K. András egy paprikahamisítási ügybe keveredett. Ez az egész ügy nagy vihart kavart az országban, mert a könnyen becsapható emberek jóhiszemûségére épült. Az ólmozott pirospaprika ugyanis ránézésre nem különböztethetõ meg a valóditól, ám ólomtartalma miatt súlyos vagy kevésbé súlyos egészségkárosodást okozhat. A felhasznált hamis pirospaprikát (pl. amit a kolbászba töltenek) a fogyasztó már nem fogja megvizsgáltatni, ezért különösen fontos volt, hogy a hamis pirospaprikát és az azt tartalmazó árukat még a boltokba kerülés elõtt kiszûrjék.

Ebben az ügyben K. András ott követett el nagy hibát, hogy a pirospaprikát felhasználta, még mielõtt a vizsgálat eredménye visszaérkezett volna hozzá. A történetbõl nem derül ki, hogy a paprikát egy általa régebbrõl és jól ismert termelõtõl, avagy pedig egy számára eddig nem ismert termelõtõl vette-e.

Ha egy régóta ismert termelõtõl vette a paprikát, akkor érthetõ módon nem vizsgáltatta meg azt, hiszen megbízott benne. (Akiben nem bízik, azzal nem tart fenn sokáig üzleti kapcsolatot, mert az nem lenne részérõl racionális.) Ebben az esetben régi üzletfele becsapta õt, nem ismerte ki eléggé. De ha a paprikát egy számára eddig ismeretlen eladótól vette, azonnal meg kellett volna vizsgáltatni az árut, még a feldolgozás elõtt. Ezt nem tette meg, ezért került ebbe a nehéz helyzetbe.

K. András csak akkor nem veszít a pénzébõl, ha az áruját átadja a kereskedõnek, azonban ez nagyon kockázatos. Ugyanis ha a megrendelõ megvizsgáltatja a már átvett árut, kártérítést követelhet K. Andrástól, mert az árut nem adhatja el, holott már fizetett érte. Ráadásul K. András nem tudja bizonyítani, hogy a hozzá érkezett paprika ólmozott volt.

K. András részérõl jogilag és erkölcsileg is az lenne a megoldás, ha a paprikatermelõtõl õ követelne kártérítést, hiszen a mérgezett árut nem adhatja át. Ezzel a megoldással veszíthetné a legkevesebb pénzt, és szakmai jóhíre sem szenvedne csorbát. A megrendelõ becsületes embert látna benne, így máskor is bizalommal kötne üzletet K. Andrással.