Magyarország első királya I./Szent István (1001-1038) volt. Koronázása vagy 1000. XII. 25-én, vagy 1001. I. 1-én volt. A koronát Silvester pápától kapta. Tennivalói közül trónra lépése után első az ország egységesítése volt. Elsőnek az erdélyi Gyula hódolt be (1003), majd a kabarok vezetőjével, Aba Sámuellel békült ki (1005: az elvette István egy lánytestvérét). A következő ellenálló Ajtony volt, kinek marosi szállásait 1008-ban verte le az új uralkodó. 1010-ben a dél-erdélyi bolgár Keant verte le, majd (1020-1030. között) a Kőrösöknél Vata területeit is bevonta államába. Második tennivalója a törzsek szálláshelyeiről való széttelepítés volt. Kialakította a vármegyerendszereket. E vármegyék a korábbi nemzetségközpontokból jöttek létre. A legnagyobbak Székesfehérvár, Esztergom és Veszprém voltak.

A központok irányítói a comesek, (zsupanà ) ispán (kormányzó, bíró). Ezek alatt voltak a várkatonák (csak a királynak tartoznak hűséggel), a várjobbágyok és a várnépek. A legnagyobb úr a comes palatinus (na dvor zsupanà ), a nádorispán volt. Az egyházszervezet felépítésére 1038-ig 10 egyházkerületet hozott létre. Két érseki (Esztergom, Kalocsa) és nyolc püspöki székhely (Veszprém, Győr, Pécs, Eger, Vác, Gyulafehérvár, Csanád=Marosvár és Biharà Várad) alakult ki. István uralkodása alatt (1002) készült el a Pannonhalmi Apátság, amit még apja, Géza alatt kezdtek építeni.

Írott törvényeket adott ki, melyek hasonlóak voltak Chlodvig 507-511 között kiadott Lex Salicájához. Ezekben legfőbbek a magántulajdont védő (szabad örökbe hagyó jog, az adományozott földterületek védelme, a szabad szolgafelszabadítás), az egyházat erősítő (a vasárnapi munka tiltása, a misekötelezettség, 10 falu kellett 1 templomot építsen, a bűnösöknek az egyházi törvények szerint is kellett vezekelni, az egyházi 1/10-ed bevezetése) és a nomád szokásokkal szakító (vérbosszú helyett vérdíj) törvények voltak. A törvények nem mindenkire vonatkoztak egyformán. A külön csoportok a papság, az udvarnokok és végül a szabadok (ispán, vitézek, köznép) voltak.

Külpolitikájában jó kapcsolatokat igyekezett kialakítani a szomszédos uralkodókkal. Ezt követekkel és házasságokkal (István - bajor Gizella, lánytestvérei) tartotta fenn, erősítette. A NRCs-vel való jó viszonya III. Henrik trónra lépéséig tartott. Ekkortól kezdett viszont javulni a lengyelekkel (Vitéz Boleslav) való kapcsolata. Henrik Magyarországot hűbéresének akarta, ezért 1030-ban hódító szándékkal indult meg. A magyarok a felperzselt föld taktikával visszavonulásra késztették őket, így 1031-ben hosszabb időre békét kötöttek.

Ugyanez évben halt meg István fia, Imre, így a trónöröklés problémássá vált. István szemében a lehetséges két trónörökös a magyar, nemzetségéből legidősebb, de pogány (vagy görögkeleti) Vazul és a fiatal, idegen Péter, a velencei dózse, Orseolo Otto fia. Választása végül is Péterre esett, ezért vagy István vagy Gizella parancsára Vazult megvakították és fülébe forró ólmot öntöttek így képtelenné téve az uralkodásra. Vazul halálára fiai közül Endre és Levente Oroszországba, Béla Lengyelországba menekült. István 1038-ban meghalt.

A trónon választotta, Orseolo Péter (1038-1041) követte, aki István elképzelései szerint folytatta az uralkodást. A pogány beállítottságú urakat keresztényekre váltotta, akik viszont olaszok voltak, ezért egyre erősödött az elégedetlenkedés. Aba Sámuel vezetésével végül felkelés robbant ki, mely során Pétert a NRCs-ba űzték.

A trónra természetesen Aba Sámuel (1041-1044) került, aki szabad kezet adott a pogányoknak, hogy azok szabadon leszámolhassanak a keresztényekkel. Ez is elégedetlenséget váltott ki, ezért a NRCs-ban hadat gyűjtő Pétert hazahívták. Péter a katonai segítségért cserébe Magyarországot hűbérbirtoknak ajánlotta. Az 1044-es ménfői ütközetben megverte Aba Sámuelt, akit elfogtak és kivégeztette.

Így Péter (1044-1046) lett az egyetlen olyan magyar uralkodó, aki kétszer került trónra. Magyarország az ígéretnek megfelelően a NRCs hűbérese lett, ezért a főurak ismét elégedetlenkedni kezdtek. A két szervezkedés a Vata-féle keresztények elleni pogány elégedetlenek, és a csanádi püspök, Gellért által vezetett, idegenek ellen összeesküvők voltak. Mindkét csoport Endrét és Leventét kívánta uralkodónak, ezért hazahívták őket. Haza is jöttek, majd Levente vette kezébe az irányítást, és szabad kezet adott a pogányoknak. Gellért a Dunánál várta, de a gyilkoló pogányok előbb értek oda, és letaszították a Kelen-hegyről. Legyőzték Pétert, aki miután megvakították, a fogságban meghalt. Levente még a csaták során életét vesztette, így az uralkodó a fiatalabb Endre lett.

Endre (1046-1060) leverte Vata lázadását (Vata meg is halt), majd keresztény uralkodóként vezette az országot. 1048-ban Béla is visszatért Lengyelországból, és dux (kormányzóherceg) lett az ország 1/3-a felett. Endre nem fogadta el hűbérurának Henriket, ezért az újra megindult az ország ellen (1051). A Dunán élelmiszert is küldött, hogy serege ne éhezzen, és Esztergom felé indult. A magyarok ismét a felperzselt föld taktikát alkalmazták, és a német sereg ismét kifáradt, így amikor megütköztek, a németek “vértjeiket eldobálva” menekültek, innen kapta a hely a Vértes nevet. Henrik nem adta fel, és 1052-ben hajókkal indult meg, és Pozsonyt kezdte ostromolni. Az ostrom 8. sikertelen hete után hajói - a monda szerint Búvár Kund, Zotmund hajó megfúrásai miatt - elsüllyedtek. A trónra lépő IV. Henrikkel (kb. 6 éves) békét kötöttek, mert Endre fia, Salamon elvette Henrik nővérét, Juditot. Béla attól félve, hogy Salamon támogatása érdekében megölik (A kardot válaszd!), Lengyelországba menekült, ahonnan 1060-ban tért vissza és leverte Endrét.

Bajnok Béla (1060-1063) néven lett uralkodó. Még uralkodása elején összehívott egy gyűlést. Leverte Vata fiának, Jánosnak pogány megmozdulását, és megszilárdította hatalmát. Jó, értékálló pénzt adott ki. 1063-ban (Dömösön) balesetben szerzett sérüléseibe belehalt.

A trónon Salamon (1063-1074) követte. Béla fiai, Géza, László és Lampert Lengyelországba menekültek. Elsőnek Géza tért haza (1064), aki békét kötött Salamonnal, és dux lett. Az 1068-as nomád (kun vagy besenyő) betörést már négyen közös erővel győzték le a kerlési csatában (László és a lányrabló kun). Szakításuk a 70-es években következett be, majd a mogyoródi összecsapásban (1074) Géza győzött Salamon felett, aki Somogy területére szorult vissza.

A király a rangidős I. Géza (1074-1077) lett. Sem a pápa, sem a NRCs nem ismerte el, ezért Bizánc küldött neki koronát (alsó rész). Ezt nem fogadta el, ezért a felső résszel koronázták.

Halála után I. László (1077-1095) következett. Kiszorította Salamont az országból, aki ekkortól eltűnt. Igen szigorú törvénykönyvet adott ki, mely a magántulajdon védelmére (értékhatár 10 dénár, 1 csirke) és az egyház támogatására helyezett nyomatékot. Miután meghalt a horvát király (1087), meghódította Horvátországot és egy újabb püspökséget hozott létre (1091). Ennek ura kisebbik fia, Álmos lett. László nevéhez kapcsolódik a káptalani szervezet kiépítése is. A káptalanok szerzetesekhez hasonló egyházi személyek voltak, akiknek feladata az oktatás volt. A püspöki székhelyeken levő káptalanok a székeskáptalanok, az egyéb helyeken levők a társaskáptalanok voltak. A tagok a kanonokok, vezetőjük a prépost volt. László is levert több kun betörést, majd kinevezte utódjául fiát, Kálmánt.

A trónra lépő Könyves Kálmán (1095-1116) öccsét, Álmost duxnak nevezte ki (1096). Kapcsolatuk rossz volt, de Kálmán elnézően viselkedett. Az uralkodóváltás során Horvátország függése meglazult, ezért 1102-ben horvát királlyá koronáztatta magát, így a terület végleg magyar kézre került. Dalmáciában is elkezdett terjeszkedni, így Velence és Bizánc monopóliumát sértette. Bizánccal úgy sikerült kiegyezni, hogy László lányát, Piroskát a bizánci császár fiához adta. Velencével azonban megmaradt a rossz viszony. Feleségét, Vlagyimir Monomah lányát házasságtörés vádjával hazabocsátotta, így a magát Kálmán fiának tartó, de Kálmán által el nem ismert Boris már nem Magyarországon született. 1107-ben felszámolta a dukátus rendszerét, ezért Álmos felkelést szított ellene, melyet lelepleztek, de Kálmán megbocsátott. 1115-ben egy újabb összeesküvés lelepleződése után, azonban mind Álmost, mind fiát, Bélát megvakíttatta. Kálmán uralkodása alatt indultak meg a keresztes háborúk, melyeknek szárazföldi útvonala átvezetett Magyarországon, ezért jelentős károkat okoztak. Ő is adott ki törvénykönyvet, melyben az öröklés rendjéről (István adtaà szabadon rendelkezhet, ha utána kapta, apáról fiúra száll, de ha nincs utód, akkor a királyé), az istenítéletekről (boszorkányok nincsenek) és az adóztatásról rendelkezett. Kijelentette, hogy az ispánok jövedelem alapján kell katonákat kiállítsanak, és enyhítette a lopással kapcsolatos törvényeket.

Utódja II. István (1116-1131) volt. Uralkodása ideje alatt elvesztette Dalmáciát, mely ettől kezdve felváltva volt Velence és Magyarország kezén. Mivel fia nem volt, magához vette a megvakított Bélát, és őt jelölte ki utódjául.

Így került mégis trónra II./Vak Béla (1131-1141). Felesége, a szerb zsupan lánya, Ilona volt a “szeme”. A Kálmán-párti főurakat (1131-ben) összehívta, és 68-at leöletett. Rama (Bosznia) tartományát Magyarország és más országok felváltva uralták.

Az országot legidősebb fiára, II. Gézára (1141-1162) hagyta. Az új uralkodó Oroszország felé hódított az ottani belharcokba beleavatkozva. Szemben állt Bizánccal (Manuel császár) Dalmácia és a déli területek miatt. Mivel öcséi (László és István) nem jutottak hatalomhoz, Bizáncba mentek. Géza még az investitura harcaiba is beavatkozott III. Sándor pápa oldalán Barbarossa Frigyes ellen. Halála előtt István fiát királynak, Béla fiát horvát bánnak nevezte ki.

III. István (1162-1172) fiatalon került hatalomra, így Manuel úgy gondolta, hogy a nála vendégeskedő két testvér kerülhetne a magyar trónra, és ő befolyásolhatja őket. Meg is indult csapataival, de hírnököket küldött előre, hogy egyezkedjenek a magyar főurakkal. A főurak kénytelen-kelletlen végül is Lászlót választották meg.

Így került trónra II. László (1162-1163) ellenkirály. Mivel a koronázás egyedül az esztergomi érsek hatásköre, és Lászlót a kalocsai érsek koronázta, az esztergomi érsek kiátkozta a kalocsait. Ez időben István fokozatosan nyugat felé szorult, ezért Barbarossa Frigyes támogatását kérte. 1163-ban László meghalt, ezért a kalocsai érsek újabb ellenkirályt koronázott, IV. Istvánt (1163). III. István német csapatokkal leverte, ezért Bizáncba menekült, ahonnan Manuel újra haddal indult meg. A béketárgyalások eredményeképp a magyarok átengedték Szerémséget Bizáncnak és III. István testvére, Béla Bizáncba költözött.

Manuel, mivel nem volt fia, utódjának nevelte. 1165-ben III. István megmérgeztette IV. Istvánt, majd 1172-ben ő is meghalt.

Mivel Manuelnek időközben gyermeke született, örömmel engedte haza III. Bélát (1172-1196), akit 1173-ban magyar királlyá koronáztak. Géza nevű testvére Bizáncba ment, majd eltűnt. Ekkorra tehető a feudális rend megszilárdulása Magyarországon. A kapcsolat Bizánccal felhőtlen volt, de mikor (1180-ban) meghalt Manuel, Béla Bizánc felé kezdett terjeszkedni (Dalmácia, Szerémség). Meghódította az oroszországi Halicsot (Galícia), és ennek ura Endre nevű fia lett. Hamar kiverték onnan Endrét. Megindult a királyi területek magánkézbe kerülése (egész vármegyék) és kialakult a kancellária intézménye. Az intézmény feladata az oklevelek, határozatok írásba foglalása volt. Élén a kancellár (cancellarius) állt. A megfogalmazó a jegyző (notarius), a leíró a scriptor volt.

Fia, Imre (1196-1204) lett a következő király. Imre öccse, Endre részesülni akart a hatalomból, ezért rövid viszálykodás után megkapta Horvátországot és Dalmáciát. Többször is gyűjtött hadat Imre ellen, ezért még több királyi földet adományozott el. A két testvér között a pápa (III. Ince) közvetített, és keresztes hadjáratba küldte őket. Ezt addig halogatták, míg Imre végül is meghalt.

Utódjának fiát, III. Lászlót (1204-1205) nevezte ki, aki csak néhány éves volt, ezért gyámja Endre lett. Lászlót anyja Ausztriába menekítette, ahol a gyermek meghalt.

A trón így mégis II. Endre (1205-1235) kezébe került. Felesége a merani (Isztria, Krajna) Gertrud volt kb. 1200-tól. Fő hódítási iránya Halics volt, de próbálkozásai sorra sikertelenek voltak. (1211-ben) Letelepítette a Német Lovagrendet a Barcaságban, majd (1225-ben) hadjárattal verte ki őket az országból (innét Mazóviába mentek a poroszok ellen). Feleségével, Gertruddal sok idegen főúr jött, akik földhöz jutottak, ezért mikor (1213-ban) Endre Halicsba ment, az elégedetlen főurak a Pilisben leszúrták Gertrudot (à Bánk bán). Endre 1217-ben elment az V. Keresztes hadjáratba, de szinte csak ereklyegyűjtés céljából, majd hazatért.

Gazdaságpolitikája szerint az országot a királyi birtokok bejövetele nélkül is lehet kormányozni, ezért azokat eladományozta, bérbe adta. Bevezette a külkervámot (1/80=1.25%). A földek a nagybirtokosok fennhatósága alá kerültek, ezért azok az ottaniaktól feudális szolgáltatásokat követeltek. A főurak a szabad birtokokat is maguknak akarták, ezért a csak a királynak tartózó szerviensek szervezkedésbe kezdtek. A főurak idegengyűlölete is szervezkedéshez vezetett. 1222-ben kiadatták hát az első aranybullát. Ez 31 cikkelyből állt:

Ezt az aranybullát 1231-ben követte a II. Aranybulla, mely 35 cikkelyből állt. Az egyházat segítő cikkelyek jelentek meg (adómentesség, a főúri bíráskodás alól való mentesség) és az ellenállási záradék szerint az esküszegő királyt csak kiátkozni lehet. 1232-ben kiadta a kehidai oklevelet, mely a Zala-megyeieknek biztosította, hogy maguknak választhattak bírót. Ez lett a szolgabíró (szerviensek választották). A királyi vármegyék, tehát nemesi vármegyékké alakultak, a szerviensek köznemességgé váltak (-19. sz.).

Endre 1224-ben az erdélyi német hospeseket a szebeni ispán irányítása alá vonta. Az 1230-as években, II. Endre fiának, Endrének halálával lezárultak a halicsi hadjáratok. Endre fia, Béla Horvátország, Dalmácia és Szlavónia hercegeként igen megerősödött, ezért Endre Erdélybe helyezte át, ahonnan Kálmán megkapta Béla területeit. 1228-1231 között Béla elkezdte a fölöslegesen eladományozott királyi birtokok visszavételét. Domonkos rendi szerzetesek, Otto (1232), majd Julianus (1235) hoztak híreket a volgai magyarokról és a közeledő tatárokról.