Az Asarco, vörösréz beolvasztásával foglalkozó társaság a termelés melléktermékeként annyi arzént bocsát ki a levegőbe, hogy hatására a Környezetvédelmi Hivatal becslése szerint a környező kisváros lakói közül évente 4-en halnak meg rákos megbetegedésekben. 1983-ban a Környezetvédelmi Hivatal bejelentette, hogy a kibocsátható arzén mennyiségét jelentősen csökkenteni kell olyannyira, hogy évente már "csak" egy ember halljon meg a gyár által kibocsátott mérgező anyag következtében. A gyár tulajdonosai már eddig is rengeteg pénzt fektettek a gyár szűrő- és tisztítóberendezéseibe, de hajlandóak lettek volna az újabb határozat teljesítésére is. Ekkor jelentette be a KVH, hogy az arzénkibocsátást teljesen meg kell szűntetni. Ha a gyárban ezeket a beruházásokat is megtennék, a gyár már nem működhetne gazdaságosan, az üzemet be kellene zárni, a lakosság fő megélhetését veszítené el. A KVH elrendelte, hogy a kérdésben kérdezzék meg az érintettek véleményét és a beérkezett vélemények alapján szülessen meg a döntés.

A kisváros lakói így maguk dönthetnek arról, hogy a gyárat bezárják vagy tovább üzemeltetik. A KVH ezzel a döntésével levette a saját válláról a terhet és a lakosok vállára helyezte. Így akármilyen döntés születik, nem a hivatalt fogják okolni, hanem önmagukat. Ezt a döntést akkor tartom megfelelőnek, ha a lakosságot tájékoztatták mind az őket fenyegető veszélyekről, mind a munkájuk elvesztésével járó következményekről. Ha ezen tájékoztatás során a lehető legtöbb felmerülő kérdést megválaszolta a hivatal és a gyár képviselője is, akkor már a lakosságra bíznám a döntést.

Ha én is az érintett kisváros lakója lennék, az üzemről alkotott véleményem az előbbiek alapján pozitív lenne, mivel a gyár tulajdonosai mindent megtesznek annak érdekében, hogy az emberek egészségét a lehető legkevésbé károsítsák, ugyanakkor érthető, hogy ők a gyár fenntartásában érdekeltek. Avval, hogy a gyár szakértői bevallották, hogy bizonyos veszélyek ténylegesen léteznek, az emberek bizalmát, jóindulatát nyerték meg.