A harci verzióban a ''rossz emberek'' a társadalom negatív oldalát képviselik, s ezáltal az erőszak jelképei. Az ő elpusztításukat ugyan pozitív cselekedetként ítétélhetjük meg, ugyanakkor a két fél - jók és rosszak - közti megegyezés (aminek következtében a rosszfiúk életben maradhatnának) lehetőségének hiánya ugyancsak egy erőszakos világ képét festi a néző, a gyerekek elé. A kompromisszum lehetősége fel sem merül a film során. Közvetlenül tehát a helikopter is az erőszakot, a pusztítást képviseli. (1)

Az életmentő változatban, amelyet a TV cenzorok is elutasítottak, a dzsungel kép (és a helikopter típusa) az egykori igazságtalan, az USA által elvesztett vietnami háborút idézi fel. (A gyerekek persze erről még nem biztos, hogy tudnak.) Ez esetben az agresszvitás nem a jó oldalon (ha a helikopter vezetőit nevezzük jóknak), hanem a rossz oldalon jelenik meg : az ellenség (vietnamiak?) lövi a helikoptert. A helikopter ugyanakkor védekezik, tehát kényszerűen erőszakhoz folyamodik. (2)

Az agresszivitás jelenléte szempontjából nincs, viszont annak minősége (lsd. 1. és 2.) szempontjából van némi különbség a két reklámfilm között.

Véleményem szerint egy harmadik megoldást kellene választani, amelyben a gyerekeket (vagy legalább a kezeiket, amivel a helikoptert fogják) mutatják, akik a helikopterrel játszanak. Manapság nagyon sok ilyen reklám létezik. Természetesen ez sem tökéletes, hisz itt a két gyerek közül az egyik az ellenség, míg a másik a jó oldalon áll. A problémamegoldás nem békés úton történik, hanem agresszió útján.

Az alapvető probléma azonban az, hogy a harci helikoptert nem lehet úgy reklámozni, hogy az eredeti funkciója, a harc ne jelenjen meg a reklámfilben! (A helikopteren van egy hordágy makett, amivel esetleg lehetne az életmentést reklámozni. Erre a célra azonban megfelelne egy mentőhelikopter is. A piacon pedig, ahogy az esettanulmány is kifejti, a harci játékoknak van sikere!)

Van e joga a reklámcégnek kísérletezni, mikor tudja, hogy milyen fontos a kampány a Craconak? Szerintem ezt a kérdést felesleges volt feltenni. Hisz az első reklámváltozatot épp a Craco dobta vissza, mivel nem tetszett a neki a film, lévén az nem volt túl izgalmas. Arról pedig, hogy a második változatot a cenzorok nem engedélyezték nem csak egyedül a reklámcég tehet. Ha a Craco nem utasítja vissza az első változatot, akkor nem készül második verzió sem.

Az erkölcsi felelősség megállapítása már valamivel könnyebb feladat. Az erőszak reklámozása ugyanis a felnövekvő generációnak az agresszivitást mindennapivá tenné

(mindennap láthatja a tévéreklámban és bárhol másutt, pl. hírműsorokban), s ezáltal befolyásolná a világhoz való hozzáállását, egy lehetséges utat kínálna a problémák megoldásához, az erőszakot.