Esettanulmány

Jean Fanuchi áruház-igazgató lépése semmi esetre sem nevezhetõ szerencsésnek, még akkor sem, ha kétségkívül eredményesnek bizonyult.

Véleményem szerint már a retikülök, a csomagok és az egyéb táskák átvizsgáltatása is megkérdõjelezhetõ lepés volt az áruház vezetõsége részérõl, még akkor is, ha ez látszott a legcélravezetõbb eljárásnak is.

Az a tény, hogy az igazgató csak hosszas vita után hagyta meggyõzni magát arról, hogy a biztonsági õrök megfigyelése szükségszerû, az is azt mutatja, hogy a történtek ellenére még bizonyos bizalommal viseltetik az általa felvett biztonsági alkalmazottak iránt és, azt is jelzi, hogy tisztában van azzal ,hogy döntése minden valószínûség szerint sérti a biztonsági õrök személyiségi jogait. Mindezek ellenére azt hiszem ez a lépés még elfogadhatónak minõsült volna a részérõl, hiszen számtalan áruházban elfogadott és alkalmazott módszer a kamerák segítségével történõ megfigyelés és azt hiszem a nyomozókkal végrehajtott ellenõrzés is valami hasonlónak minõsül, persze ennek is megvannak a maga szabályai, gondolok itt arra, hogy a birtokunkba jutott információkat természetesen kötelesek vagyunk bizalmasan kezelni. Azonban a mikrofonnal történõ lehallgatástól az igazgató helyében elzárkóztam volna, mivel ez lehetõségei révén sokkal inkább alkalmas a magánszféra tanulmányozására és ez etikailag mindenképpen elítélendõ.

A dolgozók, úgy érzem teljes joggal lehetnek felháborodva a történtekkel kapcsolatban, hiszen az alkalmazott technika révén a vezetõségnek módja nyílt az alkalmazottak legféltettebb magánéleti titkainak megismerésére.

Ellenvetésük jogilag is megalapozottnak tekinthetõ révén, hogy az engedély nélküli lehallgatás büntetendõ cselekedetnek minõsül.

Mivel a megtörtént dolgokon az igazgató már nem tud változtatni, úgy vélem, hogy a birtokába jutott információkat köteles bizalmasan kezelni, sõt azok megsemmisítésérõl is gondoskodnia kell.