• szül. 1905. ápr. 11. Bp. külváros; munkáscsalád
• 1908.: apja Romániába vándorol; anyja Öcsödre adja nevelőszülőkhöz ® 1912-ben kerül vissza Pestre
• 1919.: anyja meghal ® sógora, Makai Ödön veszi pártfogásába
• 1922.: Juhász Gyula segítségével 1. verseskötete megjelenik (Szépség koldusa) ® érzelmi forrongás korszaka
• szegedi egyetem ® magyar-francia szak
• 1925. jan. Szeged: 2. kötete: Nem én kiáltok ® expresszionizmus, képzettársítás
• 1925.: Bécs
• 1926.: Párizs
• 1927.: Pesti ® egyetem, majd állás nélküli költő
• 1927-28.: Medáliák ® emlékei
• 1928.: Bartha Miklós Társaság (népi írói mozgalom) tagja
• 1928.: Vágó Márta - apja radikális közgazdász
• 1929.: Nincsen apám, se anyám c. kötet ® groteszk; saját hangja
• 1930.: illegális kommunista párt tagja ® szemináriumok, előadások
• csalódik kommunista pártban ® kilép
• Szántó Judit ® élettárs
• 1931.: döntsd a tőkét, ne siránkozz c. kötet ® proletárforradalomnak elkötelezett költő
• 1932-től versei fokozatosan elkomorodnak
• 1935-37.: sorsa egyre kilátástalanabbá válik; költészete egyre nagyobb mélységeket hódít meg; lírájában klasszicizálódás figyelhető meg
• 1935-től lappangó idegbetegsége (skizofrénia) többször előretör; pszichoanalitikus kezelés sem segít rajta (pszichológusa: Gyömrői Edit)
• 1936.: Szép Szó társszerkesztője
• 1936.: Nagyon fáj c., utolsó kötete
• 1937. febr.: Kozmucza Flóra (pszichológus)
• 1937.: Balatonszárszón, nővérek penziójában él ® öngyilkosság

• életének, költészetének meghatározó élménye a magány, a társtalan magárautaltság
• sorozatos szerelmi csalódás
• közösségteremtő kísérletei sorra kudarcot vallanak
• munkáscsalád ® külvároshoz kötődik; ezt ismeri

• új típusú tájszemléletet alkotnak
• szubjektív érzések, hangulatok tájra történő magas szinten való kivetítése
• konkrét táj olyan költői kép formájában elevenedik meg, mely tárgyán túlmutatva mindi vmely gondolatot, eszmét hordoz
• természet és társadalom, táj és ember új összefüggésében jeleníti meg mondanivalóját
• táj átveszi költő érzelmeit, költő táj hangulatát ® azonosul vele
• tája nem az embertől érintetlen, önmagától szép természeti világ; gyakoribbak a sivár külvárosok képei

Tér

• pusztulás, halál hangulata már a címben benne van (téli táj jut eszünkbe)
• megjelenített vidék legfőbb jellemzői a csönd és a mozdulatlanság
• folyamatos szűkítés: magas; erdő; szőlő (már civilizáció, ember keze nyoma); tanya; ól; szoba
• zárás: visszatágít. Ugyanazok a motívumok ® új értelem: társadalmi motívum megjelenésével átértékelődnek; uraság tulajdonaként tűnnek elő

• vers holtságot, némaságot sugall ® nagyobb csöndben kis hang jobban hallatszik (sűrű csönd ropog; csattog a fagy)
• jövünk befelé, emberi tájhoz érünk ® erősebb, de ugyanakkor negatív, kellemetlen hangok (nyikorog)
• hangutánzó szavak

• 1-3.: puszta ® ember nélküli táj, de utalás van emberre (ladik)
• 4.: tanyához ér
• 5-7.: természet és ember együtt
• 7.: ember
• 8.: emberről társadalmi szintre emelkedik; általánosít; utal a korabeli társadalomra

• tájvers; szabadvers erős hangstilisztikával
• táj- és lélekábrázolás összefonódik
• leplezett idill: élet külső kereteinek megejtő szépségét objektívan, személytelenül szembesíti társadalmi valósággal
• rengeteg hasonlat ® éj élő, élettel teli
• Felépítés: valós leírásból fokozatosan látomásba vált át
• indítás: lentről, föld szintjéről indít kis képekkel (“fény hálóját lassan emeli”)
• apró, reménytelen mikroképek: elmászni akaró kefe, hulló vakolat
• indítás helyszíne igazi külváros bérháza: lepusztult, szegénységet sugall
• tárgyak élőlényként viselkednek ® élettel telivé válik éjszaka
• 2. kép már fönt: ég ® megemeli képet; megszemélyesíti az éjt (úgy látom, mintha az ég körbenézne a városban felülről)
• tájleírásba társadalmi képet épít (szövőnő); felhasználja temető furcsa hangulatát
• hangulat: lehangoló, nyomasztó, kietlen, alig látni. Alvó külváros ® érzem mögötte a feszültséget
• váltás: 1. hang behozza a mozgást; emberhez kötődik
• bemutatja a külváros éjszakai embereinek világát: rendőr; motyogó munkás (fáradt, öntudatlan)
• éjszaka nagy képe: kocsma ® csupa negatív képsor
• “élteti a forradalmat” ® reménytelenség; gúny
• 2. váltás: “akár a hűlt érc...” ® látomás; versszint emelkedik - nem emberről van szó
• víz: mint az idő folyása ® időtlenné teszi, kiszélesíti képet
  ® már nem konkrét kép, hanem látomás
• összes kép szegénység világáról szól
• zárás: elégikus, nem ódai. Összegez; felvállalja a közösséget a külvárossal

• filozófiai vers; szabadvers
• létösszegző vers; világértelmezés
• emberidegen, kozmikus világban próbál rendet teremteni
• 1. részben éjszakát hasonlítja, majd megfordítja ugyanezeket a hasonlatokat
• képek tartják össze a verset: előre-hátra utalnak

• tél képei ® negatív képsor; élet hiányának évszaka
• embernélküli táj önmagában, ember nélkül szép
• táj pusztul, de még szép
• valós kép, de a végén már emberi közösség; emberek között élő tél

• nem táj, hanem konkrét emberalak - fizikai fáradtságot stilisztikával is érzékelteti
• falusi idill nincs: vérzik a kapa
• valós, elképzelhető leírás, kép
• 2. részben megteremtett idillbe menekülne, de az hamis; ez a valóság
• kép: valós és mitikus síkon is értelmezhető (fizikailag-lelkileg fáradt ember) ® ettől filozofikus a vers

• idő megáll
• nem ember hat a természetre, hanem fordítva
• nem az ember a fontos; a táj él és lüktet
• nem az ember síkján zajlik; majdnem a kozmoszig tágítja a teret
• “kék, vas” ® hideg, kietlen, ember nélküli
• kozmikussá vált táj, ahol nem fontos az ember

• kozmikus szinten marad
• mindent megtagad: minden, ami nyár, elmúlt
• ember előtt minden elzáródik; minden pozitív dolog eltűnik

• ész sikeres harca nem oldja fel a szív keserűségét
• ember, halál megjelenik

• váltás; szinte újraindítja verset
• címismétlés ® összegzi idáig látottakat
• városi képek; erőteljesebb hangok; megint vonat

• városban sem talál pozitívumot; csupa negatív értékű kép
• emberről is negatív, szomorú képek

• ember megjelenik ® nem a belváros melege, hanem a fagyoskodó, kivetett, tengődő ember

• visszautal versindításra
• végignézte a világot és rezignáltan számot vet: ilyen szörnyű világban kell fegyelmezettnek lenni
• rozsdalevelű fa ® emberként viselkedik

• lírai én kialakítja sajátos magatartását. Átélte az egyén szorongatott magányát társadalmi és világméretekben; szembenézett az űr közönyös félelmetességével, elembertelenedett, sivár világgal; tudomásul vette és műalkotássá formálta didergő világmindenséget

• két, egymással ellentétes irányú folyamat: sorsa kilátástalanabbá válik; költészete egyre nagyobb mélységeket hódít meg
• élete esik szét ® önmegszólító versek; dramatikus verstípus
• 1936. márc.-tól: Szép szó szerk. Ignotus Pállal ® vmennyire oldja magányát
• 1932-től rátör skizofréniája ® pszichoanalízis ® freudi gondolatok átjárják verseit
• nagy feszültségek; saját létét vallatja ® drámai monológ/dialóg (felnőtt/gyerek J. A., anya-gyerek)
• bűnösnek érzi magát, hogy személyiségét nem tudta adottságainak megfelelően kibontakoztatni; hogy ennyire társtalan, boldogtalan, kiszolgáltatott
• lét ® ¬ élet: - élet: eseménytörténet
  - lét: ami vagyok a világban; a világ + ahhoz fűződő viszonyaim

• önmegszólító vers; magához beszél
• létösszegző vers, noha nincs benne konkrét életrajzi elem
• párbeszéd 2 énje (gyerek + felnőtt) között
• vers csaknem egész kép-, szókincsét gyermekkor világából meríti

• mindent tud
• gúnyos, ironikus
• mindennapokból kérdez rá gyerekvilágra

• 1-2. vsz.: - epikusabb, leíróbb
  - születés, majd gyerekkor meséi
  - beteljesítetlen vágyak
  - fák tövén bolondgomba: kicsi ® ¬ nagy
  - mostani J. A.: bolond, más, nem hétköznapi; magányos, kiszolgáltatott
  - viszonya a világhoz: csak elpusztítani akarják
  - 7 Torony: reménytelen rabság szimbóluma
• 3-5. vsz.: - váltás ® elkezd kérdezni; gúnyos kérdéssor
  - keresi az okokat, miért ilyen az élete
• 3. vsz.: - ember-világ = tiszta- koszos
  - ember még a tárgyaknak is kiszolgáltatott
  - utolsó kérdés: megválaszolhatatlan
• 4. vsz.: - teljesen kiadta belső világát verseiben
  - “... kitakartad”: költő őszintén, nyíltan vall magáról ® sebezhetővé válik
  - teljesen kiadta magát; mégsem ért el semmit
  - “Hány hét a világ?” ® hétköznapi nyelvből bevett elem; nem vár rá választ
• 5. vsz.: - közösséghez való kapcsolata: teljes társtalanság
  - “bujdokoltál” ® harcolni sem tud
  - ha aktívan kapcsolódni akar a világhoz, akkor szeretnie v. ellene harcolni kell ® ő egyikre sem képes
  - “se késed, se kenyered” ® semmid sincs
• Zárás: - újra epikus nyugalom
  - elemzi magatartását; magyarázni próbálja, miért futott élete zátonyra
  - saját magának hibáztatása lassan a világgal szembeni keserű váddá alakul át
  - együgyű gyermekes kívánságok jogos, nagy emberi vágyakká emelkednek
  - újra 7 Torony, de szórend változik ® kitörés lehetetlen
  - “hajtsd le fejed”: halál; értelmetlen az élete. Fájdalommal veszi tudomásul értelmes emberi élet lehetetlenségét

• költő léttörténetének összefogása, értelmezése
• egyén szembekerül végességének tényével; megvizsgálja, tudott-e élni az élet nyújtotta lehetőségekkel
• időszembesítés: múlt, jelen, jövő (jelen állapotából és a jövő távlatából, jelen és jövő szempontjából értékeli a múltat)
• szerkezetet is idő határozza meg
• nem lineáris, hanem spirális (folytonosan visszatérő) láncszerkesztés
• logikai felépítés: tétel-érvelés-következtetés
• negatív jövő minősíti múltat; annak tényeit léttörténet lényegévé válogatja össze
• negatív jövő és múlt ® jelen is negatív

• iszonyú látomásait és kívánságait küldi annak az asszonynak (Gyömrői Edit), aki értette szavait, mégis ellökte magától