Az alku lezárása

 

 

Az ember, mielőtt megvesz valamit (főleg, ha az nagyobb értéket képvisel) alaposan átgondolja döntését, habozik, felsorakoztatja a vétel negatív és pozitív oldalait,... Egy ingatlaniroda pontosan a habozások kiküszöbölésére és a vétel meggyorsítására kidolgozott egy módszert:

Mihelyt a vevő nem teljesen biztos a vételben, az ügynök megemlíti, hogy az ingatlan iránt többen érdeklődnek, több kollegája hirdeti ugyanazt az ingatlant és lehet, hogy az már e is van adva. Az irodájában még egy fiktív telefonvitát is lebonyolít a közvetítő, melynek során a vevő értesülhet arról, hogy tényleg sokan versengnek az ingatlanért és hogy azonnal döntenie kell, ha meg akarja vásárolni a telket

Az egyik eladó (nevezzük N-nek) nem hajlandó ezt a taktikát követni, ezáltal sokkal kevesebb üzletet köt, mint társai. N-nek nem rég halt meg a férje és tudja, hogy ezentúl egyedül kell ellátnia két gyermekét és saját magát. Azon töpreng, hogy ne játssza-e el ezt a színjátékot vevőivel, hiszen nem cselekedne semmi törvénybe ütközőt (az ingatlanokról nem állítanak valótlan dolgokat az ügynökök).

Szerintem amióta a világon adás-vétel létezik, az emberek mindig manipulálták az eladást. Már régen hallottam olyan esetekről, amikor hasonló érvekkel próbálták rávenni a potenciális vevőt a vásárlásra: "Mások is érdeklődnek a telek iránt! Nem ön az egyetlen vevőm! Holnapra ígértek konkrét választ! stb" Addig, amíg ilyen szinten mozog a színjáték, nem találok benne semmi kivetnivalót, hiszen a vásárló valószínűleg tudja, hogy mennyit hihet el az eladónak és mennyit nem. De a telefonos veszekedést már túlzásnak tartom, hiszen azzal már etitlan mértékben manipulálják a vásárlót. Tehát én személy szerint helytelenítem az eladási technika ilyen formáját. Szerintem innen már csak idő kérdése és más, veszélyesebb taktikákat is kidolgoznak az eladók a bevétel növelésére.

A másik kérdés pont a bevétel és az eladók részesedése a bevételből. Üzleti szempontból az eladott telkek tán történő fizetés racionális. Mivel nem lehet annyira megbízni az emberekben, hogy azok teljes idejüket hatékonyan a munkára fordítják, ezért az órabér nem a legjobb megoldás. Így viszont a munkáltató díjazza a különböző trükkök alkalmazását, a vevő minél hatékonyabb manipulálását. Innen a tényleges becsapásig már csak egy lépés hiányzik.

Szerintem az ügynököknek erkölcsileg az eladás utolsó szakaszában elég időt kellene hagyniuk a vásárlóknak, hogy átgondolhassák alaposan a döntésüket és nem éppen az ellenkezőjét kellene tenniük :sürgetni, sürgetni, sürgetni.