Természettudomány-történet házidolgozat 1998.

Asbót Márton

Ennek a tulajdonképpen igen kevéssé ismert tudományágnak az igen gazdag forrásait az emberiség immáron nagyon sok évszázada halmozta fel. A különbözõ rajzok, szobrok és mondák többszáz mesés élõlénye rengeteg rejtélyt tartogat, amiket valószínûleg sohasem fogunk megfejteni. A legtöbb tudóst azonban hiába érdeklik ezek a csodalények, csak nagyon kevesen merik megkockáztatni a kutatást, nehogy szörnyvadászoknak bélyegezze õket a szaktudomány.

Talán a legismertebb, legtöbbet szerepeltetett lények a kísértetek. A hiedelmek Angliában a legtöbb ilyen típusú jelenségek közé a sikoltó koponyákat, a szerzetesek, apácák, történelmi és igazságtalan sorsú személyek, valamint lovasok és haramiák szellemeit sorolják. Míg az elsõk érdekessége, hogy igen sokféle módon ellenállnak az elmozdításnak, addig a második csoport azért furcsa, mert a legkülönfélébb okokból kísértenek. Lehet ez a rendes eltemetés elmulasztásából, bosszúból, vagy vigyázó szándékból. Érdekes szellemekkel való találkozásról és idõutazásról számolt be két angol hölgy, akik a francia Versailles területén sétálva olyan helyeken jártak, amik már többszáz éve nem léteznek, csak leírásokból ismerjük õket, olyan öltözetû és kiejtésû emberekkel találkoztak, akik szintén az idõutazást bizonyítják.

Norvégiában a linornok a borzongató történetek szereplõi. Ezek hatalmasra megnövõ vizi kígyók, amik a szárazföldre kikúszva teheneket esznek meg egészben. Az egyértelmûen egybevágó leírások szerint fejüket koronaszerû taréj ékesíti, sörényük és hegyes fülük van. Érdekes, hogy még sohasem készült egyrõl sem fénykép, és el sem fogtak még egyet sem.

Vizi szörny a talán legismertebb, legtalányosabb állat is, Nessie, a Loch Ness szörnye. Története egészen a VI. századig nyúlik vissza, összesen már mintegy 3000 ember látta, de a kutatást nehezíti a környék szörnyû elhagyatottsága is a szörnyvadász-bélyegtõl való félelem mellett. Nagy-Britannia e tavának két érdekessége, hogy az Atlanti-óceánnal csatorna köti össze, és az, hogy mivel nagyon mély (210 méter!), a tudósok két tóra osztják, vízszintesen! A felsõ a meleg, az alsó a sötét és hideg tó. Ezek határán idõrõl-idõre iszonyatos “viharok” dúlnak a felszíni szél hatására.

Peter McNab 1955-ban látta a szörnyet, és sötétzöldnek, nyálkás bõrûnek, nagynak, de 2 méter hosszú vékony nyakúnak, kis fejûnek írta le. Mások inkább barna színû, szögletes fejû, 6-9 méter hosszú állatot láttak. Mint minden szemtanú, McNab is azt állítja, hogy igen nagy, akár 1/2 mérföld hosszú, 60 centi magas hullámok kísérték.

A Nessie-kutatás legintenzívebb éve 1933 volt. Ekkor találták meg Nessie lábnyomát is a parton, amit azonban a British Museum viziló lábnyomnak azonosított be, és késõbb egy helybélirõl kiderült, hogy egy vizilólábból készült esernyõtartója van. Az elsõ fényképet 1934-ben készítették, majd 1960-ban egy 4 perces filmet sekerült forgasson Tim Dinsdale. A filmet a Királyi Légierõ Egyesített Felderítõ és Hírszerzõ Központ tanulmányozta aztán. Az eredmény: 1,8 méter széles, 1,5 méter magas élõ állat van a filmen megörökítve. 1987-ben több motorcsónakkal egy “hanglokátorfüggõnyt” képezve végigpásztázták a tavat, és egy helyen hatalmas testet jelzett 180 méteres mélységben…

Hasonló lehet a közép-afrikai Mokele-mbembe. Bár törzsi legendák már régóta szóltak róla, a fehér emberek közül elsõnek 1913-ban Stein zu Lausnitz látta meg a Likouala-mocsárban. Elefántszerûnek, sima, szürke bõrûnek és hosszú farkú és nyakúnak írta le. A helybéli törzsek szerint lehetetlen közel férkõzni hozzá, mert a hajókat megtámadja és utasait megöli az egyébként vegetáriánusan táplálkozó fenevad. Mégis egyre több beszámoló szólt róla, Dr. Mackal, egy szemtanú pedig képek alapján egy Saurischia dinoszauruszra mondta hasonlónak. Hossza 4,5-9 méter körül lehet.

Különleges állat a Corlykaan is. Ez az õslakosság szerint igen barátságos fajta, de minden törzsbeli csak egyszer látja életében, mikor az állat úgy akarja. Szinte mintha éntudata és akaratereje lenne, úgy tud dönteni a helyzetekben, mert még soha egyetlen stáb sem tudta megtéveszteni. Még a bennszülöttek segítségével sem tudták a képekbõl azonosítani, de az ottaniak által összeillesztett képek hihetetlen lényt mutatnak. A feje leginkább egy Ausztráliában honos koalafajra hasonlít, de nem olyan lomha, mint azok. Lábai vizi madarakéhoz hasonlók, úszóhártyás szaruból állók. Szereti a banánt.

A brazíliai indiánok egy szinte hihetetlen totemállata a Crolybu. Ezt a madárszerû gonosz lényt a halotti, kivégzési és áldozati szertartások alkalmával imádják és félik igazán, mert az õsök hite szerint a sziklába vésett szörny akkor támad fel, ha a templomának õrzésével megbízott törzs elhanyagolja munkáját. Ez azt jelenti, hogy a szokásos heti rituális máglyatánc mellett egy holdhónap alatt a törzs egy saját, vagy egy foglyul ejtett érintetlen szûzet áldoz fel. Az áldozat vérét a falu körül kellett körbelocsolni, amivel elûzhettek minden olyan ártót, ami az isteni hierarchiában Crolybu alatt volt. Egyes tudományos vélemények szerint az õsök azért alkották meg Crolybut az utódoknak, hogy a lustuló törzset terjeszkedésre ösztönözzék, hisz ki akarná saját testvérei közül kiválasztani az áldozati lányt?

Sziklás-hegységben, és bár Amerikában nem él már szinte egy hasonló hiedelem sem, újra és újra látni vélik. A legfrissebb bejelentés 1987. novemberébõl származik. A szemtanú egy 2,7 méter magas, szürke szõrû, emberéhez hasonló kezû lényt vélt látni New Hampshire államban. Sok vadász állítja, hogy látta, de meglõni persze még nem tudták.

Néhány kutató a félmillió évvel ezelõtt Kínában élt gigantopithecus késõi leszármazottjának tartja.

Felhasznált irodalom: Balogh János ábragyûjteménye és