A meghalt királyt a trónon a fiatalkorú Habsburg V. László (1444-1457) követte. 1445-ben 7 főkapitányt jelöltek ezért ki az ország kormányzására (pl.: Hunyadi János, Újlaki Miklós és Giskra [dzsiskra] János (a huszita háborúk után elfoglalta a Felvidéket)). 1446-ban, mikor Hunyadi volt a kormányzó, megalakult a Cillei-Újlaki liga, mely Hunyadi ellen fordult. Hunyadi új hadjáratot szervezett (1448-ban) a legerősebb déli török-ellenes hatalommal, az albán Castriota Györggyel (Skander bég). Brankovics azonban elárulta a törököknek a hadtest útvonalát, ezért 1448-ban, a II. rigómezei csatában még Hunyadi is az áruló fogságába esett. Mivel csak birtokaiért cserébe szabadulhatott, otthoni hatalma igen meggyengült, László is felnőtt, így (1453-ban) le kellett, hogy mondjon kormányzói hivataláról. 1453 május 29-én az oszmánok elfoglalták Konstantinápolyt, így a Balkán is a kezükre került. Innen indultak meg 1456-ban Magyarország ellen. A főurak Hunyadit magára hagyták, de a pápa Kapisztrán János ferences szerzetesen keresztül keresztes hadjáratot szervezett (az ezért való imádkozásra szólított fel a déli harangszó). Nándorfehérvárat Szilágyi Mihály védte igen elszántan (Dugovics Titusz), majd miután a keresztesek elfoglalták a török ágyukat, azok elvonultak. Az ostromot követő pestisjárványban Hunyadi János és Kapisztrán János is meghalt. A Hunyadi-párt vezetője ezután Hunyadi László, az idősebb fiú lett. Nándorfehérvárra érve V. László és Cillei a királyi városokat követelték vissza, amiknek visszaadását László meg is ígérte. A tárgyalás közben Cillei Ulrichot megölte, de mivel a király büntetlenséget ígért, ha elbocsátja őt, V. Lászlót elengedte. 1457-ben, mikor mindkét Hunyadi Budán tartózkodott, a király elfogatta őket. Lászlót kivégezték, Mátyást fogságban tartották. Ezt tömeges felháborodás követte, amiért a király előbb Bécsbe, majd Prágába menekült Mátyást mindig magával hurcolva. 1457-ben meghalt László. Az új cseh király Podjebrád lett. Az itthoni királyválasztás ügyét Szilágyi Mihály és Erzsébet (testvérek) vették kezükbe. A köznemesség melléjük állt, így a bárói ligákkal (főleg a Garai-ligával) is sikerült megegyezni. Megegyeztek, hogy ha a Csehországban fogva tartott Mátyás lesz király, akkor majd az elveszi Garai László lányát.

1458-ban meg is választották Hunyadi Mátyást (1458-1490) királynak. (A Duna jegén várakoztak Hunyadi familiárisai.) Vitéz János elment hát tárgyalni Podjebráddal, aki el is engedte Mátyást azzal a feltétellel, ha majd elveszi lányát, Katalint. Mátyás (15 éves), hogy a fölé kormányzónak választott Szilágyi Mihályt “bosszantsa”, elvette Katalint, majd le is váltotta kormányzóságáról Mihályt. A főnemeseket sorra megfosztotta hivataluktól, és helyükre saját híveit emelte. Központosított monarchiát (rendektől függetlenül való kormányzást) alakított ki. Ehhez nem kellett más, mint egy független saját hadsereg, egy királyi akaratvégrehajtó hivatalrendszer és sok-sok bevétel.

A meglevő hivatalrendszert igen átrendezte. A kancelláriákat egyesítette, azok élére köznemesi vagy polgári származású vezetőket nevezett ki. Megalakította a Personalis presentia regiot, a legfőbb bírói hivatalt, melynek élén a személynök, a királyi végrehajtó állt. Önálló ügyvitelt biztosított a kincstartónak (kamarás), és ez is csak köznemesi vagy polgári származású személy lehetett.

Hadseregében 1462 után, Zizka leverését követően lett változás, mert a huszitákból egy elit zsoldos sereget toborzott, aminek később a “Feketesereg” lett a neve.

A rendeket visszaszorítva azok egyre kisebb szerephez jutottak, ezért Vitéz János vezetésével 1471-ben egy szervezkedés indult, melynek tagja volt Csezmicei János (Ianus Pannonius, pécsi püspök) is. Ezt a szervezkedést azonban leleplezték.

Uralkodása alatt súlyosabbak lettek az állami adók a jobbágyok számára, de védte őket a főúri önkény ellen. Legfontosabb adói közé tartozott a rendkívüli hadiadó, melyet néha évente többször is szedett (1 Ft), a füstadó (kapuadó utóda) és a koronavám (a 1/30 helyett). Fontos bevételi forrása volt a regalae (királyi jogú bevételek). Ide tartoztak a só- és egyéb bányászat, valamint a pénzverés bevételei. Ezen adók és bevételek összességében annyit tettek ki, mint Mátyás angol és francia kortársainak bevételei.

Külpolitikája neki is két irányba mutatott. Az egyik dél felé, ahol 1459-től nem volt ellenállás, így szomszédosak lettek a törökkel. Ez a határrendszer megerősítését sürgette, mely Mátyás uralkodása alatt kettős határsávvá alakult. A délebbi a Száva és az Al-Duna vonala, az északi az e vonal fölötti védelmi öv lett. 1463-ban elfoglalta Jajcát, majd 1476-ban Szabácsot a törököktől, de a legfontosabb összetűzés az 1479-es kenyérmezei csata volt. Itt Kinizsi (temesi ispán) verte le a betörő törököket. A másik hódítási irány észak volt. Itt III. Frigyes NRCs ellen védekezett, majd 1463-ban kiegyeztek. Ekkor kapta vissza Mátyás a Szent Koronát 80 000 aranyforintért. A megegyezés szerint Frigyes utódai lehettek magyar királyok. Ezek után (1468-tól) a cseh királyi cím elérésére kezdett igyekezni. Ebben a pápa és a cseh katolikusok is támogatták, mivel Podjebrád erősen szimpatizált a kelyhesekkel. Podjebrád helyzete megingott, majd 1469-ben Mátyást cseh királynak kiáltották ki. Elfoglalta Morvaországot és Sziléziát, de uralma nem állt biztos lábakon, mert a cseh trónra a Jagelló- és a Habsburg-ház is igényt tartott. Miután 1471-ben Podjebrád meghalt, a csehek Jagelló Ulászlót koronázták meg, ezért (1480-ra) ezt a címét Mátyás is elismerte, de Morvaországot és Sziléziát megtartotta. Ettől kezdve nyugat, Ausztria felé kezdett hódítani. 1485-ben elfoglalta Bécset és Alsó-Ausztriát, majd székhelyét Hainburgba helyezte. 1490-ben valószínűleg agyvérzés okozta halálát.