A KÉTMILLIÓ FORINTOT ÉRŐ FELESÉG

(1994-es kiadás, 194. Old.)

Kovácsné szüleinek álláspontja teljesen érthető, a következmények ismeretében az ügynök magatartása felelőtlennek tűnik. Erkölcsileg felelősségre vonható, hiszen ügyfelének zavaros ügyei, anyagi helyzete gyanút kelthettek benne, ő mégsem járt utána előéletének, családi viszonyainak. Inkább megkötötte a szerződést, ami természetesen neki is érdekében állt. A valódi felelősség mégsem őt terheli, hanem a szóban forgó életbiztosítás megkötési szabályainak megalkotóit, akik figyelmen kívül hagyták az ilyen eseteket megelőző intézkedéseket.

A biztosítási ügynök így jogilag teljesen szabályosan járt el, a megszabott feltételek betartásával kötötte meg a szerződést. Arra – ami Kovácsné szülei szerint erkölcsi kötelessége lett volna – hogy az ügyfél személyi körülményeiről alaposabban tájékozódjon, a szabályzat keretein belül nem volt lehetősége, ezek túllépését pedig nem érezte szükségesnek. A hibát tehát elsősorban a biztosító társaság követte el, amikor a rendkívül kedvező szerződéshez nem rendelt megfelelő feltételeket az ilyen esetek elkerülése érdekében. Vitatható természetesen az is, hogy vajon az ilyen alaposabb vizsgálatok mennyire sértik a személyiségi jogokat (magánéletbe avatkozás, büntetett előéletűek negatív diszkriminációja) mennyire indokoltak vagy jogosak a kockázat csökkentése érdekében. Tény az, hogy jelen esetben indokolt lett volna.

Készítette: