Úgy vélem, hogy Storm a nyugdíjas tengerésztiszt jelentésével csak a haditengerészet hatékonyabb működéséhez kívánt hozzájárulni és a beszámoló, amit a beszerzési eljárásokról készített, semmi esetre sem nevezhető kellemetlenkedésnek, esetleg csak azok számára tűnhetett annak, akik jelentős hasznot húztak a helyzetből. Az erkölcsi motiváció Storm részéről nyilvánvalóan az volt, hogy mivel pozíciójánál fogva nem kerülhette el a figyelmét az eset, nem kívánt részesévé válni közvetlenül az állam és közvetetten az állampolgárok megkárosításának, hiszen tudvalevő, hogy az adófizető polgároktól befolyt összegekből finanszírozzák a közkiadásokat, így a hadsereg fenntartását is. A tette azért is becsülendő mivel módjában állt volna anyagi hasznot húzni az esetből azáltal, hogy nem az ügyben illetékes szervet keresi meg a birtokában lévő információkkal, hanem a beszállítókat zsarolja meg vele azzal a céllal, hogy részesedést nyerjen a feketén befolyt profitból. Nyilván a hadsereg vezetői közül már többen korrumpálódtak az adott ügyben vagy az ehhez hasonló más területeken folyó ügyekben és ezért vált számukra egyre égetőbbé Storm leszerelésének kérdése, amikor az újabb költségcsökkentő indítványokkal állt elő.

Abban az esetben, ha törvény által lenne előírva a közköltségek csökkentését szolgáló megalapozott állampolgári javaslatok elfogadási kényszere, akkor talán jelentős kiadásokat takaríthatna meg az állam, és nem lehetne egyszerű elutasításokkal meggátolni a Storméhoz hasonló építő szándékú elképzeléseket. Azonban kétségkívül hátrányos oldalai is lennének a törvénynek azáltal, hogy a legkülönbözőbb emberek jelentkeznének ötleteikkel, amelyek nagyon minimális megtakarítást jelentenének azonban elbírálásuk, ellenőrzésük és alkalmazásuk bevezetésére elvesztegetett idővel jelentősen lassítanák és széttördelnék a munkafolyamatokat, amivel nagyobb károkat okoznának, mint a bevezetésükkel nyert haszon.