Hogyan lehet jogtalan nyereséghez jutni belső

információk révén

Véleményem szerint Foster Winansnek nem volt joga kiszolgáltatni az általa írt cikkeket üzleti társaságok részére, még akkor sem, ha az adott tőzsdei elemzéseket személyes tulajdonának tekintette, amelyek felett a szabad rendelkezés törvény által biztosított joga. Erkölcsileg elitélendő, amit elkövetett. Kihasználta a pozíciója révén biztosított előnyöket, és munkahelyének a Wall Street Journal-nak a tőzsdepiacon kivívott mértékadó elismertségét. Nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy cikkei révén a saját szája íze szerint tudja manipulálni az értékpapír- és részvénypiacon kibocsátott pénzügyi eszközök árfolyamát. Tevékenysége révén hatalmas jogosulatlan haszonhoz juttatta a már amúgy is meglehetős vagyonnal rendelkező “ tőzsdecápákat ” és arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ezzel jelentős veszteségeket okozott, nem csak a nagybefektetők üzleti szférájában, hanem a megtakarított jövedelmüket piacra vivő kisbefektetők körében is, akik mit sem sejtve akár teljes vagyonukat is elveszíthették ezáltal.

Úgy gondolom azáltal, hogy a publicisták nyilatkozatot készítenek pénzügyi érdekeltségeikről, valamelyest segít a szerkesztőnek az adott cikkek mögött rejlő esetleges saját motiváció felismerésében, azonban bevezetését nem tartom szükségszerű lépésnek, egyrészről, mert a személyes adatok kötelező kiszolgáltatása konfliktusokat szül, ami gátolja az adott szerkesztőségen belüli zavartalan munkát, másrészről pedig számtalan lehetőség nyílik a kijátszására, ahogy az a mindennapi életben az összeférhetetlenség kapcsán tapasztalható.

Azt hiszem, hogy mivel a jelenségnek nem igazán lehet gátat szabni, minden újságírónak saját erkölcsi kötelessége lenne tartózkodni az ilyen és ehhez hasonló ügyektől. Egyedül a lelkiismeret képes úrrá lenni a kétségtelenül nagy kísértésen.

Jogilag szerintem csak aránytalanul nagy büntetések kiszabhatóságának lehetővé tételével lehetne esetleg nyomást gyakorolni a visszaélések elkövetőire.