Storm, avagy kinek mi az érdeke

A Storm-ról szóló esettanulmány tulajdonképpen a nagy kiadású állami finanszírozású rendszerek problémakörét veti fel. Mint Storm is tette igen sok felesleges kiadás. túlszámlázás, korrupció lelhető fel az ilyen nehezen ellenőrizhető helyeken. A felsőbb állami vezetés csak a pénz adja, a költést rábízza az ezzel foglalkozó emberekre, annak előnyeivel és hátrányaival együtt. Előny, hisz egy a minisztériumban dolgozó számviteles nem tudja, hogy egy adott speciális szakterületre milyen eszközök kellenek, ezt csak a szakértők tudják, hátránya azonban, hogy a visszaélések lehetősége igen széles, a magas pénzösszegek miatt szinte követhetetlen. A skála természetesen mindkét véglet felé eltolódhat, azonban mint a legtöbb helyen itt is a középút lenne a megfelelő. A minisztérium felé eltolódás magában hordozza annak veszélyét, hogy a szakterület nem kap megfelelő eszközöket, (hiszen a végletben a terület nem pénzt kap, hanem a szükséges felszerelést) így erősen lecsökkentve a hatékonyságot, esetleg nem a legjobb, nem célszerű eszközök vásárlásával. A másik végletnek, az ellenőrzés hiányának veszélye természetesen az előbb említett nagymérvű visszaélés. Magyarországon a TB-n belül az egészségügyi ellátás küszködik hasonló problémákkal, ott azonban nem a pénztöbblet, hanem a pénzhiány okoz igen nagy problémát. A problémát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a szakszerűbb költségvetési felhasználás érdekében kormánybiztosokat akarnak a kórházak élére állítani. Ezzel azonban, bár nem annyira szélsőségesen, de a minisztérium felé való eltolódás valósul meg. Kérdéses azonban, hogy ez igazi megoldást hozhat-e éppen azáltal, hogy bár a kórház költségvetése javulhat, azonban, éppen a specialista vezetés hiánya miatt hatékonysága emellett igen erősen romolhat.