Petõfi Sándor

Petőfi Sándor

I. Élete
1. Gyermek-, fiatalkora

szül. 1823. jan. 1. Kiskörös

Apja: Petrovics István mészáros, anyja: Hrúz Mária

iskoláit apja anyagi helyzetétől függően sok helyen végzi (Félegyháza, Kecskemét, Szabadszállás, Sárszentlőrinc, Aszód, Selmec)

1838.: dunai árvíz + rokon anyagi csődje (kezességet vállaltak) ® anyagi romlás

vándor színtársulathoz szegődik, de apja visszahozza

Sopronban beáll katonának , de gyenge fizikuma miatt 1841-ben leszerelik

1841.: felveszik pápai kollégiumba ® önképzőkör; megismerkedik Jókai Mórral

1842.: Athéneumban megjelenik első verse: A borozó

1842. nov.: vándortársulathoz szegődik

Pozsonyban az Országgyűlési Tudósítások másolásából él

1843. júl.: Pestre megy ® közelebbi ismeretség a radikális szellemű fiatal értelmiséggel; Pilvax kávéházba jár

1844-45.: gyalog bebarangolja az országot, hogy műveinek kiadót találjon

Vörösmarty pártfogásába veszi; Pesti Divat c. lapnál segédszerkesztő ® élete rendeződik

Versek c. kötete: 1842-44 között írt versei

2. Korai költészete

költészete népdalköltészet jegyében indul meg; verseire a korai bordalok hetyke, tréfás hangneme és szándékosan köznapi, egyszerű nyelvhasználata a jellemző (Temetésre szól az ének; Megy a juhász a szamáron)

János vitéz: legjelentősebb korai műve ® korábbi költészet hagyományainak tagadása. Hangsúlyozottan népi hős választásával Petőfi egyértelműen állást foglal a nép felemelkedése mellett

1844. dec.: Természet vadvirága c. vers ® ars poetica; életszerű, természetes költészet eszményét állítja szembe az élettelen, mesterkélt irodalmisággal

1846. ápr.: Felhők c. ciklus Petőfi válságkorszakának legjellemzőbb teljesítménye

1846.: Tízek Társaságának megalapítása ® hozzá hasonló gondolkodású fiatal írók érdekszövetsége

3. Költészetének átalakulása

1846.: költészeti forradalmisága politikai forradalmisággá tágul; nép politikai felemelkedésének dalnoka akar lenni ® költészetében felerősödik politikai líra

forradalom perspektívája új szerepet ad népiességnek

Petőfi népért vívott harcban fegyvertársának érzi Arany Jánost; magyar irodalom talán legszebb költői levelezése születik kapcsolatukból

1846.: Petőfi megismerkedik Szendrey Juliannával; 1847-ben összeházasodnak (nászút Koltón; majd Pestre költöznek)

januári olasz, februári párizsi forradalom híre ® Petőfi forradalmi látomásköltészete jelentőssé válik (Egy gondolat bánt engemet; XIX. század költői)

szerelmi költészetére kor eszménye jellemző: igazi szerelem házassággal végződik (Elértem, amit az ember elérhet; Minek nevezzelek)

4. Szabadságharc

1848. márc. 15. pesti forradalom ® egyik vezető egyénisége. 12 pont, Nemzeti dal a népakarat legfontosabb kifejezői

1848. jún.: Szabadszálláson képviselőjelöltként indul ® csúfos vereséget szenved (A királyhoz c. királyellenes verse is hozzájárul népszerűségének csökkenéséhez)

1848. szept.: Katonai szolgálatra jelentkezik; Bem erdélyi hadseregéhez kerül

1849.: segesvári csatában elesik; tömegsírba temetik

II. Ars poeticái
1.

III. Tájversei
1. Bev.

ebbe a kategóriába tartozó legtöbb verse 1842-44-es időszakban születik

nem hegyvidéken nőtt fel ® élményvilága az Alföldhöz köti; saját környezetében akarja fellelni a szépség forrásait

új tájeszmény: az “Alföld tengersík vidéke” ® nemcsak szülőföldjét, a magyar nép hazáját, hanem a szabadság tágasságának jelképét is kifejezi

természeti táj azt tükrözi számára, amit a társadalomban hiányol

entraveltált költő; a dolgokat a változás jegyében szereti bemutatni: a pusztát nyári forróságában majd téli kihaltságában; a Tiszát mint a Föld legjámborabb folyóját és mint vad áradót

tájakat aprólékos figyelemmel írja le

tájköltészete nem csupán a külső látványt festi le, hanem kifejezi személyes reflexióit is; verseiben maguk a tájelemek is gyakran emberi tartalmakat, tulajdonságokat tükröznek

2. A puszta, télen

1848. jan.-ban születő leíró költemény

meleg szobában ülve emlékeiből szedeget

nem a puszta képe a fő dolog, hanem a téli pusztát szemlélő költő érzése

versvilág 3 fő tényezője: természet, én és társadalom

természet dermedt, élettelen; én csupán külső szemlélő; társadalomból csak perifériára szorult tengődő figurák (betyár, béres) jelennek meg

sivárságot optimista fantázia ellensúlyozza

évszakok összehasonlítása: ősz, a rossz gazda ® ¬ gyűjtögető nyár

téli puszta halotti némasága ® negatív tájfestés; hiányzik mindaz, ami színessé tette a nyári pusztát

természeti jelenséggel (naplemente) zárul, amit véres koronával azonosít ® politikai nézeteit is tükrözi

3. Az Alföld

költő és téma egymásra talál

Petőfi a Kárpátoknak csak elismeréssel adózik; igazi hazája az Alföld

“Börtönéből szabadult sas lelkem” ® metafora: költő önmagát sas képével azonosítja, mely a szabadság szimbóluma is

sas felhők közé repül, hogy egyetlen pillantással felölelje szülőföldjét

bár leíró jellegű, a versben mégis a belső érzések érződnek ® bár a legapróbb részletekig mindent leír a tájról, őt az átfogó egész érdekli

sajátos szerkesztési technika: először tágítja a látókört, majd fokozatosan szűkíti, egy ponttá zsugorítja, végül a horizont legtávolabbi széléig lendíti ® Alföld végtelenségének illúzióját kelti fel

utolsó vsz.: személyes vallomás

4. Szülőföldemen

családias hangulatú tájleíró vers, ebbe is beleszövi érzelmeit

gyermekkort idézi fel: 25 év után tér vissza szülőföldjére, újból gyermekké válik

természeti leírással indít; szülőföldjét dajkával azonosítja

saját magát nyugtalan madárhoz, majd méhhez hasonlítja

gyermekkorának felidézésében estéhez ér, a kifáradáshoz ® hazatérő gyermeket dajka ringatja el

5. Kiskunság

kiindulópontja nem a közvetlen látvány: nagyvárosi élet örökös zajától száll fel a képzelete; lelki szemei előtt lebegnek az alföldi vidékek

csak a napszakok változásából következtethetünk arra, hogy térbeli haladás képei sorakoznak egymás mellé

nagyvároshoz mérten a puszta egzotikumát, páratlan szépségét s egyúttal végtelenségét sugallják a hol apró részletességgel, hol csak nagyvonalúan bemutatott tájelemek

vers megírása idején politikai reményei is Kiskunsághoz kapcsolják (szabadszállási képviselőválasztásokon kíván indulni)

egész verset várakozó bizakodás, optimista derű lengi át

vers végén szélmalmok vitorláinak szüntelen forgása ® nyitottság, befejezetlenség benyomását kelti

IV. Az apostol
1. Háttér

előzmény: szabadszállási képviselőszállásra nem jut be, sőt, menekülnie kell felbőszült paraszttömeg elől ® nép ámítóit hibáztatja

kudarc nem múlik el nyomtalanul; erre utal Az apostol megírása

2. Műfaj stb.

romantikus elbeszélő költemény

cselekmény fő vonalának eseménytelensége, politikai elnagyoltsága miatt epika helyett inkább líra felé közelíti művet

főleg a főhős meditációi révén a lírai elemek uralkodóvá válnak benne

tökéletesen pesszimista mű

állandó témája: szegénység

3. Főhős, Szilveszter

gyermekkorának leírásában romantikus túlzások, kitűnő jellemábrázolások

egyoldalúan ábrázolt, romantikusan statikus hős

Petőfi teljes mértékben azonosul eszméivel

főhősben ellentétbe kerül egymással életcélja és helyzete: míg világboldogító terveit szövögeti, addig a szegénységgel szemben tehetetlen

ifjú hős kedvenc tantárgya: történelem ® következtetése: hosszú időre van szüksége földnek megéréshez

4. Közös vonások

Petőfi Szilveszter életébe saját sorsának szálait is beleszövi (szerelem, család, ifjúkori megaláztatás)

költők; igazságot írják meg

vátesz-költők; a népet akarják vezetni

szabadságvágy

Petőfit nem választja meg, Szilveszter nem fogadja el a nép ® elűzik őket

mindketten első látásra szerelmesek lesznek; házasságot megakadályozzák

Petőfi országgyűlési papírokat, Szilveszter mások munkáit másolja

hisznek abban, hogy nem a nép a bűnös, hanem felbujtói

5. Csalódás

korábbi népvezér-szerep átértékelődik: költőapostolnak nem a népet vezetnie kell, hanem helyette cselekedni, feláldozva magát egy jobb jövőért ® Szilveszter megöli a királyt

Szilveszter elvont népfogalma többször szembekerül kiábrándító valósággal: korábban lelkesedő falusi nép hatalom hatására megváltozva elkergeti jegyzőjét és szintén a hatalom első szavára ijedten dobja el az ifjú költő titkos nyomdában kiadott írását szerzője büntetését követelvén

apostolt, a megváltót az emberek ugyanúgy megrugdalják, megalázzák, mint Jézust; ugyanúgy követelik halálát is

zárásban némi optimizmus: utókor majd megemlékezik a régi korok nagyjairól