Winans maga is elismerte, hogy visszaélést követett el azzal, hogy cikkeit az ügyben érdekelt cégeknek még a cikkek publikálása előtt megmutatta. Mivel Winans pénzt fogadott el az információ kiszivárogtatásáért, ezt a bíróság “kenőpénznek” minősíthette volna és a publicistát korrupcióval is vádolhatták volna. Így Winansnek ez a tette mindenképpen jogtalan volt. De mindezen felül még etikátlan cselekedet is volt, hiszen ezáltal az ügyben érdekelt cégeket gazdasági előnyhöz juttatta azokkal szemben, akik ezekhez az információkhoz nem juthattak hozzá.

Egy gazdasági folyóiratnál dolgozó újságírónak mindenképp függetlennek kell lennie azoktól a dolgoktól, amelyekről ír. Ez a sajtó függetlenségének elve. Ezért tartanám fontosnak, hogy minden ilyen területen dolgozó újságíró nyilatkozatot készítsen pénzügyi érdekeltségeiről. A lapok szerkesztői így kizárólag olyan ügyekről engednék írni a publicistákat, amelyekben nincs érdekeltségük, tehát a birtokukba jutott információk számukra nem jelentenek gazdasági előnyt. Ezáltal a sajtószabadság sem szenvedne csorbát, és az újságírók is megtarthatnák pénzügyi-gazdasági érdekeltségeiket (csupán arról kellene lemondaniuk, hogy azokkal újságíróként foglalkozzanak). Így lehetne elkerülni az információval történő visszaélést és a Winans-ügyhöz hasonló botrányokat.

Tehát a megoldás egy olyan jogszabály lenne, amely kötelezővé tenné a gazdasági lapoknál tevékenykedő publicisták számára pénzügyi érdekeltségeiknek nyilvánosságra hozatalát, és amely megtiltaná az adott újságírónak a számára gazdasági érdekeltséggel bíró ügyekkel való újságírói ténykedést. Ezen folyóiratok szerkesztőinek a feladata lenne felügyelni az újságírók működését és az előbb említett jogszabály betartását.