Látástól vakulásig dolgozni...

A megjelenõ árusítás problémaköre rendkívül aktuális. Az egyik fajta megoldás a tulajdonképpeni megegyezés, azaz a vevõk ellenében való összejátszás, amely annak ellenére, hogy a vevõk felé tisztességtelen, a két eladó között igen humanitárius megoldás, azonban nem biztos, hogy mindkét félnek biztosítaná a megélhetését. A másik oldal a tényleges verseny amelynek tétje a az egyedüli megmaradás, amely bár kevésbé humánus megoldás, végül is a vállalkozás eredeti célja. De lehet egy kicsit elvonatkoztatni is...

Az elsõ lehetõség a piac felosztását irányozza elõ, egy oligopol felosztást, amely ténylegesen a vevõk megszorítását eredményezi. A két eladó ezáltal olyan meghatározó helyzetbe kerül, amivel igen erõsen visszaélhetnek. Lehet például egy olyan nyilvánvalóbb helyzetre is gondolni, hogy egy falu élelmiszerboltjaira (mindenes boltjaira) helyettesítjük a bodegákat. A két bolt a faluban rendkívül nagy nyereségre tehet szert, hiszen feltételezhetjük, hogy csak ezek a helyek, ahonnan a lakosok beszerzik a mindennapjaikhoz szükséges kellékeket. A falusiak nem fognak elutazni messzire a bevásárlásaik miatt - fõleg nem ha a következõ lakott település messze van - , a boltosok pedig olyan áron adják termékeiket amilyen áron akarják - pontosabban árrésük kevéssel lesz kisebb mint a másik településre utazás költsége. Ilyen helyzet esetén tehát szinte ki lehet zsákmányolni a lakosokat. Új bolt pedig nem fog nyílni hiszen pénz nincs rá, a piacot pedig a két bolt kielégíti. Ez a magatartás rendkívül erkölcstelen és nem is tudott régen úgy kialakulni, hogy ezt falubeliek csinálják, hiszen ha néhányan jártak máshol és híre ment ezeket kizárták a faluközösségbõl. Mára azonban egy ilyen lehetõséggel is számolni kell. A második lehetõség esetén a bódék tényleges konkurensek lesznek. Az árverseny elkezdõdik, ami a fogyasztók érdekeit szolgálja. Az árak lemennek, mindenki annál vesz, aki olcsóbban adja. Ha a piac elég kettõjüknek, akkor az árverseny folytonos lesz, és ha ügyesek, bennmaradnak. Ha a piac kicsi, valamelyikük kiesik. Ebben az esetben azonban óriási a veszély a monopolhelyzet miatt. A bennmaradt eladónak továbbá nem kell számolnia a másik féllel, ezért árait az egekig emelheti. Ez a bódénál nem tûnik ki annyira, - ha drága majd esznek máshol - azonban gondoljunk az elõbb említett bolt esetére egyszereplõs módon. A konkurencia tehát lehet hogy sok munkába hajszol, azonban lehetséges, hogy kiigazítja, rendben tartja erkölcsi mértékeinket is.