A Ford cég két lehetőség előtt állt. Vagy hatalmas veszteségek árán, de egy igen biztonságos autót dobnak piacra, vagy a most kifejlesztett olcsóbb, de veszélyesebb változatot. Nagy dilemma volt számukra, hogy föláldozhatják-e az emberek biztonságát a nagyobb anyagi haszon reményében. A cég rosszul választott, hiszen amellett, hogy emberéleteket követelt ez a felelőtlen döntés, a cégnek még kártérítést is kellett fizetnie a károsultak felé. Ami még ennél is többet jelenthet: a Ford cég eddigi “törzsvásárlói” a Pinto hibái miatt átpártolhattak a konkurenciához, a sokkal megbízhatóbb külföldi autógyárakhoz.

De a Ford vezetői csak a pénzügyi elemzéseket nézték. Megállapították, hogy a kártérítések megfizetése után is nyereséges marad a Ford Pinto termelése, ezért nem rendelték el a biztonságosabb üzemanyagtartály kifejlesztését, amely újabb kiadásokat jelentett volna a cégnek.

Az emberi élet ára természetesen nem fejezhető ki pénzben. Nem lehet lerendezettnek tekinteni egy, a kocsi hibájából történt halálos balesetet azzal, hogy a cég vezetői kifizetik az áldozatok hozzátartozóinak a 200 ezer dolláros kártérítést, majd részvétüket nyilvánítják. Ez egyrészt etikátlan magatartás is, mivel tudták, hogy a kocsinak ez a változata milyen veszélyeket rejt magában, másrészt a cégre nézve is negatív hatást vált ki (pl.: a már említett konkurenciához történő átpártolás). Ha a Ford cég vezetői inkább a kocsi tökéletesítésére fektetnének hangsúlyt, az hosszútávon biztosan jövedelmezőbb lenne.

A Pinto esetében is a jog adott megoldást a helyzetre. Azzal, hogy kötelezték a Ford céget törhetetlen üzemanyagtartály beépítésére, emberéleteket mentettek meg, a cég vezetői pedig kénytelenek voltak feladni elveiket.