Kis-Ázsia országai
A Hettita Birodalom a mai Kis-Ázsia területén alakult ki. Fõ folyója a Halys (a mai Kizil Irmak). A terület õslakói a hattik, akik esõztetõ földmûvelést és állattartást folytattak. Az indoeurópai bevándorlás ideje az i.e. XX. századra tehetõ. Meghódították a hattikat, majd létrehozták a hettita államot. Fõvárosuk Hattusas, a mai Bogazkale lett Labarnas király (1680-1650) uralma alatt. Egyesítette a kis-ázsiai államokat, így egy egyközpontú államot hozott létre. I. Mursilis (1620-1590) elfoglalta Babilont, de halálát gyengülés követte. Újbirodalmi korszaka I. Suppiluliumasszal (1375-1335) kezdõdött. Meghódította Szíriát, Palesztínát és Mitannit. I. Muwatallis harcolt i.e. 1296-ban Qade
šnél II. Ramses ellen. III. Hattusilis 1280-ban aztán békét kötött az egyiptomi uralkodóval, de késôbb ismét megkezdõdött a központi hatalom gyengülése, melyet az egész állam gyengülése követett. 1180-ban a tengeri népek vándorlásának hatására elbuktak. Helyén nyugaton Lydia, keleten Phrygia alakult ki.Phrygia története i.e. XII. században a hettiták bukásával kezdôdött. A birodalom helyén nyugaton a phrygek, északon a mu
škik keveredtek a helyi lakossággal. Mint állam csak az i.e. VIII. században jelent meg a színen. Nagy uralkodója, Goidios (csomó) magárol nevezte el fôvárosát Gordionnak. Midas királyuk asszír-ellenes szövetséget kötött Urartuval, de a kimmer támadások hatására az i.e. VII. században a birodalom összeomlott.Az urartui állam lakói a hurrik voltak. Életmódjuk lótenyésztés volt. A X. században a törzsek (Uruatri és Nairi a két fõbb) szövetségbe kerültek. Az i.e. IX. századra kialakult Urartu, Tu
špa fõvárossal. Zsákmányszerzõ hadjáratokat vezettek a Kaukázus (észak) és Szíria (délnyugat) felé. Fõbb uralkodóik I. Argšiti (790-760) és II. Sarduri (760-730) voltak. Ez volt az állam fénykora. I.e. 714-ben súlyos vereségeket szenvedtek, majd az i.e. VII. század elején II. Rusa uralkodójuk asszír-ellenes szövetségbe lépett.Lydia az i.e. VIII. száazad végéig phryg fennhatóság alatt volt, aztán önállósodott. Korai uralkodójuk, Gyges/Gugga (692-654) fôvárosát Sardeisbe helyezte. Támogatta Egyiptomot, de 654-ben a kimmerek támadása miatt asszír fennhatóság alá került. Asszíria i.e. 610 körüli bukását követôen aztán ismét önálló lett. Uralkodói Alyattes, aki Kyaxares méd uralkodóval harcolt (Az utolsó összecsapásuk 585. Május 28-án volt. Ekkor ugyanis a Thales által egyébként megjósolt napfogyatkozás miatt békét kötöttek). Ôt Kroisos követte a trónon, aki megtámadta a perzsákat, ezért Lydia i.e. 546-ban elbukott.
A perzsák elsô nagy királya Teispes (675-640) volt. Ôt követte I. Kyros (640-600). Ez idôben még függôségben voltak a médektôl. A következô uralkodó I. Kambyses (600-) volt, akinek felesége a méd uralkodó, Astyages lánya volt. A legjelentôsebb uralkodójuk mégis II. Kyros (559-530) volt. Legyrázta a méd uralmat, majd meghódította Lydiát. 539-ben már Mezopotámia is a kezén volt. Utódja, II. Kambyses (630-522) elfoglalta Egyiptomot. I. Dareios (522-486) nevéhez az államszervezés, az 512-es szkíták megverése és az 518-as Indusig való terjeszkedés fûzôdik. Ô foglalta el Ioniát. Tovább lásd a 15. Tételben (Görög-perzsa háborúk)!
Alexandros makedón állama is átnyúlt a kis-ázsiai félszigetre. 334-ben megindult a perzsák ellen (görög-perzsa háborúk), és átkelve a Granikos folyón gyõzelmet aratott. Felszabadította a ion városállamokat (ellenállásba csak Miletosban és Halikarnassosban talált), majd elért Gordionba is. 333-ban zajlott le az issosi csata, ahonnan ellenfele, III. Dareios Kodomanos ugyan még elmenekült, de a családja fogságba esett, és a királyi haderõ is verve volt. 332-re elérte Egyiptomot, és megalapította a magáról elnevezett Alexandriát. A következõ évben, 331-ben Gaugamela (Arbela) -nál is megverte Dareiost, de a perzsa király ismét elmenekült (Baktriába), de 330-ban megölték (az ottani kormányzó, Bessos). Ezek után tovább hódított, de már keletebbre.
A diadokhosok birodalom-felosztása után a seleukidák állama jött létre Kis-Ázsiától Indiáig. Ennek egyik része, Kis-Ázsia és Anatólia központja Sardeis lett. 302-ben Csandragupta India egyesítésével elvette az indiai területeket, majd 297-ben megalakult Bithynia és Pontus, majd i.e. 239-ben iráni törzsek függetlenítették Pathiát (parthusok), így Baktria is önállósult. I.e. 225-ben Kappafókia is elszakadt, majd még a III. század során létrejön a nyugati területekbõl a Pergamoni Királyság. I.e. 190-ben volt a magnesiai csata Róma és a seleukidák közt, mely Róma gyõzelmével végzõdött. Így Kis-Ázsia megmaradó része is a Pergamoni Királyságé lett. Az állam i.e. 64-ben bukott el végleg Rómával szemben.
Az attalidák állama nem más, mint az elõbb említett Pergamoni Királyság. I.e. 279-ben önállósult, és i.e. 133-ig állt fenn. Ismertebb uralkodói I.-III. Attalos voltak. Az utolsó, III. Attalos végrendeletében Rómára hagyta országát.
A Pontusi Királyság uralkodójának, VI. Mithridatesnek (120-63) jó kapcsolatai voltak ugyan Arméniával (Örményország), de ellensége volt Bithynia és Kappadokia. E két állam hatalmi vetekedésébe akart beleszólni Mithridates, hogy megszerezhesse mindkét területet. Róma ösztönzésére, azonban Bithynia Pontus ellen fordult. Az I. Mithridatesi háború az õ gyõzelmével zárult, és egész Kis-Ázsia a kezére került. Lemészároltatta az ottani rómaiakat. Sulla 87-84 között sorosatos gyõzelmekkel kiverte Görögországból, de a római politikai helyzet miatt békét kötöttek (3000 talentum, adózás, csapatkivonás), és hazament. A II. Mithridatesi háború (83-82) tulajdonképpen döntetlenül végzõdött, majd jött a III. I.e. 74-ben Bithynia királya országát Rómára hagyta, ezért Mithridates megtámadta. Római ellenfele Licinius Lucullus volt, aki jelentõs sikereket ért el. A háborút Pompeius fejezte be (gyõztesen), és VI. Mithridates i.e. 63-ban öngyilkos lett.