Winans maga is elismerte, hogy visszaélést követett el azzal, hogy cikkeit az ügyben érdekelt cégeknek még a cikkek publikálása elõtt megmutatta. Mivel Winans pénzt fogadott el az információ kiszivárogtatásáért, ezt a bíróság “kenõpénznek” minõsíthette volna és a publicistát korrupcióval is vádolhatták volna. Így Winansnek ez a tette mindenképpen jogtalan volt. De mindezen felül még etikátlan cselekedet is volt, hiszen ezáltal az ügyben érdekelt cégeket gazdasági elõnyhöz juttatta azokkal szemben, akik ezekhez az információkhoz nem juthattak hozzá.

Egy gazdasági folyóiratnál dolgozó újságírónak mindenképp függetlennek kell lennie azoktól a dolgoktól, amelyekrõl ír. Ez a sajtó függetlenségének elve. Ezért tartanám fontosnak, hogy minden ilyen területen dolgozó újságíró nyilatkozatot készítsen pénzügyi érdekeltségeirõl. A lapok szerkesztõi így kizárólag olyan ügyekrõl engednék írni a publicistákat, amelyekben nincs érdekeltségük, tehát a birtokukba jutott információk számukra nem jelentenek gazdasági elõnyt. Ezáltal a sajtószabadság sem szenvedne csorbát, és az újságírók is megtarthatnák pénzügyi-gazdasági érdekeltségeiket (csupán arról kellene lemondaniuk, hogy azokkal újságíróként foglalkozzanak). Így lehetne elkerülni az információval történõ visszaélést és a Winans-ügyhöz hasonló botrányokat.

Tehát a megoldás egy olyan jogszabály lenne, amely kötelezõvé tenné a gazdasági lapoknál tevékenykedõ publicisták számára pénzügyi érdekeltségeiknek nyilvánosságra hozatalát és amely megtiltaná az adott újságírónak a számára gazdasági érdekeltséggel bíró ügyekkel való újságírói ténykedést. Ezen folyóiratok szerkesztõinek a feladata lenne felügyelni az újságírók mûködését és az elõbb említett jogszabály betartását.