1990-ben az önkormányzat megszűntette a bérleti viszonyt Fried György vasárukereskedővel, majd a területet vállalkozóknak ajánlotta megvételre. A volt tulajdonos (FGy) megjelent az önkormányzati közgyűlésen és egy forintért meg akarta venni a területet, mondván, hogy mivel a terület más célra úgysem használható, neki csak jelképes összeget kell fizetnie a telekért. (Az írnok, mivel nem tartja fontosnak, nem jegyi fel ez ajánlatot.) 1992-ben Kovács József (KJ) megvette a területet és nagyméretű vállalkozásba kezdett volna, de a területen FGy vasáruháza még mindig üzemelt. A (mint utóbb kiderült) gázolajtól súlyosan szennyezett területet KJ csak rendőri segítséggel tudta kimérettetni, mivel FGy erőszakkal akadályozta őket ebben. Miután mégis sikerült a területet kimérni, KJ vaskerítést húzat területe körül, FGy biztonsági őröket és kutyákat fogad "saját" területének védelmére, KJ szintúgy, ... 1994-ben ebben a helyzetben "merevedett meg a front".

Miközben olvastam ezt az esetet, az óvodások jutottak eszembe, akik görcsösen ragaszkodnak játékaikhoz, esetleg a másiktól elvett játékhoz és nem engednek álláspontjukból: hisztiznek, verekednek, kiabálnak,... Szerintem, hasonló Fried György és Kovács János esete. Eleinte természetesen Fried György magatartását tartottam elítélendőnek, hiszen más, kultúráltabb megoldást is lehetett volna találni a konfliktus rendezésére: szerintem például leülhetett volna tárgyalni az Önkormányzattal, ahol esetleg megadták volna neki az elővételi jogot (azt nem tudom, hogy ebben az esetben létezik-e ilyen, vagy nem). De ha már egy másik vállalkozó megvette a területet, el kellett volna ismernie veszteségét és elhagyni a területet.

A harmadik bűnös fél az Önkormányzat. Először is reagálnia kellett volna FGy "egyforintos ajánlatára", másrészt segítenie kellett volna a két szereplő bérleti jogának tisztázásában. Igaz, hogy az már nem az Önkormányzat dolga, hogy mi történik a telken bérbeadás után, de ebben az esetben szerintem a bérleti viszonyok sem teljesen tisztázottak.