A francia klasszicizmus a világ, ill. Európa más országaira is hatással van, Németországban klasszikának nevezik azt a mûvészeti stílust, amelynek két legnagyobb alakja Goethe és Schiller, és amelyben megfogalmazódik egy új világkép.

• Jelentõsége: A világirodalom egyik legnagyobb óriásának „ leggoetheibb vonása a teljesség” .
• Goethe életmûve, szerelmei, beszélgetései egy egész Goethe-kultuszt eredményezett. „ Az európai humanitás egyik legszebb alkotása; az európai ember Goethében önmagát tisztelte meg és emelte fel tiszta magaslatokba; benne önmagunkat szeretjük, azt, ami magunkban szeretni való” (Szerb Antal).
• Goethe önéletrajzi ember, minden amit írt megélt élmény, járatos a természettudományokban, de csak az érdekelte, ami saját kíváncsiságát, személyes világát érintette. A laboratórium és a differenciálszámítás már élettelennek, érdektelennek, öncélúnak tûnt a számára.

1. 1749-ben Frankfurtban született, édesapja jómódú polgár, mûkedvelõ, irodalomszeretõ ember. Életének elsõ fontos fordulata 1770-ben éri: Strassburgban megismerkedik Herderrel és a Sturm und Drang ifjainak mozgalmával. E mozgalom a szentimentális új mûvészeti stílus jegyében lázad a feudális erkölcsök, a szerelmet, érzékenységet, szabad párválasztást elnyomó konvenciókkal (megszokásokkal) szemben, és a szenvedély, szerelem és a szív jogát képviseli, bizonyos szempontból szembeáll a klasszicizmus merev racionalizmusával.

Elsõ szerelme Friderike von Brion, akivel hiába él boldog idõket úgy érzi el kell hagynia, nem szûkítheti le életét egy polgári középszerû boldogságra.

2. 1772: Wetzlar. Még erõsebben hat rá ekkor a szentimentalizmus, és megírja a szentimentalizmus legnagyobb levélregényét: Az ifjú Werther szenvedéseit. „ Az embernek lelke van” .

1775: Karl Agust herceg a weimari udvarba hívja a híres írót, aki elõször kamarai elnök, majd mindenható miniszter lesz Weimarban. Politikai karrierje töretlen, s egy újabb szerelem várja az immár érett férfit, Frau von Stein (Stein-né (?)) a hölgy.

1786: Itália, ahol mindenféle szempontból fordulat áll be életébe, mûvészete a klasszikus ég alatt klasszikussá válik.

Winckelmann a görögségben tehát csak a harmóniát látta, Lessing a Laokoon-szoborcsoportot vizsgálva már észreveszi a diszharmonikus bemutatást is, majd Nietzsche a XIX. század végén a dionüszoszi elv fontosságára hívja fel a figyelmet, de Goethe mindezt megérezve az itt írt drámájában (Iphegenia Taurisban) a vad erõk és a harmónia harcát mutatja be. Csak az szabadulhat ezektõl a sötét erõktõl, aki legyõzi önmagát. Legközelebbi barátja Schiller lesz, az egyetlen, akit közel enged magához és közösen is alkotnak.

A Faust-legenda õse: a középkorban jelenik meg az a mitikus figura, aki emberi kíváncsiság által hajtva nem elégszik meg a korlátolt tudással, eladja lelkét az ördögnek, hogy mindent birtokolhasson. A reformáció irodalmában újra fontos figura lesz Faust, még mindig negatív figuraként, majd Marlowe mûvében egyre több pozitív vonást mutat, hogy Goethe-nél az európai ember legcsodálatosabb jelképévé legyen.

A Faust mûfaja: Emberiségdráma vagy világköltemény, amely elõször Dante Isteni színjátékában öltött testet, s melyben a hõs az egész emberiséget reprezentálja. Tassó: Megszabadított Jeruzsálem, Milton: Elveszett paradicsom, Byron: Káil, illetve Manfraid, illetve Madách Imre: Az ember tragédiája tartoznak még ebbe a mûfajba. Mûfaja nem egyértelmû: drámai költemény, vagy lírai dráma. Az ilyen mûveket könyvdrámának is szokás nevezni. Szemben a kifejezetten színpadra szánt közönséget és elõadást feltételezõ darabokkal, e mû elsõsorban olvasásra szánt alkotás.

Faust alakja: A mû fõhõse létezõ személy volt, annyit tudunk róla, hogy 1540-ben halt meg, tudós, gondolkodó feltehetõleg alkímiával is foglalkozó német doktor, aki a Rajna partján egy városban halt meg. A reformáció fölkapja ezt a témát és az ördöggel kötött szövetség gondolatát bûnösnek ítéli

1. Középkori népkönyvek;
1. Az ördöggel cimboráló alkimista reformációbeli írott források;
1. Marlowe Faustja;
1. Goethe elõször 1772-ben foglalkozik vele, erre három évre született az Õs-Faust, mely a Margaréta-történetet foglalja magában;
1. A végsõ, ennél jóval bõvebb két részbõl álló dráma elsõ része 1808-ra, második része 1831-re készül el.

Az emberi létezés végsõ kérdéseit két elv egymással szembeni harcára vonatkoztatja, Faust a tudásvágy, a kíváncsiság, a mindig új utakra törõ emberi akarat és vágy, Mefisztó pedig a szkepszis (kétely) és a relativizmus szelleme (minden érték viszonylagos, megkérdõjelezhetõ).

A mû kerete egy fogadás. Már a Jób könyvében is találkozunk ezzel a motívummal: Isten és az ördög között fogadás köttetik az ember lelkéért, ha a Sátán gyõz, az „ ember” , vagyis Faust a pokolé lesz, ha Isten, akkor a mennyországé.

A mû alaphelyzete második vonulatában a mágikus varázslattal kísérletezõ doktor rádöbben élete hiábavalóságára, öngyilkossági szándékából az esti misére szólító harangszó téríti vissza, majd a Mefisztóval kötött szerzõdés elõzményeként a húsvéti séta következik.

1. A találkozás – Margit elutasítja Faust ajánlatát
1. Este – A kis leányszoba láttán Faustban felébred a polgári család intim menedéke, tiszta idillje, tisztességes biztonsága iránti vágy.
1. Sétány – Faust már õrülten szerelmes. Mefisztó egyre vadabbul próbál ellenkezni az õszinte szerelem ellen.
1. A szomszédasszony háza – Márta Margit ellenképe, a kerítõ, a pénzre és érzéki vágyakra éhes, akár az ördöggel is frigyre lépne, ha önzõ érdeke úgy kívánja. A két asszony portréja még erõteljesebben kirajzolódik.
1. Utca – Faust és Mefisztó tele tervekkel lépnek Gitta (Margit) szobájába. A szerelem Mefisztói kétségekbe van ásva.
1. Kert – Itt sétál Faust és Margit és Márta Mefisztóval. Párhuzamos jelenet: harmonikus szerelem és diszharmonikus szerelem (nincs harmónia diszharmónia nélkül).
1. Kerti kunyhó – a szerelem beteljesülése.
1. Erdõ és barlang – Faust elsõ kétségbe esése, védekezik az ördögi kísértés ellen, mégis enged a csábításnak.
1. Margit szobája – A szerelmes és egyben kétségbeesett ének.
1. Márta kertje – Elõre megsejtett vég, prófécia; a szerelem a halál. Legfontosabb hozadéka: Margit felismeri Mefisztóban az ördögöt, a tisztaság megérzi, hogy a közelében a „ rossz” . Faust is hisz, de nem a dogmatikus hit az övé, hanem a panteizmus, tehát Istent a természetben keresi. Faust itt adja át az üveget.
1. A kútnál – A vég jövendölése: Erzsi (Liza) elmeséli, hogy Bori (Boriska) fiúkkal járkált, s pórul járt. Margit egy ideig védte, s a fiút hibáztatta (azt akarja, hogy Faust feleségül vegye).
1. Toronyfal – Ima a Szûzanyához. Az éjszakai találkozás megelõlegezése.
1. Éjszaka – Bálint hazatér a katonaságból, az anya már halott. Bálint igazságot akar tenni, s ez lesz a veszte.
1. Dóm – Margit szenvedéseinek egy következõ fázisa. Margit lelkiismerete kivetítõdik. A hármas gyilkosság elõrejelzése. Margit nem tudta, hogy az anyjának mérget adott, nem tudta, hogy Bálint megtudja félrelépését.
1. Boszorkányszombat – sok néphiti elem, trágár, erotikus, obszcén utalások. Az európai és antik népek népi motívumai találhatók meg, melyekben a gonosszal kapcsolatos utalások vannak. Faust majdnem beleesik a vad erotikus táncba, az animális, erotikus gondolatok örömébe. A tánc közben megpillant egy halvány lányt, akiben Margitot véli felismerni Faust és ez menti meg a haláltánctól, ugyanakkor Faust mondja ki Margit ítéletét.
1. Intermezzo: Oberon–Titánia betét.
1. Borús nap, mezõ – Faust és Mefisztó itt prózában társalog, már nem bírnak versben beszélni. Faust „ megdorgálja” Mefisztót, mert nem szólt neki Margitról.

A Faust második részében a német császári udvarban találja magát a hõs, ahol politikai karriert fut be, majd az antik mítoszok világába kalandozik. Beleszeret Helénába, akit a varázstükörben elõször megpillantott. Gyermekük is születik: Euphorion, aki a költészet és a szabadság jelképe és a XIX. század nagy angol költõ, Byron adja a mintát, illetve a mitológiai Ikarosz. Ugyanis Euphorion szárnyalásában túl közel merészkedik a naphoz és lezuhan. Heléna ekkor bánatában elhagyja Faustot, s visszatér a mítoszok világába. Ekkor a hõs visszatér a „ mába” , a közboldogságért, mások javáért, a többi emberért akar élni. Egy tengerparti mocsaras birtokot akar lecsapolni, gátakat épít, idõközben egyre öregebb, megvakul, de a küzdést, a közjóért való tettet nem adja föl, s még az utolsó pillanatában is lelki szemei elõtt látja, hogyan épülnek fel eleven, nyüzsgõ városok a mocsarak helyén.

• szemben Goethével sokkal kevésbé teljes életet él, s Goethével szemben az esztétika, a mûvészetelmélet és nem a természet felé vonzódik
• Goethe kifelé, Schiller befelé fordul
• A naiv és szentimentális költészetrõl címû mûvében ezt mondja: két fajta költõ- (ember-) típus van az irodalomban: a naiv és a szentimentális (modern). A naiv költõ dolga könnyû: csak bemutatnia kell a jó életet (ideálist) (Homérosz, Shakespeare, Goethe). Schiller szerint Goethe az utolsó naiv költõ. A szentimentális költõ dolga a valóság bemutatása. Schiller magát az elsõ szentimentális költõnek vallja, a rossz világot kell szépen ábrázolnia.
• Goethe boldog életet élt, s költészete extravertált (naiv, teljes), Schiller költészete intravertált
• 1759: születése éve; az apa katona, a tekintély és a tisztelet megszállottja, fiát katonai iskolába adja
• 1773: Schiller a stuttgarti katonai akadémiára jár (Karlschule): az iskolában is nagy fegyelmet követelnek, eltiporják a szabadságot. Schiller innen megszökik, mert betiltják elsõ színdarabját, A haramiákat, s Károly herceg betiltja számára a mûírást. Frankfurtban keres megélhetést, majd Lipcsében és Drezdában egy pártfogójánál otthonra talál.
• 1787: Goethe Weimarba hívja, s a jénai egyetemen filozófiát és történelmet tanít
• 1790: megházasodik
• 1799: végleg Weimarba költözik
• 1805: tüdõbajban meghal

• Haramiák: két testvér, Franc és Karl Moor között az apai örökségért testvérharc kezdõdik. Egy lányba szerelmes mindkét fiú, Franc elszereti Karltól Amáliát. Karl bosszút kíván állni az intrikus rossz testvéren. Karl haramia lesz, ám rájön, hogy pusztítással nem lehet pusztításra válaszolni, ekkor öngyilkos lesz. Ez Schiller legsikeresebb mûve.
• Ármány és szerelem (1784): sajátos polgári szerelmi történet. A polgárság lázad az arisztokrácia ellen. Fõhõse egy polgári család lánya. Miller Lujzába beleszeret egy arisztokrata fiatalember. Kapcsolatuk tragédiában végzõdik. (A polgári intimitás drámája.) Ferdinánd a kancellár fia, a kancellár a szerelmesek közé akar lépni. A miniszter szeretõjét össze akarja hozni Ferdinánddal. Egy harmadik, Wurm nevû ember egy cselt eszel ki: koholt vádak alapján Millert börtönbe zárják, s csak akkor engedik ki, ha Lujza küld egy levelet egy udvaroncnak szerelme bizonyítékául, s meg kell ígérnie Wurmnak, hogy senkinek nem mondja el. Ferdinánd meglátja a levelet, s megmérgezi Lujzát. Lujza haldoklása közben elmondja Ferdinándnak, hogy miért írta a levelet. Ferdinánd megöli magát (gyõzött az ármány a polgári család fölött).
• Don Carlos: a spanyol udvarban játszódik. Fülöp fia, Don Carlos lázad az apa ellen, aki királynévé teszi fia szeretõjét. Posa márki a szabadság jelképe, Schiller legkedvesebb figurája, aki Don Carlost meggyõzi, hogy álljon a németalföldi parasztfelkelés mellé. Don Carlos még gyorsan elbúcsúzik apja feleségétõl, mikor apja meghallja az igazságot és lefejezteti fiát. Schiller Posa márkiba írja bele magát, mint szabadságszeretõ embert.
• Tell Vilmos: a svájci szabadságharcról szól Geszler, az osztrák helytartó és Tell Vilmos, a parasztok vezetõje között személyes ellenkezés van. Tell Vilmosnak a helytartó parancsára le kell lõni íjjal egy almát a fia fejérõl. A mûben a szabadságot hangsúlyozza az író.

• Schiller esztétikai, filozófiai mûveket, tanulmányokat is ír:
• 1793: A színpad, mint morális intézmény: lényege a színház, mint az antik görögöknél tanít, felfedezi, hogy a polgárnak nagy szüksége lenne a német nemzeti színjátszásra, elméleti fejtegetés: milyen jó lenne a színház, gyakorlati: miért nincs?
• 1795: Levelek az ember esztétikai nevelésérõl: a mûvészettel filozófiai kérdésként foglalkozik
• Schiller szerint a játékból jön a mûvészet, a munka után játszó ember alkot. A játék és a mûvészet egyaránt a szabadság eltöltésére való idõtöltés.
• a mûvészet nevel, a szépség jóvá tesz