1.) A makedónokról nem sokat tudunk biztosan, de valószínûleg az

i.e. 7-8. század táján jelentek meg a Balkán-félsziget közepén. Nem biztos, hogy görögök, de nyelvük hasonló volt a görögökéhez. Törzsszövetségben éltek és a törzsek élén egy-egy király volt. Állattartásból és földmûvelésbõl éltek.

Az i.e. 4. században az Argeades-dinasztia egyesítette a törzseket.

2.) I.e. 413-399-ig uralkodott Archealos, aki lovas és gyalogos hadsereget hozott létre.

Halála után /i.e. 399-359/ anarchia dúlt.

3.) I.e. 359-336-ig volt II. Philippos a trónon. Ekkor kezdett el makedónia terjeszkedni. Kb. i.e. 350-ben vezetett sikeres hadjáratot Thrákia ellen és elkezdõdött érdeklõdni a görögök felé is. I.e. 356-346-ig tartott a Szent háború, melyben Phokis és a II. Philippos által támogatott Thessália állt egymás ellen. Ennek következtében Észak-Görögország makedón fennhatóság alá került.

4.) Athén nyugtalan lett a kereskedelme miatt, ezért kialakult két irányzat. Az egyik, az Isokrates-féle tábor a Makedoniával való egyesítést, a másik, a Demostenes-féle tábor pedig a végsõkig kitartó függetlenséget akarta. I.e. 351-ben voltak tehát a philippikák, majd

i.e. 348-ban a Makedónok lerombolták Olythost. Így már az egész Égei-tenger északi része makedón fennhatóság alá került. I.e. 346-ban békét kötöttek a szembenálló felek.

5.) I.e. 339-ben a Makedónok sikertelenül megostromolták Byzantiont, mert Athén segített a Körbefogott városnak hajóhadával. Byzantion fontos volt Athén számára, hiszen a Fekete-tenger menti Olbiából vásárolt búzát és onnan csak a Boszporusz-szoroson át tudták elszállítani az árut.

I.e. 338-ban ennek hatására le is zalott a khaironeiai csata, melyben az egyik oldalon Athén és Thébai állt, míg a másik oldalon a makedón Parmenion küzdött. A harc görög vereséggel végzõdött.

I.e. 337-ben megrendezték a korinthosi kongresszust, melyen a görögök elismerték Makedónia uralmát, melyért cserébe a görög városállamok megtarthatták autonómiájukat. A kongresszuson kimondták a magántulajdon védelmét és elkezdtek tervezni egy görög-makedón bosszúhadjáratot a perzsák ellen.

I.e. 336-ban II. Philippos rejtélyes körülmények közt meghalt.

Ismertebb magyar nevén Nagy Sándor i.e. 336-323-ig ült a görög-makedón trónon. Hatalomralépése után elsõ dolga uralmának megszilárdítása volt. Ennek kapcsán leverte a görög városállamok lázadását, majd apja 2. feleségét, Kleopátrát, annak fiát és Attalost megöleti. Miután hatalma biztos lett elkezdte perzsa hadjáratának elõkészítését. A perzsa oldalon ellenfele 335-330-ig III. Dareios Kodomanos.

1.) A háborút i.e. 334-ben kezdte el. Egészen a Granikos folyóig jutott el minden ellenállásba ütközés nélkül és a folyó túlpartján máris egy gyõzelemmel gyarapodott a hadsereg. Ez után sorra felszabadították a ion városállamokat. Itt ezalatt csak Miletosban és Halikarnassosban találtak ellenállást. Ekkor jutott el Alexandros Gordionba és vágta el a gordiosi csomót.

2.) I.e. 333-ban Issosnál megütköztek a királyi haderõvel, de itt is gyõzelmet arattak. Dareios megmenekült, de családja fogságba esett. Ez után a Nagy Király meghódította Szíriát és Fõníciát. Itt csak Tyrosban ütköztek ellenállásba. I.e. 332-ben eljutott Egyiptomba, majd ott magalapította a leghíresebb Alexandriát.

3.) I.e. 331-ben ismét nagy csatát vívott a makedón király Dareios ellen. Ez alkalommal Gaugamela és Arbela között ütköztek meg, de ismét Alexandros nyert. Dareios megint megmenekült és ezennel Baktriába menekült, ahol azonban egy Bessos nevû helytartó megölette, hogy majd ezzel eldicsekedhessen a bevonuló új királynak. E galádságáért azonban Alexandros ölette meg õt.

4.) Alexandros sorra hódított tovább:

I.e. 328-ban meghódította a kelet-iráni tartományokat.

I.e. 327-ben feleségül vette Roxanét.

I.e. 326-ban átkelt az Induson és Hydaspesig biztosította uralmát.

I.e. 325-ben visszafordult seregével, majd Babilont választotta fõvárosául.

I.e. 324-ben megtartotta a susai mennyegzõt, ahol 80 makedón vezért 80 perzsa arisztokrata nõvel, 10 000 makedón katonát

pedig 10 000 perzsa nõvel házasított össze, azt akarván elérni, hogy e két nép jól összekeveredjen és ne legyen közöttük széthúzás.

I.e. 323-ban Alexandros valószínûleg maláriában meghalt.