmese lényét, helyette halálvágya van
• melankólikus értelmiség
• Hamlet a leghíresebb dán
• a színháztól függetlenül élõ legenda
• örökké élõ mû (benne vannak a korszak jellegzetességei)
• a kor tükre
• a mûnek egyszerre kelle lennie shakespeare-inek és mainak
• a jelmez nem fontos, a tapasztalatok kifejezése viszont igen
• minden benne van amit a közönség akarhat
• mindenkit szétmorzsol a világ
• Fortinbras az „ erõs kezû” férfi

A Hamlet egy olyan konfliktusos dráma, amely egy nevelõdéstörténet is egyben. Ez a nevelõdéstörténet azonban nem a világba belépõ ifjúról szól, hanem az onnan kilépõrõl. Ahogy a Romeo és Júliában sem generációk ütköznek egymásba, hanem a tragédiát a fiatalok öngyulladása okozza, úgy a Hamletben sem csak a középkor és a reneszánsz ütközik, hanem két reneszánsz életfelfogás: a mindenkin átgázoló machiavellizmus és az összetett humanista, kételkedõ igazságkeresõ egyéniség, aki egyedül van a világban. Az új kor erkölcse tehát önmagával ütközik össze, ahogy Hamlet is folyton önmagába botlik, ellenképeiben önmagára ismerhet: Fortinbras helyére tör, Laertes az életére, ám mindketten apjukon állnak így bosszút, ügyük tehát egyforma.