Gróf Széchenyi István már 1813-ban, a lipcsei csatában kitűnt futárként, majd 1825-ben lehetőséget kínált a Tudományos Akadémia létrehozására. Apja, Ferenc még 1802-ben ajánlotta fel nem kis könyvtárát a Nemzeti Múzeum létrehozásához, és ebből lett később a Széchenyi Könyvtár is. István nem csak elméleti elindítója volt a reformmozgalomnak, hanem a gyakorlatban is igyekezett megvalósítani sokmindent. Ezekhez az alapokat nyugati utazásai során szerezte, ahol kísérője barátja, báró Wesselényi Miklós volt. Gyakorlati munkássága, hogy megalapította a Casinot (1827) és a Lóversenypályát (1827), ami két olyan intézmény volt, ahol a nemzet politizáló rétege (nemesség) összejöhetett, és megvitathatta a fontosnak tűnő dolgokat. A lóversenysport fellendítésére állattenyésztő társaságot is alapított (1830). Részt vett a Tisza szabályozásában, a Dunán a Vaskapu hajózhatóvá tételében, a Lánchíd megépítésében és a balatoni gőzhajózás beindításában is. Ő volt az első hengermalom megalapítója, és szép sikereket ért el a selyemhernyó-tenyésztés terén is. Elméleti munkássága 3 műve, a Hitel (1830), a Világ (1831) és a Stádium (1833). Az elsőnek megírásához saját tapasztalata vezette, mert mikor egyszer jelentősebb pénzösszegre volt szüksége, nem kapott a bécsi Rothschild Banktól, mert az Ősiség-törvény szerint a nemesi birtok elidegeníthetetlen, tehát nem használható fel fedezetként. Megírta hát a Hitelt, amely szerint a gazdaság fejlesztéséhez elengedhetetlen a hitel felvétele, tehát az Ősiség-törvényt el kell törölni. Erre a műre Dessewffy József a Taglalat című művével válaszolt. Szerinte biztosítani kellene a parasztoknak az örökváltságot és az országgyűlési képviseletet. (Az örökváltság kérdését először Hajnóczy József feszegette a 18. század végén.) Dessewffy szerint a kötelező örökváltságot kellett volna bevezetni (az állam fizet kárpótlást a földesuraknak, mindenki felszabadulna), de Széchenyi az önkéntes örökváltság (a jobbágyok saját pénzből veszik meg földjüket, ezzel felszabadulnak a feudális terhek alól) pártján állt. Széchenyi második műve, a Világ (1831) tulajdonképpen egy felelet a Taglalatra, melyben elvetette a kötelező örökváltságot és a parasztok országgyűlési képviseletének javaslatát. Harmadik művében, a Stádiumban (1833) pedig összefoglalta reformgondolatait. A mű 12 pontja:

Báró Wesselényi Miklós, Széchenyi jó barátja ugyan erdélyi nemes volt, de mivel magyarországi birtokai is voltak, részt vett a magyar országgyűléseken és így a reformokban is. (Erdély a Diploma Leopoldium [1690] óta önálló volt, tehát volt saját országgyűlése, törvényhozása, stb.) Ő volt az “Árvízi Hajós” (1838) és ő írta a Balítéletekről című művet, mely szintén a parasztok politikai képviseletével, a kötelező örökváltsággal, a közteherviseléssel (1 adórendszer mindenkinek), a törvény előtti egyenlőséggel, valamint a sajtószabadsággal foglalkozik.

Az első igazi reformországgyűlés 1832-36-ig tartott. Ezen már formálódott az ellenzék, aminek célja a reformokkal való felvirágoztatás volt. Vezetőik Wesselényi Miklós és Kölcsey Ferenc (Szatmár megye követe) voltak. (Kölcsey első követutasítása reformpárti volt, ezért mikor ezt megváltoztatták, inkább hazautazott.) Ekkor iktatták törvénybe Mária Terézia urbariumát.

Ezen az országgyűlésen tűnt fel először Kossuth Lajos az Alsó Tábla tagjaként, mert csak valaki helyetteseként vett részt. Ő vette észre, hogy nincs kommunikáció az ország felé az országgyűlésről, ezért megindította lapját, az Országgyűlési Tudósítást. Az örökváltság kérdését ismét levették a napirendről, és ekkor volt a konzervatívak és a reformpártiak első összecsapása is: 3 felségsértési per során Wesselényit 3 év, Kossuthot (betiltották Törvényhatósági Tudósítások című lapját, de ő tovább írta) 4 év (ezalatt is tanult), Lovassy Lászlót (országgyűlési ifjak pere: ő vezette a jogászhallgatókat) 10 év (megőrült) börtönre ítélték.

Az 1839-40 és az 1843-44-es évek közé tehető tehető Kossuth pályára állása, mert 1841-ben Landerernél kapott munkát, mint a Pesti Hírlap szerkesztője. Ezt azért kapta, hogy a cenzúra segítségével féken tarthassák munkálkodását. Ő teremtette meg a vezércikket, amit olyan ügyesen írt, hogy a cenzúra nem tudott rajta hatni. Nemsokára két mindenki számára ismert program alakult ki. Az egyik a Pesti Hírlap által terjesztett Kossuth-program, a másik a Szatmári 12 pont, ami az ellenzéki erők programja volt. Ez utóbbit röplapokon terjesztették, de a kettő közel azonos volt:

. Ráday Gedeon 1845-ben megalakította a Pesti kört, ami Teleki vezetésével 1847-ben egyesült a Nemzeti körrel, megalapítva az Ellenzéki kört. Teleki helyettese Vörösmarty Mihály lett. A párt tagjai voltak Kossuth Lajos, Batthyány Lajos és Deák Ferenc. Programjuk megegyezett a Kossuth-programmal és a Szatmári 12 ponttal.

1847-48 között volt az utolsó pozsonyi országgyűlés, melyen kimagasló vezéralak volt Kossuth. Az előkészületekhez tartozik, hogy Kossuth Pest-, azaz Vezér-megye követeként ment, így Batthyány támogatását is élvezte, ezért, hogy Kossuth-tal vitatkozhasson, Széchenyi a soproni választásokon indult, de nem választották meg. Az utolsó pillanatban választotta meg Moson-megye képviselőjének, és az országgyűlésen Moson- és Pest-megye képviselője pont egymás mellett kellett üljön… Az Alsó Táblán bevezették a reformjavaslatokat, mert az adminisztrátori rendszer nem tudta megfékezni Kossuthot. A Felső Tábla azonban visszadobta a javaslatokat. Kossuth az újrafogalmazás helyett 1847. decemberétől 1848. márciusáig egyenként, de újra és újra ugyanazokat a javaslatokat küldte fel, a Felső Tábla sorra vissza is utasította mindet. 1848 tavaszáig (március 3-ig) nem is született eredmény. A párizsi forradalom hírére azonban Kossuth újra az összes javaslatot felküldte, de a Felső Tábla nem ült össze, mert ha összeülnek, dönteniük kell, ami az adott helyzetben nagyon kockázatos lett volna, ezért inkább úgy gondolták, hogy kivárják a forradalmi eseményeket. Március 13-án ki is tört az első bécsi forradalom, mireföl Pozsonyban ismét összeült a Felső Tábla, és minden javaslatot elfogadtak. Kossuth átlátta a helyzet adta lehetőségeket, ezért új javaslatokat is küldött fel, amiket szintén elfogadtak. Elkészült tehát a felirat, amit Kossuth, Deák és Batthyány 15-én vittek Bécsbe az uralkodónak, hogy az aláírja. (Széchenyi eddigre már kivonult a politikai életből.)

Az áprilisi törvények kiadása után Kossuth célja volt továbbá az osztrákoktól független magyar pénzrendszer megteremtése, ami okán sor került az első magyar pénzintézet felállítására 1848 júniusában, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank néven.

Magyarországon 1848. szeptember 16-án Kossuth vezetésével megalakult az OHB (Országos Honvédelmi Bizottmány), majd miután december 2-án lemondott Batthyány kormánya, december 8-án átvették a kormány szerepét.

Kossuth 1849. április 14-én a debreceni nagytemplomban kimondta a trónfosztást. (Ezt mondta ki az 1707-es országgyűlésen Bercsényi is!) Május 1-én Kossuth lett a kormányzó, az új kormányt Szemere Bertalan vezette. Ferenc József erre Windischgrä tzet leváltva a bresciai “Hiéna” Haynaut nevezte ki főparancsnoknak, majd a Szent Szövetség nevében az orosz I. Miklóstól kért segítséget.

1849. augusztus 11-én Kossuth teljhatalommal ruházta fel Görgeyt, majd elhagyta az országot. Görgey 1849. augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert, de nem Haynau, hanem Paszkievics előtt, mert nem tudta, hogy az oroszoknak kiadatási szerződésük volt az osztrákokkal.

. 1862-ben az emigrációban levő Kossuth megfogalmazta a Dunai Konföderációt, ami Magyarország, Horvátország, Szerbia és Románia laza államszövetsége lehetett volna. A konföderáció vezetője a négy államot képviselő állam/szövetségi tanács lett volna. Ülését felváltva tartotta volna Pest-Budán, Zágrábban, Belgrádban és Bukaresten. Az országok közös ügye lett volna a had- és a külügy, de a belügy mindenkinek önálló lett volna.

1867-ben létrejött a kiegyezés, megkezdődött a dualizmus kora. A két központ Pest-Buda (hamarosan Budapest) és Bécs volt. Mivel ez Deák működésének volt köszönhető, Kossuth május 22-én elküldte neki a Kasszandra-levelet, amiben saját magát Kasszandrához hasonlította, és Deákot azzal vádolta, hogy az osztrákokkal közös hadügy miatt Magyarország elvesztette önállósulási lehetőségét. Kossuth szerint a függetlenség elérhető volt az adott pillanatban ám azt Deák nem akarta.