A tanulmány problémaköre egy igen jelentõs kérdést vet fel mai tv-vel, videóval, számítógéppel, internettel agyonzsúfolt világunkban, ahol a szabadság annyira szabad lett, hogy már gyakorlatilag képtelenség korlátokat állítani, annak ellenére, hogy idõnként lehet, hogy hasznos is lenne. Persze az a kérdés is felmerül, hogy kinek van egyáltalán joga az ilyesmihez. Mert ugyebár az sem megoldás, ami Kínában csináltak ( csinálnak) , hogy a legszabadabb szerkezethez, az internethez való hozzáférést államilag letiltják és így a web-oldalak igen jelentõs részéhez a Kínaiak nem tudnak hozzáférni. Azonban ha nincs szabályozás tegyük fel a Tv-ben akkor, ki fogja megmenteni a gyerekeket az egyre növekvõ tv-beni agressziótól, a Craco-éhoz hasonló cégvezetõktõl, akik az agresszív reklámokat kifejezetten követelik, termékük eladását erre alapozva. A növekvõ agresszió így is sok specialistát igen aggaszt, akik szerint e miatt az elkövetkezendõ években erõsen meg fog emelkedni a kiskorú bûnelkövetõk száma. Nem lenne megengedhetõ az, hogy az ÓVODÁS gyerekek pl. X-Aktákat nézzenek a Tv-ben, mint azt egy ismeretségi körömön belüli óvónõ mesélte. Azon sem ártana elgondolkodni, hogy mi lesz a mai gyerekekbõl, ha már a fiatalság is kezd "Multimûveletlen" lenni. A mai világban az emberek inkább a tv-t bámulják vagy értelmes tevékenységnek nyilvánítva szörfözgetnek az interneten cél nélkül, ahelyett, hogy esetleg hellyel-közzel kézbe vennének egy könyvet. Egy felmérés szerint a diákok egy része mostanság naponta 4-8 órát játszik a játszik számítógépén. Kérdéses, hogy a magukfajták valamikor ki fognak-e tudni kerülni ebbõl a körbõl, vagy egész életüket így fogják eltölteni. A nevelés ill. a nevelés hiány juttatta vajon ide a fiatalokat vagy maga az egész minket körülölelõ környezet. Ha az elsõ variációt vesszük szemügyre sajnos erõsen felmerül annak a veszélye, hogy egyes szülõk úgy gondolják, hogy ezek az eszközök elvégzik gyerekeik nevelését, mondván, legalább elfoglalja magát a gyerek, nem kérdez, nem rohangál, nem érdeklõdik, nem hívja ki az "Aput", hogy játsszon vele, nem koszolja össze a ruháját sportolás közben és hasonló "elõnyei" vannak. Ha a második variációt vizsgáljuk meg, akkor felmerül a kérdés, hogy van-e kiút ebbõl a helyzetbõl. Mit kéne tennünk ahhoz, hogy ezt megakadályozzuk. Kidobni a Tv-t, elköltözni egy lakatlan szigetre, vagy csak teljesíteni, amit a szívünk diktál és törõdni a gyerekünkkel, mint azt apáink és nagyapáink is tették tudva kötelességüket és céljukat ezen a földön.