RENESZÁNSZ
Reneszánsz (újjászületés)
1. A reneszánsz egy olyan újjászületést jelent, amelynek hátterében a polgárság megjelenése, a gazdaság megváltozása, a földrajzi felfedezések megnövekedett súlya, a városok fejlődése áll. Ezen gazdasági, társadalmi talajon jön létre a reneszánsz, amely egy komplex művelődéstörténeti kategória, fogalom.
2. A reneszánsz ideológiája (hivatalos eszmerendszere) a humanizmus, ám ez csak az uralkodó elit számára hozzáférhető műveltséganyag, a reneszánszra általában a panteizmus (természetisten-elvűség) jellemző.
3. E kor művészete hatalmas fellendülést hoz, minden dolog mértéke az ember, és ezt a különböző művészeti ágak is közvetíteni hivatottak. A zene, az irodalom és főként a képzőművészet "először Észak-Itáliában szellemóriásokat szült".
Reneszánsz képzőművészeti alkotások:
Michelangelo
Michelangelo
Michelangelo
Tiziano
Tintoretto
Giorgone
Raffaello
Raffaello
Ismeretlen magyar szerző
Bartolomeo Colleoni
Boticelli
A reneszánsz Firenzéből indul, ennek társadalmi-gazdasági okai vannak. Már itt megjelenik a reneszánsz minden jellegzetessége: az emberi egyenlőség, az akarat szabadsága, a szerencse szerepe, egzotikus kultúrák és a népművészet keveredése, új típusú természetszemlélet, melynek középpontjában az ember áll, harmónia kint és bent, individualizmus (individuum = személyiség, individualizmus = a személyiség függetlenedése), a belső én gazdagodása, művészeti plaszticitás.
Petrarca
Petrarca életében egy sajátos kettősség figyelhető meg, célja: híresnek lenni, bekerülni a közéletbe, költőfejedelemmé válni, Cicero leveleit gondozni és kiadni, a latin klasszika filológia (humanista) ismerője lenni, és a valóság: olasz nyelven írott szonettköltészetével az utókor a legelső és egyben egyik legnagyobb mesterét látja.
A szonett 14 sorból álló, 4 szakaszos vers: az első két versszak 4-4, a harmadik és a negyedik 3-3 soros. Az első két versszak egy rímrendszert alkot (két rímmel), a második két strófa egy másik rímrendszert (két vagy három rímmel). Eredeti rímképlete a következő volt: abba-abba-cdc-dcd. Később ettől eltérő rímelhelyezések is kialakultak.
A szonett formailag egymástól elütő két-két strófája eredetileg két különböző szerkezeti egységet alkotott: rendszerint ellentétet, szemben álló motívumokat tartalmazott. A rímrendszerek őrzik ugyan a szonettek két részének különállását, Petrarca azonban feloldja a hagyományos szerkezetet: csak az utolsó strófa hoz új elemet, az első hárommal ellentétben álló gondolatot, érzelmi tartalmat.
Giovanni Boccaccio (1313-1375)
A Dekameron keletkezési története és kerete
Az 1348-as pestisjárvány elől három fiú és hét lány vidékre menekül. A mű középponti alakja Fiametta, Boccaccio egykori szerelme, aki elmeséli a mű elején, hogy az egészet ő is hallotta Coppo di Boghesétől, ezzel megkettőződik a kerettörténet, így Boccaccio szinte a valóság illúzióját adja.
A novella az 'új' szóból ered, jellegzetesen reneszánsz epikus műfaj, nem pusztán az különbözteti meg a regénytől, hogy rövidebb, hanem sajátos szerkezettel bír. Általában egy-két fontos szereplő életének egy döntő eseményéről mesél, egy anekdotikus maggal rendelkezik, s e köré szerveződik a mű.
Dekameron
Ötödik nap
Kilencedik novella
A mű főhőse Federigo, boldogsága valóságos csoda. A mű során mindent feláldozott, mégsem lett övé az imádott hölgy, és amikor már semmije sem volt, akkor érte el vágyott célját. A boldogságot tehát ki kell várni. Az élet értelme nem lehet más, mint ennek a boldogságnak az elérése, amely felveti az áldozat gondolatát is.
Federigo mindenét eltékozolja, hogy szerelme kegyeit megnyerje. Ám nem az az áldozat, ha valaki a sokból ad valamit, hanem amikor a legértékesebbet kínálja föl. A sólyom jelkép. Tragikussá is válhatott volna, hogy Federigo hamarabb és nem olyan formában adta oda a madarat, ám egy szerencsés, véletlenszerű fordulat kedvezett neki. Ám ez a boldogság két másik ember halálán múlott.
Federigo boldogságának a titka a szerelemélmény kizárólagossága, feltételnélkülisége és az a gondolat, hogy az ember nemesebbé válik, ha egy méltó lényt szeret, még akkor is, ha a másik nem viszonozza.
Boccaccio erotikus novelláiban két kópé tesz rendet a fiatal szerelmesek javára, az álszent papok ellen, a kéjsóvár öregekkel szemben, a természetes élet és a testi szerelem jegyében.
(Shakespeare az angol reneszánsz legnagyobb alakja, főleg tragédiáiban és kései komédiáiban együtt ábrázolja majd azt, ami az itáliai reneszánszban még szétszakítva jelent meg.)
Jellegzetes figurái novelláinak: az együgyű polgár, a ravasz barát, a mindent elrendező városi kópé, a néhol naiv, néhol értelmes fiatal szerelmesek...